Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Demokratában (36-37.o.) Gazdag István God, Gold and Cold főcímű és Az amerikai politika szentháromsága alcímű tanulmányában azt állítja, hogy világhatalmi pozíciójának megszilárdítása végett az USA leplezetlen pszichológiai hadviselést folytat Európa ellen. A cikkíró kiemelten foglalkozik a keresztény fundamentalisták tevékenységével, akiknek különösen nagy a befolyásuk a republikánus pártban, „de választási megfontolásokból a demokraták sem maradhatnak érzéketlenek erkölcsi-politikai hitvallásuk leghangsúlyosabb elemei – mindenekelőtt Izrael feltétlen támogatásának imperatívusza – iránt. Minthogy a Bibliát szó szerint értelmezik, a fundamentalista keresztények szerint a zsidó nép ’isteni jogot’ formálhat a bibliai Izrael területére – vagyis azt Izrael által jelenleg elfoglalt terület többszörösére –, és úgy hiszik, hogy Krisztus csak azután térhet vissza a Földre, miután tömegesen visszatértek Izraelbe, és újjáépítették a jeruzsálemi templomot, ami természetesen a jelenleg ott található mecset lerombolásával járna, és nyilvánvalóan nem hagyná hidegen a muzulmán világot. Szerintük azonban Izrael elkötelezett támogatása közelebb hozza Krisztus második eljövetelét, ezért határozottan ellenzik a legkisebb nyomást is, amely Izraelt a palesztinokkal való megbékélésre késztetné, az esetleges területi engedményekről nem is beszélve. Szüntelenül azokat a biblikus paszusokat idézik, amelyek szerint Isten megáldja Izrael barátait, és megátkozza ellenségeit, és meg vannak róla győződve, hogy Amerika a zsidóknak és Izraelnek nyújtott támogatásának köszönheti hatalmát.” Gazdag István megemlíti Hal Lindsay, az egyik leghíresebb keresztény fundamentalista 1970-ben publikált, A néhai nagy Föld bolygó című, 54 nyelvre lefordított és 35 millió példányban eladott könyvét, amelyben megjósolta, hogy Krisztus rövidesen visszatér a Földre, és az a világ, amelyet mi ismerünk, a végéhez közeledik. Még azelőtt kerül sor a bibliai végidőkre, mielőtt elmúlik az a nemzedék, amely tanúja volt „Isten állama” – vagyis Izrael – 1948-as megalapításának. Lindsay Máté evangéliumának 24,34-es passzusára hivatkozik: „Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek.” Emellett Hal Lindsay azt olvasta ki a Jelenések Könyvéből, hogy az Európai Unió elődszervezetének számító, tíz tagállamot tömörítő Európai Gazdasági Közösség az újjászületett Római Birodalommá, „vagyis biblikus szemszögből a Gonosz birodalmává fog válni, ’természetesen’ az Antikrisztus vezetése alatt. Látható, hogy az amerikai neokonok és keresztény fundamentalisták miféle spirituális alapra építik Európa-ellenességüket” – írja Gazdag István. Egyúttal emlékeztet rá, hogy Lindsay törzsolvasói – egyben a jelenlegi elnök, George W. Bush és a republikánus párt törzsszavazói is, becslések szerint több tízmillió ember – szentül hiszik, hogy az emberi történelem befejezéséhez közeledik, s egy adott pillanatban minden igaz keresztényt fel fog szippantani az ég az „elragadtatás” folyamán. Õk felszállnak a mennybe, míg az itt maradottakra rettenetes pusztítás vár.

