Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (18.o.) Szőnyi Szilárd Kalászszedés szombaton címmel tényként szögezi le, hogy „Isten fia ezért jött a földre, hogy a választott nép számára kőbe vésett parancsokat beteljesítse, és hozzásegítsen a szabályok helyes alkalmazásához, pontosabban életre váltásához. Miközben tehát betartotta a zsidó törvények nagy részét, hadat üzent a holt betűnek, az eredeti értelmétől megfosztott ’szolgálati szabályzatnak’, hogy követői szívébe vésse minden parancsok legnagyobbikát: ’Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.” A mondat folytatásaként pedig: „Szeresd embertársadat, mint saját magadat.” A cikkíró figyelmeztet, hogy e két parancs „Jézus üzenetének foglalata: minden más szabály e két, egymásból fakadó parancsnak alárendelve következik, és onnantól fogva nincs helye az öncélú szőrszálhasogatásnak. Itt bizony vitánk van a II. János Pál pápa által a keresztények fivéreinek nevezett zsidó testvéreinkkel. Míg ugyanis az Ószövetség csak életveszély elhárítására engedi megszegni a szombati munkatilalmat, az Újszövetség akkor is kivételt enged, amikor másokon kell segítenünk, vagy mi szenvedünk szükséget. Nincs értelme annak a törvénynek, amely nem az életet szolgálja – foglalhatjuk össze a változás lényegét, s megláthatjuk benne az isteni pedagógiát. Ha ugyanis az ember abba a hitbe ringatja magát, hogy az egyházi előírások minuciózus betartásával le is tudta vallási kötelezettségeit, nos, akkor hajlamos elfeledkezni arról, hogy mi végre is veti alá magát a törvényeknek… a törvények első megközelítésben arra szolgálnak, hogy jó legyen nekünk. Szemétre való minden olyan vallási parancs, amely nem az embernek önmagához, felebarátaihoz és Istenhez való kapcsolatát akarja jobbá, meghittebbé, gazdagabbá tenni, hanem a lélek öncélú egzecíroztatására szolgál. Ám hogy a dolog ne legyen ennyire egyszerű, koordinátarendszerünkbe be kell táplálnunk a ’tartsd meg a törvényt, hogy a törvény megtartson téged’ felismerés igazságát is: hogy önmagunk edzésére olykor érdemes betartani olyan szabályokat is, amelyek értelmére azonnal nem, legfeljebb hosszabb távon derül fény. Mert ne tévedjünk: amikor földi létünk végén kasszát kell majd csinálnunk, látni fogjuk, hogy az Istent és embert szolgáló törvény legapróbb betűjének megsértése is fel lesz jegyezve az élet könyvében.” Szőnyi fölteszi a kérdést: „Vajon nekünk, keresztényeknek nem kell-e lelkiismeret-vizsgálatot tartanunk, hogy miközben az életidegen parancsokat eltörlő Jézust állítjuk példának a világ elé, személyes életünkkel nem válunk-e képmutatóvá, némely szabályainkkal pedig éppoly öncélúvá, mint amilyennek mi gondoljuk az egyes ószövetségi törvényeket?”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (A változás kikényszeríthető 5.o.) Semjén Zsolt, a KDNP elnöke nyilatkozik, hangsúlyozva, hogy pártja, „amelyet a Giczy-korszakban történt kizárása után tavaly vettek vissza az Európai Néppártba, európai gyökerű és elkötelezettségű párt. Az a célunk, hogy az eszmeileg, politikailag sokszínű pártcsaládban az alapító atyák vonalát, a közös európai identitást erősítsük. Ennek alapja a keresztény civilizációs örökség.” Faggyas Sándor interjúkészítő emlékeztetett rá, hogy a balliberálisok gyakran minősítik a KDNP-t fundamentalistának, radikális jobboldalinak, illetve radikális baloldalinak is, maga Semjén pedig a közelmúltban azt állította, hogy pártja a legbaloldalibb párt a mostani parlamentben, „Hogyan lehet egyszerre jobb- és baloldali a KDNP?” A kereszténydemokraták elnöke visszakérdezett – „Jézus Krisztus jobboldali volt vagy baloldali? –, s miután erre az újságíró nem tudott válaszolni, kifejtette: „Amikor Jézus azt mondja, hogy egy vessző sem vész el a törvényből, akkor a fenti logikából következően, azt mondhatják rá, hogy jobboldali fundamentalista. Amikor saját magát azonosítja a szegényekkel, akkor azt mondhatják rá, hogy baloldali forradalmár. A KDNP-nek mint keresztény pártnak a politikai filozófiája és értékrendje két pilléren nyugszik. Az egyik a tradicionális értékekhez való kötődés, mint például a házasság, a család védelme, támogatása, az egyházak szabadságának biztosítása, a nemzeti identitás erősítése. Ez lenne a ’jobboldali pillér’. A ’baloldali pillér’ pedig a szociális igazságosság képviselete, ezen belül a munka elsődlegessége a tőkével szemben. És annak állítása, hogy a magántulajdon nem valami szentség, mindig van közösségi vonatkozása, és nem szakítható el a közjótól. Amikor összeomlott a szovjet birodalom, II. János Pál pápa nem ült diadalt, hanem arra figyelmeztette a világot, hogy a létező szocializmus történelmi csődje nem jelentheti a kapitalizmus megdicsőülését… Nem arról van szó, hogy a jobboldal és a baloldal között helyezkedünk el, hanem az a történelemfilozófiai megközelítés helytálló, hogy a keresztény tanításban őseredeti egységben vannak a ma jobboldalinak, illetve baloldalinak minősített tradicionális és szociális alapértékek. A szabadság, egyenlőség, testvériség keresztényi ihletettségű hármas egységét a francia forradalmat követően egyoldalú túlzásokkal szétszakították. A szabadság individualista liberalizmussá torzult, az egyenlőség kollektivista szocializmussá deformálódott, a testvériséget pedig elfelejtették. Egyedül a kereszténydemokrácia őrizte meg az eredeti, keresztény fundamentumon nyugvó hármas egységet. A szónak ebben az értelmében büszkén vállalom a fundamentalista jelzőt. Egyébként a latin szó egyszerűen azt jelenti, hogy valaminek szilárd alapja van és nem csak úgy lóg a levegőben.”

A Magyar Nemzet (14.o.) hírt ad arról, hogy Lukács Tibor festőművész kiállítása nyílik ma délután három órakor a dobogókői Manréza Galériában (Fény utca 1.), Ember és hit címmel. A vendégeket Kákonyi Júlia művészeti vezető köszönti, a tárlatot Szántai Lajos nyitja meg. Közreműködik hegedűn ifj. Sáfár Pál és Sáfár Ildikó, csellón Sáfár István, csembalón Deri Ágota, verset szaval Kertész József. A kiállítás február 7-éig tekinthető meg.

Magyar Kurír