Napi sajtószemle

A Magyar Demokrata (Feladatot kaptunk Krisztustól 28-29.o.) közös interjút készített Vértesaljai László és Hofher József jezsuita szerzetesekkel, akik – amint arról többször is beszámoltunk – több hétig böjtöltek, tiltakozva az ellen, hogy az Országgyűlés kormánypárti többsége tavaly december 17-én megszavazta a több-biztosítós egészségügyi törvényt. (Ismeretes, hogy Sólyom László köztársasági elnök visszaküldte a jogszabályt a parlamentnek, amit az MSZP-SZDSZ koalíció február 11-én ismét megszavazott – a szerk.) Az éhségsztrájkról Vértesaljai László elmondta: „Õszintén szólva komoly politikai eredményt nem vártunk. A böjtre inkább úgy tekintettünk, mint egy prófétai jelre, egy kiáltásra. Kiáltottunk az elnémult és elnémított szavú hajléktalanok, szegények és betegek nevében. Az emberek fáradtak és kiábrándultak, ezért szónoklás és ígérgetés helyett mi a böjtünkkel melléjük akartunk állni. A szolidaritás böjtje volt ez a szegények iránt, Jézus nevében, aki maga elsősorban a szegényekét jött.” Hofher József leszögezte: „Számomra a böjtnek megvolt az eredménye. Ki akartuk fejezni, hogy az anyagi értékek mellett van más értékrend is, ahol az emberi személy és a közösségi értékek azok, amelyek meghatározzák egy társadalom hangulatát, érzésvilágát. Nagyon sokan azt hiszik, hogy az életük értelme az, hogy milyen típusú és mennyi anyagi eszközzel rendelkeznek, a lelki értékvilágról megfeledkezve. Ki akartuk fejezni, hogy az emberi személy, az ember egészsége nem eladó, hogy az anyagi síkon túl létezik egy természetfeletti sík, amely megválaszolhatja az emberi lét kérdéseit is. Úgy látom, hogy a társadalmon átment ez a cél. Ha ezt páran megértették, akkor már megérte.” A két szerzetes azt kérte Szili Katalin szocialista házelnöktől, hogy akár pozícióját is kockáztatva, ne szavazza meg az egészségügyi törvényt, ő azonban nem szavazott, se igennel, se nemmel. Hofher József erről így fogalmazott: „Majd a lelkiismeretével tisztázza. Senki nem szolgálhat két urat. Lehet hangzatos kijelentéseket tenni, de végül is csak egy urat szolgálhatunk. A cselekedeteink igazolják, hogy milyen értékrendet követünk. Jelezni akartuk, hogy egyszer majd, amikor befejezzük az életünket, az Úr azt mondja: ’éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok…’, nem hivatkozhatunk arra, hogy éppen elnököltem, azért nem nyomtam gombot. Valamikor választani kell, egyszer ki kell mondani az igent vagy a nemet.” Pozsgai András Tamás interjúkészítő kérdésére – „Mit lehet tenni a magyar identitástudat helyreállításában és a népességfogyás megállításában?” – Vértesaljai László azt felelte: „A nekünk címzett, de valójában a szegényeknek küldött szolidaritási levelekkel beborított keresztekre 24 olyan kulcsfogalom került, mint a haza, család, nemzet, felelősség. Ezek azok az alapgondolatok, amelyek ha egy ember életében valóban hatnak, akkor azok belülről változtatnak. Az egyház ezt az értékrendet képviseli, maga is próbálja élni, és saját soraiban példaként felmutatni. Nagy öröm és vigasz számomra, hogy közvetlen környezetemben szinte napról napra kapok örömteli jelzéseket: gyermekünk született. Az előbb említett értékrend vállal gyermeket, és felelősen igyekszik fel is nevelni őket. A remény holnaputánra tekint, a jövőbe. Én bízom benne.” Hofher József kifejtette: „értékrendbeli különbségről van szó. Ha valaki csak az anyagi hasznot nézi, akkor nem gondolkozik közösségben, valószínűleg nem akar utódot. De ha valaki a közösségi létben látja élete értelmét, akkor akar családot, gyermeket. Meg kell mutatni, hogy aki a közösségi utat választja, az boldogabb ember. Akik a pénzistenben hisznek, egyre inkább elbizonytalanodnak, félnek. Azért építenek kordonokat maguk köré, mert csak egyetlenegy dolog fontos számukra. Egyre inkább elmagányosodnak. A családi értékeket be kell mutatni – ez az egyház feladata. Azonban a mai világban az a hír, ha valami a pénz körül forog.” Az újabb közbevetésre, hogy eljött-e az új Kapisztrán Szent Jánosok ideje, Hofher József azt válaszolta: „… elszoktunk egyfajta gondolkodásmódtól. Azt hisszük, hogy az egyháziaknak az a feladata, hogy egy sekrestyében üldögéljenek. Erre szocializálták az egyházat, hogy véletlenül se merjen megfogalmazni egy olyan markáns gondolatot, ami a társadalom nagy részét érinti. Jelezném, hogy ez nem a Kapisztrán Szent Jánosok ideje. Jézus is, amikor beszélt, megfogalmazott olyan kérdéseket, amelyek társadalmi problémákról szóltak. Beszélt szegénységről, elosztási kérdésekről. Nem tehetünk róla, hogy ezek egyben politikai kérdések is. Mindenkinek eláll a lélegzete, ha egy pap megfogalmazza a problémákat. Az egyház feladata az, hogy szolidaritást vállaljon minden emberrel, nemcsak a keresztényekkel, de azokkal is, akik nincsenek megkeresztelve.” Vértesaljai László úgy látja: „Nagyon összekuszálódott a világ. Soha nem éltem meg olyan politikai és morális válságot, mint az utóbbi időben. Az ember morális tűrőképessége a határához érkezett, ki kell mondani, hogy elég volt… Amikor a bűn strukturális jelleget ölt, és rendszerré válik, ott nincs mit megbocsátani… Nem egy Kapisztrán Jánosra van szükségünk, hanem sok-sok öntudatos, felelősséget vállaló emberre. Hiszem, hogy ott szunnyad bennünk, mindannyiunkban az elköteleződés, a vállalás. Igaz, ehhez mindig kell példa is. A keresztény ember nagy és örök példája Jézus, az ő következetes és bátor kiállásával. Mit is tehetne egy jezsuita, ha nem Õreá figyelne, ha nem Tőle kérdezné: Mit tegyek, Uram? Szeretnék hűséges lenni Hozzá.”

A Magyar Nemzet (4.o.) A hazaszeretet a legjobb befektetés címmel ad hírt arról, hogy Nemzet és nevelés címmel jubileumi, tizedik konferenciáját tartja a hét végén, február 22. és 24. között a Nemzeti Pedagógus Műhely a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban. A péntek délután három órakor kezdődő rendezvényen felszólal Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök is.

Magyar Kurír