Napi sajtószemle

– 2008. február 23., szombat | 9:13

A Magyar Hírlapban (15.o.) Köves Slomó „Nem elég Bárkát építeni" címmel Noét a Biblia „talán legellentmondásosabb” személyének nevezi. A rabbi szerző arra keresi a választ, hogy mi volt Noé fogyatékossága, miért ítéli őt a Biblia csak részlegesen igaznak? A cikkíró összehasonlítva Ábrahám és Mózes személyével, megállapítja, hogy valóban fellelhetünk Noé viselkedésében „egy nagy gyengeséget. Noé egy olyan nemzedékben élt, amikor egyedüli igazként nemcsak saját magáért, hanem másokért is vállalnia kellett volna a felelősséget. Ábrahám történetéből például azt látjuk, hogy amikor Isten tudatára adja Szodoma és Gomorra városainak ítéletét, Ábrahám nem hagyja az ügyet annyiban. Imádkozik, szinte alkudozik Istennel a városok megmentéséért. Hasonlóan tesz Mózes is számtalanszor, amikor a zsidó nép vétkezik, és az Örökkévaló elpusztítná őket. Mózes kiáll mellettük, és az igazukat védi. Noé ezzel szemben semmi jelét nem mutatja annak, hogy nemzedékét a jó útra akarná téríteni. Az Örökkévalónál sem emel ’panaszt’, nem próbálja hátráltatni az ügyet, nem kísérletezik ’lebeszélni’ a Teremtőt az özönvíz tervéről, az egész emberiség elpusztításáról. Lehet hogy Noé igaz volt, de nem annyira igaz, hogy kellő hatása lett volna az őt körülvevő világra is.” Köves Slomó kifejti: ha valaki rossz szomszédok közé kerül, akkor két lehetősége van, „vagy elköltözik egy jobb környékre, vagy megpróbál hatni a szomszédjaira. Noéból ez az erény hiányzott. Õ építgette a saját bárkáját, ’saját ügyeit intézgette’, elbújt bárkájában, bement, és védte saját miliőjét a külső hatásoktól. Nem gondolt azonban nemzedéke embereire, felebarátaira. A tanulság kézenfekvő. Nem elég igaznak lenni saját környezetünkben, nem elég saját értékeinket magunknak megtartani, és védekezni a külvilág hatásaitól, hanem valamennyire igyekeznünk kell a külvilággal, embertársainkkal is megosztani a számunkra fontos értékeket. Az igazság akkor valódi igazság, hogyha nemcsak mi tudunk róla, hanem a mellettünk lévő ember tudtára is hozzuk. Ne olyanok legyünk, mint Noé, aki a saját bárkájába zárkózva védte magát a külvilágtól, hanem legyünk olyanok, mint Ábrahám vagy Mózes, akik a külvilágot keresve próbálták megmutatni az általuk fontosnak tartott értékeket.”

A Magyar Nemzetben (27.o.) Végh Alpár Sándor „Köznapló" címmel azt állítja, hogy a „2008 a Biblia éve" című hirdetési szöveg „… lózung. Alig különbözik a diktatúra jelszavaitól. Hogy nem 1973-ban írták a plakátokra, hanem az idén? Mindegy. A szándék a fontos. A kiötlőké. Leplezni akarnak vele valamit. Mulasztásokat, hiányt, hitetlenséget… ez a kampánylózung: függöny. Aki most, ebben az érzelmi és politikai környezetben kürtöli szét, hogy a Biblia éve lesz 2008, amikor a szegények száma többmillió, a hatalom birtokosai immár nyilvánosan lopnak, csalnak és hazudnak, ott bizony szemfényvesztés a Bibliát magasba emelni vagy emeltetni. Sőt ennél is rosszabb: visszaélés… Nem a Biblia évét kell meghirdetni Magyarországon, hanem kijárni a sok szegény közé. Ahogyan az apostolok tették. Ha a katolikus egyház úgy döntött, hogy miseidőn kívül zárva tartja a templomkaput (mert jaj, mi lesz az értékekkel), akkor induljanak a tisztelendő urak, menjenek a hívek közé. A falvakba. A panelba. Térítsék vissza a kommunizmus évtizedei alatt elbitangoltakat. Méltó feladat ilyen nehéz időkben. Kidugni a zászlórudat, rajta egy lózunggal? Ennél nincs kényelmesebb. Hol olvastak ilyesmit az Apostolok cselekedeteiben?” Végh Alpár bírálóan szól arról is, hogyan juthatott az eszébe bárkinek is Pannonhalmán, hogy a négy evangéliumot „a vékony hangú Halász Jutkával olvastassák lemezre? Ez az Újszövetség karikatúrája. Hogy a színésznő filmen eljátszotta a csacsi tanárnőt a Mi lesz veled, Eszterké?-ben, és kedvesen lemezre énekelte az Almaszószt, nem jelenti azt, hogy alkalmas. Márk és Máté evangéliuma: a kereszténység kezdete. Vagyis férfivilág. Akkortájt nem próbáltak női gúnyába bújni, és senki nem vehette rá őket arra, hogy szerepnek lássák, ami szent. Kapitális tévedés.”

A Magyar Hírlap (6.o.) „Washington figyel Erdélyre" címmel számol be arról, hogy az USA fővárosában megbeszélést folytatott egymással David Rodearmel, az amerikai külügyminisztérium vallásszabadságot figyelő ügyosztályának vezetője és Antal János, a Királyhágó-melléki református egyházkerület külügyi előadótanácsosa. A megbeszélésen kiderült: továbbra is aggódik az amerikai adminisztráció amiatt, hogy késlekedik az erdélyi magyarság egyházi javainak a visszaszolgáltatása. A Tőkés László püspök mellett dolgozó Antal János vendéglátójának elmondta: sok száz, vissza nem adott ingatlanuk hiányában az erdélyi magyar történelmi egyházak csak nagy nehézségek árán tudják ellátni hitéleti-társadalmi szolgálatukat. Egyúttal elismeréssel szólt az Egyesült Államok kongresszusának 191/2005. számú, a romániai egyházi javak visszaszolgáltatását sürgető határozatáról. Az egyhangúlag megszavazott határozat elindította a restitúciót, a folyamat viszont Románia európai uniós tagsága dacára is megakadt.

Magyar Kurír