Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlapban (1.o) Bayer Zsolt A neurotikus ateizmus címmel reagál arra, hogy a héten – amint arról már többször beszámoltunk – XVI. Benedek pápa nem ment el a La Sapienza egyetemre, mert az egyetemi tanárok és a diákok egy része tiltakozott a Szentatya látogatása és évnyitó beszéde ellen. A cikkíró leszögezi: „Akik kitiltják a pápát az egyetemről, az ateista vallások követői, mind-mind infantilisek és neurotikusak. És mind-mind Istent keresik. Mert tudatalattijuk pontosan érzékeli, hogy a globalizáció korában, az individualista, pénzhajhász, liberális és libertiánus, időt és múltat tagadó idióta médiavilágban, ebben a posztmodern marxizmusban az ember nembeli lényegének nincs igazi valósága. Vallásosan ateisták – vagyis neurotikusak. Szeretnének Istenhez menekülni, csakhogy akkor be kellene vallaniuk világuk és hitük csődjét. Ám ehhez gyávák. Akkor inkább neurotikusan gyűlölik Istent és az Õ földi helytartóját. És ezt hívják liberalizmusnak és toleranciának. Rettenetes állapot, rettenetes, beteg emberek. Nem lehet őket jobbá verni. Csak jobbá szeretni.”

A Népszabadságban (8.o.) Szőcs László Nicolas Sarkozy állam és egyház között címmel számol be arról, hogy már a párizsi nemzetgyűlésben is szóba került, „nem közelítette-e meg túlságosan Nicolas Sarkozy azt a határvonalat, amelyet az egyház és állam szétválasztása 1905 óta jelent Franciaországban. A katolikusnak nevelt, de kétszer is elvált államfő francia elnöktől szokatlanul sokat emlegeti Istent, ’civilizációs politikája’ részévé avatva az általa ’pozitív szekularizmusnak’ nevezett megközelítést. Megfigyelők szerint Sarkozy megválasztása után feltűnően gyorsan a Vatikánba vette az irányt, miközben Jacques Chirac tizenkét államfői éve alatt mindössze kétszer kereste fel a pápát.” A cikkíró idézi a jelenlegi francia államfőt – „Isten minden ember szívében jelen van”, „Isten felszabadítja az embert…” Szőcs László hozzáteszi: Sarkozy ezzel „szembeszáll azzal a szekularizmussal, amely szerinte ’elvágja Franciaországot keresztény gyökereitől’.” A tudósító kitér a francia elnök mostani, szaúd-arábiai látogatására is, hangsúlyozva, hogy Sarkozy ottani felszólalásai sem nyugtatták meg a világi államért aggódókat. Rijádban ugyanis a helyi államvallást, az iszlám radikális vahabita irányzatát dicsérgette. Jean-Marie Le Guen szocialista képviselő szerint „ez „megerősíti azok legitimitását, akik a legradikálisabb hit nevében prédikálnak.” Jen-Michel Quillardet, a legnagyobb francia szabadkőműves páholy nagymestere pedig azt mondta: Sarkozy megnyilatkozásai erősíthetik a szélsőséges nézeteket, így az egyházellenességet is. Szőcs László idézi David Martinont, a francia elnök szóvivőjét is, aki közölte: Nikolas Sarkozy továbbra is magáénak vallja a világiság elvét.

Hazai hírek

A Népszabadság (Katolikus elhatárolódás… 2.o.) és a Népszava (Az érsek szerint szélsőjobboldaliak 3. o.) is beszámol arról, hogy szélsőjobboldali szervezetnek minősítette a Magyar Gárdát Márfi Gyula veszprémi érsek. A főpásztor annak kapcsán nyilatkozott, hogy utasítására Simon Gábor keszthelyi káplán elállt attól a szándékától, hogy a Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplomban felszentelje a Magyar Gárda zászlaját. Az érsek elmondta: pragmatikus megfontolásból döntött így, mert nem akarja kitenni egyházát annak a gyanúnak, hogy szélsőjobboldalinak nevezzék, másrészt pedig politikával egyáltalán nem kíván foglalkozni. Szerinte a káplán hibát követett volna el, ha a Magyar Gárdához fűződő eseményen részt vett volna, noha lelkiismeretes papnak ismeri őt. A Magyar Gárdától való elhatárolódástól az érsek telefonon szólította fel beosztottját, aki felettesének döntését elfogadta.

