Napi sajtószemle

A Népszava Szép Szó mellékletében (6.o.) Szász István A Midszenty-ügy címmel ismerteti Kanyó András „Igazságtétel. Mindszenty másik arca” című, közelmúltban megjelent könyvét. A könyv idézi VI. Pál pápát: „Mindszenty makacs, nehezen kezelhető, akinek sok ténykedése nehezen érthető meg.” Szász István hozzáteszi: „Mindszenty József egy minden modernizációt – a XII. Pius után megindult vatikáni modernizációt is – tökéletesen elutasító, konok, anakronisztikus személyiség volt. Ez azonban nem menti semmiben azt az elvetemült boszorkányüldözést, amellyel Rákosi és az ÁVH ’likvidálta’ őt.”

A Népszabadság Hétvége mellékletében (9.o.) Bonifert Mária Bűn az élet? címmel a váci börtönt mutatja be, kiemelve, hogy nagyon hatékony a Sorstárssegítő-program: a már kikerült, de még pártfogó felügyelet alatt álló fiatalokból képeznek segítőket, akik a börtönbe visszajárva elmondják tapasztalataikat. Nyilatkozik a lapnak Csuka Tamásné református lelkész, a váci börtön lelki gondozója. Elmondta: az elítéltek eddigi életük során állandó harcban álltak a világgal. Ha sikerül lelki békére találniuk, könnyebben visszatalálnak a társadalomba. A „gyógyult” rabok rengeteget segítenek. Õk a bizonyítékok arra nézve, hogy másképp is lehet. Hogy nemcsak „megélhetési bűnözés” létezik, hanem beosztás, takarékos életmód is. Hogy nemcsak mások megsarcolása, kifosztása árán lehet boldogulni. Bonifert Mária kiemeli: „A börtönbeli vallásos közösségek tagjai lelki testvérnek fogadják el egymást, s egyfajta önkormányzati rendszer szerint működnek: a szokásos börtönprogram mellett közös ima, közös munkavégzés, közös vallási rendezvények is vannak. Önként vállalt kötelezettség a mások iránti tolerancia, az egymás segítése, vagy például a pornóújságok száműzése a körletekből. A váci ’keresztény körletben’ ’vendégszerepelt’ már például Dúl Géza Wallenberg-díjas katolikus pap, romaszakértő, vagy Erőss Zsolt hegymászó, aki a küzdelemről, kitartásról beszélt az elítélteknek.” A cikkíró számára érdekes volt megfigyelni, hogy a személyiségfejlesztő-tréningeken a rabok milyen gyengéden kísérgették társukat. Ilyenkor a „látó” feladata segíteni a „nem látó” rabtársat, s az eddig csak a „bokszoljuk le!” érvényesülési technikát ismerő emberek egy egészen más hozzáállást sajátítathattak el. Bonifert Mária megemlíti azt is, hogy a váci börtön kápolnájában időszaki kiállítás nyílt a rabok képzőművészeti alkotásaiból.

Magyar Kurír