Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (8.o.) Zapatero az egyházzal vitatkozik című beszámolója szerint csütörtök óta heves vita zajlik a spanyol püspöki konferencia, az ellenzéki néppárt és a baloldali kormány között. A püspöki konferencia a hét közepén közölte tízpontos jegyzékét a márciusi választások előtt, amelyben az egyházat ért sérelmek felsorolásával bírálta a szocialista kormányt, és arra kérte a híveket, illetve az összes szavazópolgárt, hogy a Néppártot támogassák. A jegyzékben a konferencia kifogásolta a szocialista kormány vallásellenes tevékenységét, egyebek között a hittan helyett kötelező állampolgári ismeretek bevezetését az iskolákban, valamint a melegházasságok engedélyezését. A jegyzék miatt nyilatkozatváltásra került sor a kormány és az egyház között, és José Luis Rodríguez Zapatero miniszterelnök még azt a lehetőséget is felvetette, hogy felülvizsgálja a vallásszabadságról szóló törvényt. A kormány azzal vádolta meg az egyházat és a jobboldalt, hogy a terrorizmust választási érvként használja.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (10.o.) Lukács Csaba Biztonságos kirándulás bibliai tájakra című beszámolója kiemeli: „Bár a múlt héten többször is havazott Jeruzsálemben, azért nem ez a jellemző – kellemes tavaszba érkezik az, aki februárban látogat el a Szentföldre. Izrael olyan, mintha megelevenedett volna a képes Biblia: a több ezer éves kultúra azt is megérinti, aki nem zarándokútra ment, hanem egyszerű turistaként látogatott oda.” Ugyanakkor a tudósító figyelmeztet: lényeges, hogy a Genezáreti-tónál, a kenyér és a hal szaporításának a helyén, a Hegyi beszéd helyszínén, valamint Názáretben „lehetőleg ne turistaként, hanem zarándokként viselkedjünk – ha sikerül elrugaszkodnunk a földi vágyainktól, fantasztikus lelki élményekben lehet részünk”.

A Népszabadság (5.o.) A kő találkozása a tojással címmel mutatja be a Hollandiában élő, „kiugrott” magyar papot, Vigh Szabolcsot. A cikk alcímét már a címlapon közli a lap: Egy volt pap csatái a kommunista állammal és a katolikus egyházzal Vigh Szabolcs 1956-ban, negyedéves szeminaristaként több társával együtt részt vett a forradalomban, de később a bíróság előtt semmit nem tudtak rábizonyítani. A cikk szerint a szocializmusban fiatal katolikus papként idővel „kénytelen volt tudomásul venni, hogy nemcsak a kommunista diktatúrával, hanem a saját egyházával is meg kell küzdenie. Egyik szolgálati helyről a másikra irányították, pusztán azért, mert túl lelkesen próbált katolikus közösségeket létrehozni”, ezenkívül pedig más ok is volt, ahogy Vigh Szabolcs fogalmaz: „Hívő vagyok, de nem vagyok harcos klerikális. Tudom és merem kritizálni az egyházat.” Végül a hetvenes években, a helsinki egyezmény aláírása után sikerült útlevéllel Hollandiába távoznia, ott élő családjához, s odakint már nem folytatta tovább papi hivatását, megvált a reverendától. Az egyházzal azonban nem szakította meg teljesen a kapcsolatot, Tiburg katolikus egyetemének könyvtárában helyezkedett el. Vigh Szabolcs szerint az egyház „elutasít minden olyan tevékenységet, amely meggátolja a nemzést. Csak a teljes vagy időszakos megtartóztatás, a nem termékeny napok kiválasztása engedélyezett. Minden más tudatosan választott eszköz elítélendő és bűnös. Szemellenzős felfogás, amely nem tekinthető a Biblián alapuló, örök és tévedhetetlen dogmának. Közvetve hát, de ily módon az egyház is hozzájárul az AIDS terjedéséhez, mindenekelőtt Afrikában… sok más területen is csak tilalmak léteznek, a mindennapos problémák megoldásához az egyház kevés segítséget nyújt. Istennél a kegyelem. Ha bűnt követsz el, akkor elmész a templomba, meggyónod és feloldozást nyersz. Ennyi az egész. A feloldozás azonban még nem ad választ arra, hogyan lehet a katolikus erkölcsi normák szerint élni.” A kilépett pap szerint „… könnyen skizofréniát, lelki törést okozhat, ha egy hívő mindenben túl komolyan veszi a katolikus egyházat, mint mindenben tévedhetetlen tanítóhivatalt.”

Magyar Kurír