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (Egy éhségsztrájk tanulságai 4. o.) Vértesaljai László jezsuita szerzetes nyilatkozik, aki befejezte december 19-e óta tartó éhségsztrájkját, amit Hofher József szerzetestársával kezdett, tiltakozva az ellen, hogy a parlamenti kormánytöbbség december 17-én megszavazta az egészségbiztosítási törvényt. (Hofher József az eredetileg tervezett időpontban, vízkeresztkor befejezte az éhségsztrájkot, mivel a szociálisan elesett cigány családok körében végez fáradságos missziót, katolikus körökben a cigányok apostolaként emlegetik – a szerk.) P. Vértesaljai elmondta: „Bár összesen 16 kilót fogytam, semmiféle komolyabb kísértésem nem volt, hogy egyek, vagyis nekem nem kellett megküzdenem a hűségért, hogy kitarthassak vállalásomban. A böjtöm utolsó, vagyis meghosszabbított fázisában Isten különösen mellém állt. Azok a lépülési folyamatok, amelyek természetes kísérőjelenségei egy ilyen hosszú és radikális koplalásnak, éppen csak megjelentek, de meg is álltak, beleértve a súlycsökkenést is. A fáradékonyság, ami korábban jelentkezett, eltűnt. Lelkileg pedig mind felszabadultabb és higgadtabb lettem. Máig is érvényes, hogy én magam mélyebb lettem. Nos, ez számomra az egyik gyümölcse az éhségsztrájknak, hiszen – talán mondanom sem kell – azt nem vártam, hogy Gyurcsány Ferenc vagy egészségügyi minisztere hirtelen „jobb útra tér”. Azáltal, hogy testileg mintegy kiürültem, a lelkemben is valami olyan üresedés következett be, ami által egyre inkább a lényegre tudtam figyelni. Böjtünk súlypontja karácsonyra esett, annak a Jézus Krisztusnak a születésnapjára, akiről a Szentírás azt mondja, hogy mint egykor gazdag Isten emberré válásával kiüresítette, védtelenné tette magát. Erről eddig is tudtam, mint teológus, de saját vállalásom közelebb vitt annak megértéséhez, hogy Isten nem csak egy hipotetikus emberbarát. Õ fölvette magára a mi esendő, vérző, darabos testünket. Radikális böjtöm hatására olyan értelemben is kiüresedtem, hogy a korábbinál tágabb tér keletkezett bennem a másik ember számára is. Hogy ha már ez az Isten engem úgy fogadott el, ahogy vagyok, én is elfogadjam az embereket úgy, ahogy vannak, akár kócosan, alkoholszaggal is…” A jezsuita szerzetes a Mária utcai templom előtti tér hajléktalanjaira is céloz ezzel: „Amikor ezekben a napokban melléjük ültem, és átöleltem őket, kérve, mondják el, mi van velük, bennük, azt hiszem, ők is érezték, hogy más ez a Vértesaljai László, mint a korábbi… Vele szemben már nem szorulnak magyarázkodásra. Itt jegyezném meg, hogy nekem a radikális böjtöm utolsó harmadában már folyamatosan magyarázkodnom kellett mindenkinek… Tudniillik, hogy nem vagyok rosszul, jól alszom, nem kell gyógyszer, nem épülök le, még csak nem is szédülök. Olyan presszió alatt voltam orvos barátaim, szeretteim, ismerőseim, köztük ismert közéleti személyiségek részéről is, hogy 31 nap múltán ezért fejeztem be az éhségsztrájkot. Holott tudtam volna folytatni.” Vértesaljai László emlékeztet rá, hogy „menet közben előbb harminc, majd összesen mintegy száz paptársunk nyilvánította ki azonosulását a demonstrációnkkal. Jó néhány protestáns lelkész is mellénk állt; egy református gyülekezet testületileg fejezte ki jókívánságait és egyetértését azzal, hogy fellépünk az országtiprás ellen, biztosítottak minket imáikról, ami által ügyünk a mostani ökumenikus imahét előjátéka lett.” Joó István interjúkészítő közbevetésére – „Az a közkeletűvé vált megállapítás, hogy ’tudatos népirtás’ folyik Magyarországon, megállja a helyét?” – a jezsuita szerzetes azt válaszolta: „Nekem a „tudatos” jelzővel van egy kis bajom. Ha maga a népirtás volna a cél, az mérhetetlenül ördögi volna. Én az embert, beleértve a mai kormányzat szereplőit, ennél jobbnak tartom. Azt mondanám: azok, akik a nemzetet olyan helyzetbe hozták, hogy megkísérti őket a reményvesztettség, nem mérik fel, mekkora kárt okoznak. Volt remény a rendszerváltozás előtt, utána is, míg a kormányok egymást váltották. De ez az utóbbi hat év sötétzárka csírátlanított bennünket. Nincs fény a nemzet számára, nem találhatjuk többé a magyar kultúrát sem, mint fogódzót. A parlamenti többség immár teljesen a társadalom kizárásával kormányozza az országot. Az egészségügyre irányuló machinációval fizikailag is még betegebbé válhat ez az ország, amely nekünk, nekem nem „kurva”, amint a miniszterelnök szégyenletesen minősítette, hanem szent.” Vértesaljai László azt is elmondta, éhségsztrájkja végeztével visszaálltak a szerdai és pénteki böjtre, amely egyfajta mozgalom októbertől. „Ugyanennek része a péntek esténkénti nyilvános imaalkalom templomunkban, közismert közéleti személyiségek hívő tanúságtételével.”

Magyar Kurír