Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (8.o.) Hídverő német egyházfő, a Népszava (2.o.) Liberális főpap kinevezése címekkel számol be arról a tegnap már általunk közölt hírről (Lásd a Megválasztották Lehmann bíboros utódját című hírünket – a szerk.), hogy Robert Zollitsch freiburgi érseket választották meg a Német Katolikus Püspöki Konferencia új elnökévé, az egészségi okok miatt lemondott Karl Lehmann helyére. A Népszabadság rámutat: a tanáros stílusú, 70 éves Lehmannt és két évvel fiatalabb utódját egyaránt az egyház liberálisabb felfogású szárnyához sorolják. „Teológiailag és emberileg is nagyon közel állunk egymáshoz, nehéz kettőnk között különbséget találni” – nyilatkozta tegnap az új püspökkari elnök.
A Népszabadság úgy látja: „A 69 püspököt felvonultató testület a folyamatosság mellett döntött az ’átmenet emberének’ is nevezett Zollitsch megválasztásával… A sváb családjával együtt 1946-ban kitelepített egyházi főméltóság hídverő szerepet szán magának.”
A Népszava ugyancsak kiemeli, hogy elődjéhez hasonlóan Robert Zollitsch-ot is a katolikus egyház liberális irányvonalához sorolják az elemzők, „olyannyira, hogy a papi nőtlenség dogmájával sem ért teljesen egyet. Szerinte ugyanis a cölibátus pozitív üzenetet hordoz ugyan, de teológiailag nem kötelező érvényű.”

A Népszabadság (Előny… 9.o.) a március 9-i spanyolországi parlamenti választások esélyeit taglalva kiemeli, hogy a felmérések szerint a néppártiak előtt két-három százalékkal vezető szocialista párt (PSOE) „ujjat húzott a befolyásos spanyol katolikus egyházzal. A klérus részéről nem fogadta osztatlan lelkesedés a parlament által ősszel elfogadott Nemzeti emlékezet-törvényt, amelyben az 1936-39-es polgárháború és a francói diktatúra áldozatairól emlékeztek meg. Azt még inkább nehezményezték, hogy a Zapatero-kormány a kötelező iskolai hittanoktatást állampolgári ismeretekkel akarja felvállalni. Így aztán senkit sem lephetett meg, hogy a püspöki konferencia körlevelében eltanácsolta a választókat a PSOE-től: persze nem név szerint, de gondosan leszögezve, hogy ’olyan erőre nem szabad voksolni, amely tárgyal terrorista szervezetekkel’, (pláne sikertelenül). A katolikus egyházat vélhetőleg a baszk ETA-nál is jobban aggasztja a spanyol társadalom növekvő laicizmusa, az emberi élet védelmének elhanyagolása, a házasság intézményének felvizezése. Konkrétan a homoszexuálisok közti házasság engedélyezése, az abortusz és a válás könnyítése, vagyis mindaz, amit a Zapatero-kormány liberális vívmányainak tartanak.”

Ugyancsak a Népszabadság (8.o.) Az érsek megmagyarázza című beszámolója szerint „az anglikán egyház nagyzsinatának esedékes westminsteri ülése kiváló alkalmat szolgáltatott Rowan Williams számára, hogy pontosítsa múlt heti, nemzetközi vihart kavart megjegyzését, amely szerint elkerülhetetlen az iszlám jog meghonosítása az 1,6 milliós muzulmán népességet számító szigetországban. A zsúfolásig megtelt Church House-ban tartott beszédében nem használta a saria szót, de ragaszkodott ahhoz, hogy ’nem helytelen az anglikán egyház lelkipásztora számára más vallási közösségek jól érzékelhető aggodalmaival foglalkozni és a közvélemény számára megvilágítani’.” A lap tudósítása szerint a nagy műveltségű érsek kénytelen volt beismerni, hogy pongyolán fogalmazott. Kijelentette: „Az, amit hallani véltek, részben nagyon messze állt attól, ami ténylegesen elhangzott múlt csütörtökön.” Rowan Williams nem használta a bocsánatkérés szót, de felelősséget vállalt a múlt heti megszólalásaiban használt félrevezető szavakért, melyek „a nagy nyilvánosságban, de különösen hittestvéreimben aggodalmat keltettek.” A lap beszámolója szerint a nagyzsinat túlnyomó többsége felállva ünnepelte az érseket, „de a lemondását követelő konzervatív ellenfeleit valószínűleg csak átmenetileg hallgattatta el. Gordon Brown kormányfő megértéséről biztosította Canterbury érsekét.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlapnak (Egy katolikus pap… 2.o.) Lipp László gazdagréti katolikus pap elmondta, hogy mindhárom kérdésben az igen választ húzza be a március 9-i népszavazáson: „Tiltakozom ugyanis az ellen, hogy a kormány pénzt szed azoktól, akik negyven éven át fizették a társadalombiztosításba a járulékot. (...) Az államnak a befolyt adókból ingyenesen kellene biztosítania mindenki számára az oktatást, ezért a tandíjat is elfogadhatatlannak tartom. Szerintem a népszavazás többről szól, mint a három kérdés, ezért magam is mindenkit arra buzdítok, vegyen részt a referendumon, és szavazzon igennel a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlése mellett.”

