Napi sajtószemle

A Népszava (3.o.) Erdő Péter bíboros is a Liga mellett címmel számol be arról, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, Erdő Péter bíboros is aláírta a Liga „TB-mentő” népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtő ívet. (Lásd tegnapi számunkban a Közlemény a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsának és a szakszervezetek találkozójáról című hírünket – a szerk.)

A 168 Órában (10-11.o.) Közös örökségünk Gábor György vallásfilozófus nyilatkozik, aki egyrészt üdvözlendőnek, másrészt óvatosságra intő kezdeményezésnek tartja, hogy a hazai történelmi egyházak 2008-at a Biblia Évének nyilvánították. Kifejtette: „… a Biblia, miként az egész nyugati kultúra, közös örökség. Hívő emberként, római katolikusként, zsidóként, reformátusként, evangélikusként vallhatod a saját egyházad tanításait, ám nem lehet azt állítani: ez az egyetlen hiteles tanítás. Baj akkor van, ha az egyházak monopolizálni akarják és általános normatívává tenni saját Biblia-olvasatukat. Ilyen nincs. Plurális világban élünk.” Gábor szerint az egyház nem tudja feldolgozni a tényt: szekularizálódott a világ, amely egyébként „bajban van. Azt szoktuk mondani: vége a jóléti társadalomnak, amelynek egyik bázisa, az egészségügy – úgyszólván – mindenütt katasztrofális helyzetbe került, és már eddig is iszonyú szociális feszültségekhez vezetett… Lassan nem tudjuk, miben élünk, csak azt látjuk: egészen új folyamatok, civilizációs konfliktusok kezdődtek. Keressük a megoldásokat, miként igazodhatunk el a válsághelyzetben. Ebben a teljes koncepciótlanságban a nyugati világ mintegy ’állandó biztos pontként’ akar belekapaszkodni ideológiai alapjaiba, a Bibliába, illetve a biblikus vagy keresztény szellembe, követendő normaként beállítva azt… Magyarországon sincs másként. Ma a Fidesz vezére ’falvédőszövegként’ használja a Bibliát. Vagy: a keresztény néppárt elnöke, Semjén Zsolt úgy gondolja, mivel az egyház közvetlenül nem tud beleavatkozni a törvényhozásba, ez a feladat a KDNP-é, amely szerinte élcsapata az egyháznak. Nonszensz, hogy közpénzekből fizetett politikus a törvényhozás házában a Bibliára hivatkozva fejti ki álláspontját egyes társadalmi kérdésekről, homoszexualitásról, eutanáziáról, abortuszról, bármiről. Magánemberként kövesse saját szent iratának tanítását, de a köz embereként ne a Bibliát alapul véve tekintsen egy-egy választ megfellebbezhetetlennek. Ha mégis, ahhoz deklarálni kell: Magyarország keresztény ország. De akkor mi vár azokra, akik nem keresztények, vagy nem a Biblia szerint kívánnak élni? A modern társadalom jogrendje, világnézete, normatívája nem vezethető le a Bibliából… Veszélyes, ha a keresztény egyházak – a Bibliára támaszkodva – az egész társadalmat próbálják erkölcsileg, politikailag, világnézetileg ’megmenteni’ a rá leselkedő veszélyekről… mihez vezethet, ha a ’kirojtosodott’ társadalmi helyzetben – amelyben az eddig biztosnak vélt elosztási szisztémák csődöt mondtak, reformra szorulnak, s mindez újfajta gondolkodásmódot igényelne – az egyházak kánonként jelenítik meg a Bibliát? Mondhatni: receptként ajánlják a kiszolgáltatottságra, szorongató kérdésekre. Tudjuk a történelemből, mit jelent az, ha a vallás próbál monolitikussá és kizárólagossá válni. Az már többször nem jött be… Ha bárki azt gondolja, hogy a politikai és szociális kihívásokra a válaszokat a Bibliából kell kiolvasni, az a politikát biblikus alapokra helyezi. Ez politikai fundamentalizmus, amelyhez, ugye nemcsak a Korán szolgáltatja az alapokat.”

