Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (8.o.) Vihart kavart Canterbury érseke, a Magyar Hírlap ((7.o.) Darázsfészekbe nyúlt az érsek a saría joggal, a Népszava (1.,2.o.) Saría a brit jogrendben? – Vihart kavart a canterbury érsek címekkel számolnak be arról, hogy hatalmas megütközést keltett az anglikán egyház vezetőjének, Rowan Williams-nek azon kijelentése, hogy elengedhetetlen az iszlám törvénykezés, a saría egy részének elfogadása Nagy-Britanniában. „Az Egyesült Királyság nem rejtheti véka alá, hogy egyes polgárok nem azonosulnak a brit jogrendszerrel” – fogalmazott az érsek. A napilapok beszámolói szerint Rowan Williams kijelentéseit már azok elhangzása után határozott közleményben utasította vissza Gordon Brown miniszterelnök szóvivője, a Népszava megfogalmazása szerint „gyakorlatilag példátlan konfliktust jelezve a brit kormány és az államvallásnak számító anglikán egyház között…”
A Népszabadság azt emeli ki, hogy az 57 éves érseket miden idők egyik legjobban képzett, legnagyobb műveltségű anglikán főméltóságának tartják, ám ezúttal sem konzultált az illetékesekkel, hiszen még a Nagy-britanniai Muzulmánok Tanácsa is „zavarosnak” nevezte a felvetést. Michael Nazir-Ali, a szigetország egyetlen ázsiai püspöke lehetetlennek tartaná a saría hagyomány meghonosítását a törvényhozásban anélkül, hogy annak integritása alapvetően sérülne.
A Magyar Hírlap a The Sun című lapot idézi, amely szerint az anglikán érsek kijelentéseit „hatalmas propagandadiadalként könyvelhetik el a több évszázados brit életforma felszámolására szövetkező szélsőségesek. Canterbury érseke tálcán kínálta a győzelmet az al-Kaida terrorszervezetnek.” Még a tekintélyes The Times is elképesztőnek nevezte az érsek kijelentéseit. „Nem az a lényeg, hogy Williams az iszlám vallási jog milyen mértékű alkalmazását szeretné látni, hanem az, hogy Nagy-Britanniában mindenkire vonatkozik a törvény előtti egyenlőség” – írta a lap.

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (15.o.) Szőnyi Szilárd Júdás evangéliuma címmel azt fejtegeti, hogy a keresztények nem abban különböznek másoktól, hogy „feltétlenül jobb emberek, hogy másvallású vagy hitetlen felebarátaikhoz képest kevesebb bűnt követnek el. Az egyház sem kíván emberfeletti erőfeszítést tőlünk, hiszen amikor a gyónásban fogadalmat teszünk a jövőre, nem azt kell megígérnünk, hogy többé nem követünk el bűnt, hanem – bár ez sem kis dolog –, hogy elkerüljük a bűnre vezető alkalmakat. A Krisztust követők közös nevezője, hogy nem önnön eltévelyedéseiket, hanem a megcélzott, de a bűnre hajló emberi természet miatt teljesen sosem elérhető jót teszik meg követendő példának – ilyen értelemben tehát nincs jó keresztény meg rossz keresztény. Mindenki jelző nélküli keresztény, aki a szépre, jóra, igazra törekszik, s ha elbukik, megbánja vétkét, bocsánatért folyamodik Istenhez és embertársához, s az okozott kárt igyekszik jóvátenni. Itt van mindjárt Péter apostol, ez az egyes helyzetekben pipogya alak, aki amikor menteni kell az irháját, megtagadja mesterét, és Jézus mégis benne látja meg egyháza szegletkövét. Vagy vegyük Júdást, az evangélium legmegvetettebb alakját. A Krisztust hóhérkézre juttató tanítvány neve összeforrt az árulással – némileg igazságtalanul, hiszen ha jól értelmezzük a vele történteket, akár a világtörténelem legnagyobb bűnbánóját is láthatjuk benne.” Szőnyi utal Máté evangéliumára (27,1-10), hogy amikor Júdás szembesült cselekedete következményével, Jézus elítélésével, megbánta tettét, visszavitte a főpapoknak a harminc ezüstöt és azt mondta: „Vétkeztem; elárultam az igaz vért.” Ezután pedig felakasztotta magát. A cikkíró kifejti: „Hogy kárhozatra vagy üdvösségre jutott-e, nem tudhatjuk; mindenesetre Máté beszámolójában kibontakozik előttünk annak az embernek a képe, aki majdnem tökéletesen eleget tesz az igaz bűnbánat feltételeinek. Megbánja tettét, visszaadja a vétkével szerzett pénzt, majd a lelkifurdalás arra indítja, hogy a legsúlyosabb vezeklést rója ki magára: mivel nem tud együtt létezni bűnének tudatával, eldobja az életét. E végletes penitencia a keresztények fogalmai szerint persze – legyen valaki mégoly kilátástalan helyzetben – a talán már a józan ítélőképességétől is megfosztott ember téves válasza egy mélységes dilemmára. Fonák módon azonban a megtévedt apostolnak még az a hibás döntése is, hogy a kínzó önvád elől öngyilkosságba menekül, a bűnbánat őszinteségére enged következtetni.”

