Napi sajtószemle

– 2008. február 16., szombat | 9:34

A Magyar Nemzetben (34.o.) Fáy Zoltán Tiltott határ címmel emlékeztet rá: világszerte nagy meglepetést keltett, amikor 2008 januárjában Róma legrégebbi egyeteme, az 1303-ban alapított La Sapienza oktatóinak egy része megakadályozta XVI. Benedek pápa tanévnyitóra tervezett látogatását. „Sokan sokféle következtetést vontak le a 67 egyetemi tanár tiltakozásából és a radikális baloldali diákmozgalmak fenyegetőzéseiből. Egy azonban bizonyos: a pápai beszéd elmaradása határvonalat jelent – a kelet-európai diktatúrák összeomlásakor meggyengült ’tudományos ateizmus’ ismét magára talált.” A cikkíró idézi a neves magyar származású kenti szociológust, Frank Furedit, aki a Szentatya egyetemi látogatásának megakadályozása kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a modern tudomány, amely szerinte a vallási dogmák elleni harcból nőtt ki, egyre inkább vallásként viselkedik. Kutatásokra hivatkozva előírja a szülőknek, hogyan neveljék a gyermekeiket, mit fogyasszanak, mennyit napozzanak, mikor és mennyit igyanak, egyszóval minden apró mozzanatban meg akarja határozni az életüket. Ez pedig ellentétes a dogmák ellen harcoló tudomány szellemével. Még különösebb, hogy a tudomány megfellebbezhetetlen tekintélyként lett ultima ratio olyan kérdésekben, amelyek voltaképpen nem tudományos természetűek. Furedi példaként idézi a globális felmelegedés elleni küzdelem élharcosának, Al Gore-nak, a 2007-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett volt amerikai alelnöknek a megállapítását, aki az éghajlatváltozással kapcsolatban így fogalmaz: a tudomány igazságokkal szolgál. Ez Furedi szerint nem igaz, hiszen a tudomány tényeket tud feltárni, az igazság pedig erkölcsi természetű kategória. Fáy Zoltán felidézi, hogy XVI. Benedek pápa legutóbbi, Spe salvi című enciklikájában a valódi tudomány korlátaira figyelmeztetett: sem a tudomány, sem a társadalmi haladás nem tud igazi reményt adni az embernek, nem képes megváltani bűneitől. A cikkíró hozzáteszi: az elmúlt évszázadok története világosan bizonyítja ezt, ezért napjaink harcos ateistái nem szívesen beszélnek a XX. század diktatúráinak szép reményeiről, amelyek nevében embermilliókat öltek meg, sőt, ellenkezőleg. A „tudományos ateizmus” világszerte ismert, nagy hatású képviselője, Richard Dawkins genetikus inkább úgy érvel, hogy az istenhit, a vallás az, aminek a nevében merényleteket követnek el, embereket ölnek és öltek, míg az ateizmus nevében még soha senkit nem öltek meg. A BBC karácsonykor készített beszélgetésében úgy igyekezett a riporter kérdésére e szembeötlő tévedést korrigálni, hogy kijelentette: Lenin vagy Hitler maguk is új vallást teremtettek, követőik egy vallási rögeszme nevében gyilkoltak, és nem voltak az igazi ateizmus képviselői. A szerző megemlíti, hogy az Egyesült Államokban csaknem 30 millió ateista él. Fáy Zoltán egyúttal figyelmeztet: „Ne legyünk naivak a ’tudományos ateizmus’ támadási felületének kérdésében: a fő célpont a kereszténység, leginkább a katolikus egyház. Igaz, 2001. szeptember 11-e után előszeretettel érvelnek a mozlim fanatizmus veszélyeivel, ez azonban olyasféle megoldás, mint Csokonai Vitéz Mihály Konstancinápolya. Az impresszum nélkül megjelenő és majd két éve nem frissített magyar ’Ateizmus Honlap’-on például Bertrand Russel Miért nem vagyok keresztény című művét olvashatják az idelátogatók, majd Dan Barkernak, a hivatását vesztett lelkésznek a bibliai ellentmondásokból összegyűjtött írását böngészhetik.” A cikkíró arra is emlékeztet, hogy Magyarországon az egyik ateista szervezet, a Szkeptikus Társaság néhány tagja támadássorozatot indított az MTA elnöke, Vizi E. Szilveszter ellen. „Vizi E. Szilveszter korábban sem igen rejtette véka alá vallásos meggyőződését, és nyilvánvaló, hogy ha a tudomány az ateizmus legfőbb támasza, akkor az Istenbe vetett hit megvallása a Magyar Tudományos Akadémia elnökének részéről komoly csapást jelent a mozgalomnak. Ugyanez az oka annak is, hogy nem kelt nemzetközi sajtóérdeklődést, ha XVI. Benedek pápa a tudomány képviselőivel találkozik, ellenben azonnal vezető hírré válik, ha néhány tucat szélsőséges tudományellenes nézetek hangoztatásával vádolja meg a pápát” – írja Fáy Zoltán. Emlékeztet rá, hogy a hazai szkeptikusok haragját először a tavaly ősszel rendezett városmisszión elmondott Vizi E. Szilveszter-beszéd keltette fel, majd pedig az MTA elnökének a Biblia évével kapcsolatos nyilatkozata háborította fel az Ateista és Agnosztikus Klub névtelenségbe burkolózó tagjait, „akik siettek leszögezni, hogy a Biblia csupán mitológiagyűjtemény, fontos, de vitatható forrás, és aggodalomra ad okot, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke egy inkább kulturális kérdéshez szól hozzá. Ezért aztán az aláírás nélküli nyilatkozat fogalmazói fel is kérik Vizi E. Szilvesztert, hogy mondjon le. Vagy a hitéről, vagy akadémiai elnöki székéről.” Fáy Zoltán hozzáteszi: „Kis ország vagyunk, nekünk csak névtelen nyilatkozatokra telik. De aligha lenne jobb a helyzetünk, ha az ehhez hasonló támadásokat tekintélyesebb emberek követnék el, mint arra másutt bőven akad példa.”

A Magyar Hírlapban (15.o.) T. Pintér Károly A kánai menyegző címmel Jézus első csodatételével kapcsolatban emlékeztet rá: „Bár számos teológiai értelmezése ismert, elsődlegesen mindig is az életöröm, az emberi vigasság isteni szentesítését olvasták ki a történetből a jámbor hívek, akik ennek a ’sztorinak’ a felemlegetésével próbáltak valamiféle keresztény referenciát találni a pogány korokban gyökerező farsangi hagyományhoz. Felesleges erőlködése volt ez a népi ájtatosságnak, hiszen 430-ban épp az egyház háromhetes bűnbánati felhívására lett a pogány világ válasza a máig modellként szolgáló római karnevál. Ha pedig arra gondolunk, hogy az ókori szaturnáliák mindig emberáldozattal végződtek, a nagypénteki kontraszt önmagáért beszél.” Az Evangélikus Élet főszerkesztője kifejti: „Az első csodatétel kapcsán elmondhatjuk ugyan farsangkor, hogy Jézus ’társaságában’ a földi öröm sem csupán a ’(bor)készlet erejéig’ tart, de arra éppenhogy böjtben érdemes rámutatnunk, hogy a kánai menyegző története egy jóval nagyobb, múlhatatlan öröm képét vetíti elénk. A bor ugyanis – a későbbi úrvacsora egyik jegyeként – Jézus keresztfán kiontott vérére is utal. Az új szövetségre, amelynek révén a benne hívők egykor az örök élet, az ’égi menyegző’ (Mt 25,1) részesei lehetnek.”

Magyar Kurír