Napi sajtószemle

A Magyar Demokratában (A bátorság örömével 28-29.o.) Csókay András idegsebész, a budapesti Szent János Kórház főorvosa nyilatkozik, aki elmondta: hatalmas lelkiismereti válságot okoz az orvosoknál, hogy tíz agysérült esetében anyagi forrás híján nem tudják valamennyiüknél elvégezni a szükséges műtétet, s ezt „csak istenhittel lehet legyőzni. A Jóisten azt kéri tőlünk, a lehetőségeinkből hozzuk ki a maximumot. Ha ezt megteszem, akkor nyugodtan hajthatom álomra a fejem. De ez a vívódás másnap újra kezdődik. Ha nem lennék mélyen Krisztus-hívő, már otthagytam volna az orvosi hivatást, vagy alkoholista lennék, vagy kábítószereznék. Az imádságon át naponta megjárom a Golgotát, de minden reggel megpróbálok feltámadni. Istent szerető embernek minden, még a nehézség is a javára válik.” A Prima Primissa-díjas orvos azzal kapcsolatban, hogy az ún. reform végrehajtói úgy érvelnek, katasztrofális állapotok vannak az egészségügyben, és pont ezen szeretnének változtatni, kifejtette: „A szándék becsülendő, de elfogadható-e egy olyan útfelújítás, ahol az elterelő úton mindennap öt halálos baleset történik? Voltam egy tízezres városban, ahol elmondták, tavaly október végéig annyi ember halt meg, mint az előtte való egész évben. Ez tízszázalékos halálozási növekedést jelent. Magyarországon tavaly a második félévben valószínűleg több ezer emberrel halt meg több, mint tavalyelőtt. Nem földrengés történt vagy szökőár, hanem április elsejétől beindult a reform, a forráskivonás. Ezt ép ésszel nem lehet bírni, csak hittel. Ehhez tudni kell, hogy a földi életünk vége nem egyenlő a létünk végével. Ezt az orvos nem mondhatja el a betegnek, csak egy lelkipásztor. Csak a hívő betegeket vigasztalhatom azzal, hogy nyugodjon meg, halál után jön a feltámadás. Viszont azoknak, akik ezeket a rendelkezéseket hozták, veszélyben van az üdvösségük… Kornai János közgazdász mondta nemrég, hogy a magyar egészségügyi reformot képtelenség jól megoldani. Ezt nem így látom. Meg lehet oldani, de lépésről lépésre kell haladni, hogy ne haljanak bele az emberek. Akik a döntéseket meghozták, nagyon jó anyagi körülmények között élnek. Egy vezetőnek nem szabad kiugróan más színvonalon élnie, mint a vezetett nép átlaga. Sajnos az emberek kollektív emlékezete három hónapig tart. A kérdés az, hogy a három hónapot meg lehet-e hosszabbítani. A kollektív emlékezet azonnal örökéletűvé válik, ha valaki Isten felé tekint. Nem a politikától várom az üdvözítő változtatást, mert az nem képes megváltoztatni az embereket. Ha a spirituális szinten történik változás, akkor automatikusan rendeződni fog a politika, a gazdaság és a kultúra minden ága. Akkor a jelenlegi kormánypártok soha nem kerülnének öt százalék fölé. Amíg lelkileg nem rázzuk fel az országot, előfordulhat, hogy megint ők nyernek. Egy választások előtti féléves propagandával, juttatásokkal a javukra fordítják a dolgokat, az emberek rövid kollektív emlékezete miatt.” Csókay András állítja, hogy a gyógyításban is érvényes: „Aki Isten segítségével próbál úrrá lenni a nehézségeken, az nem fárad el. Aki csak emberi erőből próbálja, hamarabb elfárad. Akinek igazán mély istenhite van, képes bármilyen árral szemben bármeddig úszni, mert tudja, létének nem az a végpontja, hogy az ár megfojtja. Akkor is úszni kell, ha belepusztulok. Ha megtettem a kötelességemet, nyugodtan várom az életem utolsó pillanatát. Állandóan imádkozom, böjtölök és gyónok, mert ebben a küzdelemben nagy hibákat is tudunk elkövetni. Ma például azért gyóntam, mert egy emberről mondtam ítéletet. Nem az emberről kell ítéletet mondani, hanem a cselekedeteiről. Teréz anya mondta, ha elítélitek az embereket, nincs időtök szeretni őket.” Csókay doktor Magyarországot intenzív osztályra fektetné. „Magyarország diagnózisa az, hogy elvesztettük a Teremtővel való közvetlen kapcsolatot. Tízmillió emberből mintegy háromszázezernek van napi közvetlen kapcsolata Istennel. A terápiára a javaslatom, hogy a bátorság örömével építsünk a környezetünkben kis Noé-bárkákat, hogy a menekülő emberek odajöjjenek. Írtam erről egy könyvet, reményeim szerint hamarosan megjelenik, Bátorság az örömhöz címmel, amelyet egy Nietzsche-idézet ihletett: ’Lehet, hogy én is megváltott lennék, ha a keresztények jobban sugároznák az örömöt’. Nagyon fontos, hogy tudjuk sugározni az örömöt, tudjuk erősíteni a hitet másokban. Az igazi orvos mindig a bajok gyökerét keresi, nem a tünetet. Aki arról beszél, hogy rossz a gazdaságunk, az egy tünetről beszél. Az igazi probléma az, hogy elvesztettük az Istenbe való kapaszkodásunkat. Ezt kell újraéleszteni, és akkor minden rendbe jön.”

A Magyar Nemzetben (14.o.) Weszely Balázs Fémek hajlékonysága címmel ír Nagy János szobrászművész Vármegye Galériában látható kiállításáról. A cikkíró kiemeli, hogy a keleti kultúrákat sokáig kutató, 73 éves művész érzékeny a hitre, ezt mutatják a Sírba tétel, vagy a Keresztelő című szobrai.

Magyar Kurír