A Magyar Demokratában (62-64.o.) Maróth Miklós filológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt dékánja nyilatkozik, aki szerint a következőképpen fogalmazható meg az iszlám és a kereszténység közötti különbség: „Az iszlámban a cselekvés szabadsága, vagyis, hogy mi jó és mi rossz, az isteni tekintélytől függ. Például, ha Isten azt mondja, hogy nem szabad disznóhúst enni, akkor a disznóhús evés rossz. Mondhatta volna azt is, hogy szabad, akkor jónak számítana. Tehát, hogy egy hívő mohamedán mit tart jónak, és mit rossznak, az attól függ, mit mondott róla Isten. Nálunk pedig, akik a görög sztoikus filozófiát megörököltük, attól függ, hogy valami összhangban áll-e a természettel vagy nem. Egyszer megnéztem egy teológiai kézikönyvben: a bűnnek két formája van, az egyik Isten megsértése, a másik a természeti törvények megsértése. Vagyis, ami a kereszténységben jó, az azért jó, mert önmagában véve az, mert összhangban áll a természettel. Ami rossz, az pedig azért, mert önmagában véve rossz. Ez lényeges különbség a két vallás között. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kereszténységben az Istenhez való viszony számít, az iszlámban pedig az isteni kinyilatkoztatáshoz, a törvényhez való viszony. Ebből következik még egy lényeges különbség. Az iszlám hívei – egyébként a judaizmus hívei is – a törvény betartása révén üdvözülnek, a keresztények pedig a megváltás révén.”

A Magyar Nemzetben (14.o.) Pósa Zoltán A szeretet munkásainak otthona címmel méltatja a filmszemlén bemutatott, Visszaszámlálás című dokumentumfilmet, amelynek forgatókönyvét Balavány György írta saját, a Hospice szolgálatról készített riportja alapján, a rendező pedig Hajnal Gergely. Pósa kiemeli, hogy a filmben bemutatott „csodálatos orvosok és az elhivatott ápolók is egészen más hangnemben beszélnek az idős, magatehetetlen betegekkel, mint ahogy ezt megszoktuk.” Simkó Csaba főorvos, özvegy Papp Andrásné önkéntes olyan magas szintű lelki vigaszt és reményt nyújt betegeinek, mint a két karizmatikus lelkipásztor, Gecse Attila református tiszteletes és Csókai Károly katolikus pap, plébános. Mindketten „személyes jó barátként szólítják meg a betegeket. Õk pedig valósággal megszépülnek a szeretetteljes légkör mágneses erejétől. Egyikük ki is mondja: ebben az otthonban… végre elhitte, hogy nem kell félni a haláltól, mert életünk folytatódik Isten országában… az Istenhez vezérlő Nagy Út egyáltalán nem félelmetes.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (5.o.) Kecskemét fura ura címmel mutatja be Farkas P. Józsefet, Kecskemét egyik közismert alakját, aki a közelmúltig a város politikai életére is nagy hatással volt médiabirodalmán keresztül. A cikkből kiderül, hogy Farkas P. jó kapcsolatokat ápolt jobboldali politikusokkal és a katolikus egyházzal is szoros volt a kapcsolata. A barátok templomának renoválására többmillió forintot szedett össze, egy másik kecskeméti templom építésekor is segédkezett, szívesen jelent meg egyházi rendezvényeken katolikus elöljárókkal, ezekről a részben általa irányított kecskeméti média rendre be is számolt. A polgári napilap szerint a sokak által rossz szemmel nézett tevékenységén – vagy ahogy egy városházi vezető mondta, „behálózási technikáin” – nem lehetett fogást találni, egészen 2007 karácsonyáig. Akkor ugyanis napvilágra került egy hangfelvétel, amelyen a „katolikus egyház nagy barátja színében feltűnő, korábban a ’jobboldali’ polgármestert, Szécsi Gábort támogató Farkas P. József mind a hívőkre, mind a polgári oldalra súlyosan trágár, becsmérlő kifejezéseket használ. Beszélgető partnerei pedig helyi MSZP-sek.”

Magyar Kurír