Ugyancsak a Magyar Hírlap (Hofher… 3. o.) hírt ad arról, hogy Hofher József és Vértesaljai László jezsuita szerzetesek február 11-én hétfő délelőtt 11 órakor indulnak keresztek alatt a budai Gesztenyéskertből az apostoli nunciatúra épülete elé, hogy átadjanak a pápai nagykövetnek egy levelet. Ebben XVI. Benedeket arra kérik, emelje fel szavát Magyarország szegényeiért.

A Magyar Nemzetben (40.o.) Joó István Rend a lelke mindennek című riportja szerint „Bizonytalan, hol állt a Pilisben az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend első kolostora. Amint dokumentumok, tanúkijelentések alapján felvethető az is, hogy az ősi pálos rend jogilag nem feltétlenül azonos azzal a pálos renddel, amelynek központja a lengyel Czestochowa.” Árva Vince, Pilisszántó 76 éves kisegítő plébánosa elmondta: „Nem az ősi, Boldog Özséb által alapított pálos rendben vagyok! Erre döbbentem rá levéltári kutatásaim során. Fölfedezésem indulatokat és ellenállást ébresztett a rend vezetésében.” Vince atya azt tartja magáról, hogy voltaképpen annak az ősi, közvetlenül a tatárjárás után pilisi remetékből alapított magyar pálos rendnek a tagja, amelyre jóhiszeműen fölesküdött, ám ez mégsem ugyanaz a rend. Árva Vince az 1990-es évek elején a visszaszerzett Gellért-hegyi pálos sziklatemplom helyreállítója, igazgatója, a hazánkban újra szabadon tevékenykedő, lengyel generális vezette pálos rend országos gondnoka volt. Nem kíván beszélni az ő és egykori rendje, a czestochowai központú pálosok közötti vitákról. A cikkíró emlékeztet rá, hogy II. József osztrák császár és magyar király 1786-ban feloszlatta birodalmában a szerzetesrendeket, így a magyar pálos kongregációt is. VI. Piusz pápa pedig még 1784-ben, Szaniszló Ágoston lengyel király kérésére kiadott rendeletével leválasztotta a pálosok lengyel tartományát a rend egészéből, kiemelve ezzel az általános generális hatóköre alól. Nyilatkozik a lapnak Borsos József magyar tartományfőnök is, aki leszögezte: „A régi pálos rend az, amelynek most is a magyar tartománya vagyunk. Nyilvánvaló: a pápai rendelet nem külön lengyel rendet teremtett, csak olyan önrendelkezést a lengyel rendtartománynak, amely megakadályozta, hogy a Habsburgok keze Czestochowáig is elérjen. Vagyis hogy a magyar generális elbuktatása ne okozza Czestochowa megbénítását is. Lengyel testvéreink célja csupán az volt, hogy mentsék a rendet, nem pedig az, hogy elszakadjanak.” Joó István szerint a feszültséget talán oldhatja Bakk István, a Bakk Endre Kanonok Alapítvány elnöke, aki az idén nyáron Pilisszántó határában 160 millió forintos ráfordítással színre viszi a Pilisi pálos passiót az Újvilág fesztivál keretében. Bakk Endre székely főnemesi családból származó pap volt a XIX. században, a família ezer szállal kapcsolódott az ősi rendhez, perjelt is adott a magyar pálosságnak. Azzal kapcsolatban, hogy miért említik az Újvilágot, Bakk István elmondta: „Amerika és Európa között a keresztény hidat a Magyar Pálos Rend építette fel. Elsőnek a spanyol és portugál udvar előtt ismert magyar szerzetesek érkeztek Amerika földjére Kolumbusszal, hozzájárulva a dél-amerikai indiánok megtérítéséhez.”

Magyar Kurír