A Népszavában (7.o.) Simon Zoltán Politikai állásfoglalás címmel írja: „Végre. Egy katolikus érsek is kimondta: a Magyar Gárda szélsőjobboldali szervezet. Kellett ugyan egy fél év hozzá, de Márfi Gyulának leesett végre a tantusz, hogy kik ezek az egyenruhás, karszalagos hülyegyerekek… Sajnos a keszthelyi káplán, Simon Gábor csak az érsek utasítása nyomán állt el attól, hogy felszentelje a gárda zászlaját.” A cikkíró szerint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia „alapvetően a jobboldalhoz húz. Mivel a püspök urak olykor nyilvánosan is közzéteszik véleményüket, nem csodálkozhatnak azon, ha politikai leckét kapnak… nem az a baj, hogy az egyház politizál, hanem az, hogy eközben úgy csinál, mintha nem politizálna. Lám, Márfinak is ez jutott eszébe – hál Istennek csak másodszorra. Elsőre ugyanis kimondta azt, amit sok hivatásos politikus – a gárda támogatóira kacsintva – máig nem tett meg. Tisztelet ezért Márfi Gyulának. Biztosan túlzás, de a katolikus vezetők példát vehetnének Vlk prágai érsektől, aki – távoltartandó a helyi gárdát – személyesen állt őrt a város régi zsidó temetője előtt, karöltve a cseh jobb- és baloldali politikusokkal.”
(A témával kapcsolatban lásd tegnapi számunkban a Nem tart zászlószentelést a Magyar Gárda a keszthelyi templomban című hírünket – a szerk.)

A Magyar Hírlapban (18.o.) T. Pintér Károly Érted. Érted? címmel elemzi az Apostolok cselekedeteinek azt a fejezetét, amely az etióp királynő udvari főemberének megkeresztelkedését írja le (8,26-40). Az Evangélikus Élet főszerkesztője figyelmeztet: „Legyünk őszinték, az írásnak az a Messiás megváltói halálára utaló szakasza, amelyet az etióp olvasott (Ézs 53,7-8), nem könnyen dekódolható prófécia. Mindössze néhány évvel Jézus Krisztus munkássága, keresztre feszítése, feltámadása, illetőleg mennybemenetele után még mindenesetre szemtanúk, közvetlen tanítványok tudtak rámutatni az összefüggésekre. Hogy tudniillik az évszázadokkal korábban íródott és a zsidók által nagy becsben tartott szent iratokban arról a Messiásról szól a jövendölés, akivel még akár a kincstárnok is találkozhatott. Arról a szerető Istenről, aki Jézus Krisztusban lett emberré, hogy egészen a keresztfáig demonstrálja irántunk való szeretetét, feltámadásával pedig – egyebek mellett – a benne való hit tétjét.” A cikkíró idézi János evangéliumát: „… úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (3,16) T. Pintér Károly figyelemre méltónak tartja, hogy az ApCsel krónikása „lakonikusan csupán annyit közöl, hogy Fülöp az izajási próféciából kiindulva „hirdette Jézust” az udvari főembernek. „Az ószövetségi prófécia megfejtésén buzgólkodó kincstárnok az új szövetség titkának tudója lett. Megérthette a ’kereszt titkát’, azt, hogy Jézus személy szerint érte is, az ő üdvössége érdekében is vállalta a halált. Amikor azután valami vízhez értek, megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, Fülöpöt pedig megkérte, hogy keresztelje meg őt.” „Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján” – olvasható a Szentírásban. T. Pintér Károly hozzáteszi: „Azóta eltelt vagy kétezer esztendő. Az „Úr Lelke” azonban – vallják a hitben élők – ma is működik. És Krisztus egyháza is napról napra növekszik azokkal, akiknek megadatik, hogy értsék is, amit a Bibliában olvasnak.”

A Magyar Nemzetben (Gyilokjárók 28.o.) Horányi Miklós, a Szegedi Feljebbviteli Főügyészség vezetője nyilatkozik a világszerte terjedő gyermekbűnözésről, hangsúlyozva, hogy a mai liberális joggyakorlat nem képes megfékezni e folyamatot, ezért másfajta gondolkodásra, paradigmaváltásra van szükség. Horányi úgy véli, hogy a megelőzésben, a nevelésben az egyházaknak is nagy szerepük lehet. Balavány György interjúkészítő közbevetésére – „Az egyházak ellen a sajtó nagyobbik része csaknem állandó lejárató kampányt folytat. Olyannyira, hogy számos szülőnek a pap szóról a pedofil kifejezés jut eszébe” – a főügyész azt válaszolta: „Márpedig évtizedek, sőt évszázadok példája mutatja, hogy sok esetben, amikor csavargó, bűnöző gyerekekkel foglalkoztak az egyházak, tisztességes embert neveltek belőlük. Ugyanakkor persze nem várható el sem a civil szervezetektől, sem az egyházaktól, hogy megoldják a fiatal- és gyermekkori bűnözés problémáját. Ez alapvetően állami feladat, amelyhez mindenképpen segítségül kell hívni a társadalmat.”

Magyar Kurír