A Magyar Hírlap (Az egyház… 4.o.) és a Magyar Nemzet (Bölcskei… 4. o.) is beszámolnak Bölcskei Gusztáv református püspök, zsinati lelkészi elnök tegnapi sajtótájékoztatójáról, amelyen kijelentette: „Viharosan kezdődött az idei esztendő, az egészségügyi törvény megszavazását továbbra is veszedelmes és káros döntésnek tartjuk.” Hozzátette: ha alkalmazzák a törvényt, nem maradnak tétlenek, a civilekkel közösen szeretnének egy etikai kódexet összeállítani, s azért harcolnak majd, hogy csak az a befektető lehessen szereplője a piacnak, amely az abban foglaltaknak megfelel. A püspök leszögezte: a jelenlegi kormány nem hallgatja meg azokat a véleményeket, amelyek nem értenek vele egyet, mondván: nincs alternatívája a döntéseinek. „Fórumot biztosítottunk a civil szervezeteknek többek között az oktatás és az egészségügy területén, hogy a közéletből kiszorított vélemények is elhangozhassanak” – emlékeztetett Bölcskei Gusztáv. Rámutatott: manapság illúziók nélkül és reménységgel próbálunk megmaradni, hiszen az emberek illúzióvesztése általánossá vált. Leginkább a jóléti társadalom megteremtésébe vetett hit veszett ki az emberekből, akik úgy értékelik: a társadalom kettészakadt, ami többek között az egészségügyből és az oktatásból történt forráskivonásoknak köszönhető. Egyre nagyobb a szegénység, sokaknak esélyük sincs kitörni belőle, s miközben a média harsog az igazságosabb és emberségesebb világról, egyre több ember érzi magát feleslegesnek. Az egyházaknak fontos közéleti kérdésekben igenis fel kell emelni a szavukat – fogalmazott a püspök. Az egyházfinanszírozással kapcsolatban leszögezte: „Az állam nem támogatja a felekezeteket. Amikor az egyház olyan feladatokat lát el, amelyek az egész társadalmat érintik, joggal várja el, hogy ugyanannyi pénzt kapjon az államtól, mint a többi fenntartó. A második világháború után államosított ingatlanok kárpótlása sem számíthat támogatásnak, hiszen csupán arról van szó, hogy az egyházak visszakapják annak egy részét, amit korábban elvettek tőlük.”

A Népszabadságban (12. o.) Fazekas Csaba És mégis hazug a Föld címmel reagál a Makúsz Hazugság és következményei című tanulmányi napján elhangzottakra. A cikkíró kiemeli: „A katolikus egyházzal amúgy is régóta összefonódó jobboldali ellenzék Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde óta győzködi önmagát, hogy az igazmondás a jobboldaliság szinonimája. Most már kétségtelenül el is hiszi ezt önmagáról, pedig ha kicsit józanabbul próbáljuk a közéletet szemlélni, könnyen beláthatjuk, hogy a demokratikus politizálás ugyanazokkal az eszközökkel próbál élni, vagy visszaélni mindkét, vagy mindhárom oldalon. A Fidesz vezette jobboldal azonban önmagát láttatja az útnak, az igazságnak és az életnek. Mintha a Szentírás másnak tartotta volna fönn ezeket a tulajdonságokat. S a Fidesz a tévedhetetlenségről szóló tanítást is áthallotta, ha nem is általában a kereszténységről, de a katolicizmusból. A Fidesz a történelmi egyházak önértékelésének alapelemeit veszi át, de hogy ez önértékelés mennyire sebezhető, azt a konferencia egyik előadójának, Jelenits István piarista szerzetesnek a gondolatmenete is jól mutatja.” Fazekas számára érdekes, hogy „Jelenitsnek sikerült a kommunizmust és a fasizmust egy ívre felfűznie a korábbi évszázadok – sejtésünk szerint a felvilágosodás és a liberalizmus – polgári hagyományaival, a természettudomány felismeréseivel. A piarista szerzetes szerint „a diktatúra és a demokrácia között az a különbség, hogy más-más hazugságokat kényszerítenek ránk.” Fazekas ezzel kapcsolatban kifejti: mindebből az következik, hogy „az őszinteség idillikus állapotát, az igazságos társadalmi berendezkedés mintapéldáját a középkori Európában találjuk meg, amikor az emberek még egyféleképpen gondolkodtak, s ezt a gondolkodást a katolikus egyház, a kor meghatározó társadalmi és hatalmi intézménye határozta meg. Azt a középkort jelölte meg Jelenits az igazmondás azóta sajnálatosan távolodó világaként, melynek lényegéhez tartozott a kiváltság nélküli tömegek kiszolgáltatottsága, az egyén szabadságának a hiánya, az eltérő vélemények inkvizíciós üldöztetése. Amikor a büntetlen őszinteség azok privilégiuma volt, akik a katolikus egyházzal azonosultak. Nem úgy, mint Galilei például, aki a Föld mozgására vonatkozó hazugságával a XX. század hazug fasisztáinak és liberálisainak előfutára lehetett. Csakhogy közben a katolikus egyház sokat változott, sok dolgot fogad el ma igaznak, melyről korábban hallani sem akart. Azt például, hogy mozog a Föld. Lehet, hogy az egyház maga is kisodródott az őszinteség aranykorából? Egy dologban egyetértünk a konferencia előadóival: a hamis dolgoknak ellen lehet állni, szóvá lehet tenni őket. Ahogy például most is tettük.”

Magyar Kurír