Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (17.o.) Faggyas Sándor Az irgalmas szamaritánus címmel elemzi az irgalmas szamaritánus történetét (Lk 10,25-37), hangsúlyozva, hogy a törvénytudó kérdésére – „De ki az én felebarátom” – válaszoló Jézus nekünk, mai embereknek szólóan is mondta el a történetet, hogy „felhívja a mi figyelmünket is bajba jutott, segítségre szoruló embertársainkra, és felébressze a mi lelkiismeretünket is, hogy kötelességünk segíteni rajtuk.” A cikkíró kifejti: „Manapság, amikor egyre többször szakadék választja el egymástól a szavakat és a tetteket, Jézus arra tanít bennünket, hogy nem az a lényeg, ki az én felebarátom, hanem az: kinek válhatok én felebaráttá? Nyilvánvalóan annak, akinek a szenvedése részvétet vált ki belőlem, és akivel nem csupán együtt érzek, hanem tettekkel segítek neki. Ma sem lehet pontosabban és szebben megfogalmazni a felebaráti szeretet lényegét, mint azt az öreg János apostol tette első levelében: ’Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal’.” Faggyas figyelmeztet: „Ne feledjük: mindannyian eshetünk rablók kezébe, és mindannyiunk lehet irgalmas szamaritánusok. Ehhez csak nyitott szemre, könyörülő szívre és segítő kézre van szükség. Csak…”

A Népszabadság (5.o.) Az egy százalék egyházai című összeállításából kiderül: több tucatra tehető azoknak az egyházaknak a száma Magyarországon, amelyek a hitbéli meggyőződést álcaként használják, valójában csak pénzt akarnak. Csepregi András, a kulturális és oktatási tárca egyházi kapcsolatok titkárságának vezetője elmondta: ezek az egyházak esetenként szép profitot termelő oktatási vagy szociális intézményeket tartanak fenn, ám – lévén, hogy egyházi létesítmények –, nekik is jár az állami normatív támogatás. Az extrabevétel sorsa gyakran ismeretlen. Mindent egybevetve valószínűleg milliárdos nagyságrendű összegről van szó. A helyzeten akkor lehetne változtatni, ha legalább minimális politikai konszenzus alakulna ki, és a „valódi” egyházakkal is sikerülne egyetértésre jutni. Csepregi annak megítélésére nem vállalkozott, hogy minderre mekkora esély kínálkozik. A lap emlékeztet rá: az adófizetők tavaly 144 egyháznak ajánlhatták fel az egy százalékot, s az oktatási tárca kimutatása szerint ennél jóval több, összesen 168 egyházat vettek nyilvántartásba a bíróságok. Mindez arra utal, hogy a szervezetek egy része egész jól elboldogul egyszázalékos adományok és állami kiegészítés nélkül is – írja a Népszabadság.

A Magyar Nemzetben (24-25.o.) György Zsombor Faluvég címmel számol be arról az általunk már közölt esetről, hogy a Tolna megyei Tevel község templomának felújítására nem volt elég pénz, ezért levették róla a keresztet, tornyából kiemelték a harangot, visszavonhatatlanul bontásra ítélve ezzel a műemlék épületet. A téglák iránt már most sokan érdeklődnek. A cikkíró rámutat: „mindez csak a felszín: a mély arról beszél, hogy faluhelyen ’kinevelődött’ egy olyan meglepően széles társadalmi csoport, amelynek a közösségről az alkohol, az újságról a gyújtós, a pénzről a segély, a harangról pedig már csak a MÉH-telep jut eszébe… A látvány elkeserítő, de a templom romjaiban egyesek mégsem a település pusztulását, sokkal inkább az üzletet látják, elvégre két évszázaddal ezelőtt igencsak jó minőségű téglákból építkeztek errefelé. Úgyhogy a romok között elkezdődött a gyűjtögetés, a becsületesebbek pedig telefonon hívják a polgármesteri hivatalt, az iránt érdeklődve, elvihetik-e a kidőlt építőelemeket.” Héri Lászlóné polgármester attól tart, hamarosan nem is lesz mit elbontani, egyelőre azonban nem tehetett mást, minthogy szalaggal körbekerítette az omladozó templomot, s kiírta, hogy belépni tilos és életveszélyes. A polgármester asszony meglehetősen elkeseredett a település anyagi és szellemi helyzete miatt. Szerinte annak is örülni kell, hogy legalább a toronyból kiemelt, 1937-ben öntött harang biztonságban van, s most arra vár, hogy szakértő kezek felújítsák, majd egy másik templomban újra behangolják. Mayer Mihály pécsi megyéspüspök a lap megfogalmazása szerint „érthető indulattal” beszél a történtekről, főként, mivel nem egyedi esetről van szó. Elég ellátogatni a néhány kilométerre lévő Papdra, pár év, és segítség nélkül az ottani templom menthetetlen lesz. A püspök leszögezte: „Minden templom nemzeti értéket képvisel, amelyet az államnak kötelessége lenne megvédeni. Amitől tartottunk, az most bekövetkezett.” Mayer Mihály hangsúlyozta: nem álmodoznak elkobzott nagybirtokaikról, de a térség többi országában az egyház visszakapott annyi erdőt, földet, amennyiből fenn tudja tartani intézményeit, nálunk azonban nem ez történt, így a forrásokat is hiába keressük. Annyit sem sikerült elérni, hogy járható út vezessen a templomig és a körülötte lévő házakhoz, hiszen mindenhonnan csak az a válasz érkezik, hogy nincs pénz, s különben is, fizessenek csak a hívek. „Romokban heverünk, minden értelemben” – mondta a pécsi püspök. György Zsombor hozzáteszi: „Hogy nem csak az egyházi életről beszél, azt akkor értjük meg, amikor a község mindennapjaival szembesülünk.” Héri Lászlóné polgármester szavaiból kiderül, hogy míg egyesek két kézzel nyúlnak minden lehetőség után, mostanában egyre szaporodik azoknak a száma is, akiket lehetetlen munkára bírni, csak a segélyért döngetik az ajtót.

A Magyar Hírlap (4.o.) A jótékony Fidelitas címmel közli, hogy másodszor rendezik meg a Fidelitas jótékonysági bálját a Hotel Heliában. A mai rendezvény fővédnöke Lévai Anikó lesz. A bálon adományokat gyűjtenek a Vak Gyermekek Batthyány László Óvodája, Iskolája és Otthona részére.

Magyar Kurír