Napi sajtószemle

A Népszabadság (Tb-háború… 2.o.) tudósítása szerint az egészségbiztosítási törvény hétfői, parlamenti újraszavazása miatt éles hangú ütésváltás alakult ki nemcsak az érdekvédők és a kormány, hanem az Egészségügyi Minisztérium és a református egyház között is. A tárca közleménye szerint „Ha a református egyház azt fontolgatja, hogy befektetőként lépjen be az egészségbiztosítási rendszerbe, akkor ez azt jelenti, hogy változott az egyház korábbi elutasító álláspontja az új biztosítási rendszerrel kapcsolatban.” Ezt arra alapozták, hogy az egyház levélben kereste meg a tárcát, arról érdeklődve, milyen feltételekkel lehetne az egészségbiztosítási pénztárak befektetője. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke így reagált: „A Magyarországi Református Egyház (MRE) elítéli és visszautasítja az Egészségügyi Minisztérium közleményét, amiben az egyház egészségbiztosítással kapcsolatos álláspontjának állítólagos megváltozását üdvözölték.” Bölcskei egyértelművé tette, hogy az egyház sem önmagában, sem cég alapítása útján nem kíván befektetőként belépni az új biztosítási rendszerbe, ugyanakkor elutasítja a jelenlegi piaci alapú biztosításalakítási tervezetet.

A Magyar Hírlap (Eperjes Károly… 4.o.) közli a Kossuth-díjas színművésznek, a veszprémi színház művészeti tanácsadójának az Echo Tévé számára adott interjúját. Eperjes Károly szerint egyeseknek érdekében áll, hogy a magyar nemzet ne ébredjen fel, és ne ismerje fel, hogy „Széchenyiként kellene viselkedni, nem Kossuthként. Isten ne verjen számra, Kossuth lelépett a pénztárcával és az ékszerekkel, Széchenyi meg az életét adta a hazáért, és az aradi vértanúk is, és Batthyány is. Hát nem mindegy, hogy az országért élek, vagy az országból élek. Óriási különbség. Erről szól a mostani népszavazás is… Reményteljes ember vagyok, mert keresztény ember vagyok. Az istentörvényű ember igyekszik a maga gyarlóságában, és reménykedik, mert Krisztus feltámadt. Hogy mindenki értse, nem kettévágott ez az ország, ennél sokkal nagyobb a baj. Ezt azok sugallják, akik szeretnék, hogy ez csak ketté legyen vágva. És minden törvényszerű, minden természetellenes létet összesöpörnének – szemben a normális léttel –, hogy mindenki szemét legyen. Az öntörvényű ember az mindig fél, és a többiekbe félelmet szeretne gyúrni, hogy ő, a fő félő, kapirgálhasson a szemétdombon. Az istentörvényű ember a szeretetre épül. Úgy áll szemben az istentörvény az öntörvénnyel, mint a szeretet a félelemmel, a remény a kétségbeeséssel. Ha én elveszíteném a reményemet, akkor fölvágnám az ereimet. Azok a színházi előadások például, amelyek azt sugallják, hogy vágd föl az ereidet, azok pont ebből az élet- vagy halálszemléletből fakadnak: félj te is. Ugye, te is aberrált vagy? Mert én igen. És erre azt mondják, hogy ez a kultúra része. Ez nem a kultúra része, ez a halál civilizációjának blöffölése. A kultúra az mindig az életet szolgálja, és az élet örök. A kettős állampolgárságról szóló népszavazáson az emberekkel az identitásukat akarták megtagadtatni. Most, a háromigenessel a saját létüket akarják megtagadtatni. Eddig csak a testvéreiket akarták megtagadtatni, most saját magukat. De csak felébredünk előbb-utóbb…”

Magyar Kurír