Napi sajtószemle

A Népszava (4.o.) Német szerint javul az állam és a katolikus egyház viszonya címmel idézi Német Lászlót, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkárát, aki a tavalyi évet értékelve azt mondta: „Jóval kedvezőbb lett az állam és a katolikus egyház közti párbeszéd légköre 2007-ben a korábbiakhoz képest. Köszönhető ez az újra működő Vatikáni-Magyar Vegyesbizottságnak is.” A püspöki konferencia titkára különösen fontosnak mondta, hogy másfél éves kihagyás után 2007. január 25-én folytatta működését a vegyesbizottság, amely többek között a személyi jövedelemadóból való egyházi részesedés, valamint az egyházi közoktatás és szociális intézmények állami finanszírozása ügyeinek megtárgyalását is célul tűzte ki. Utóbbival kapcsolatban Német László megjegyezte: az egyházi oktatási és szociális kiegészítő normatíva előlegének rendezése jó irányban halad, bár még nem érte el a megfelelő szintet. „Mindezzel együtt 2007 végéig az egyházak megkapták a 2006-ra járó, a kormány által kiszámított oktatási és szociális kiegészítő támogatást és a 2007. évi költségvetési törvény alapján megemelt normatív támogatás összegét. A kormány úgy döntött, 2008-ban a költségvetés szja-bevételének 0,9 százalékát továbbra is megkapják a magyarországi egyházak, 2009-től pedig az új törvény garantálja, hogy ez az arány nem csökkenhet 0,5 százalék alá, ugyanakkor nem mehet egy százalék fölé sem az új rendszer bevezetésével” – írja a Népszava.

A Heti Válasz (Kötelező… 44.o.) összeállítást készített arról, hogy „nyugat-európai előzmények után az idén katolikusok és protestánsok Magyarországon is meghirdették a Biblia évét. Szintén 2008-ban emlékezik a keresztény világ a Szentírás legnagyobb hatású szerzőjére, a kétezer éve született Szent Pálra.” A lapnak Pecsuk Ottó református lelkész, a Magyar Bibliatársulat főtitkára elmondta: „Célunk, hogy minél többen vegyék kézbe a Bibliát. A Szentírás ugyanis nem valami érthetetlen szöveggyűjtemény: emberek tömegei ütik fel nap mint nap, mert – a Jelenések könyve szavaival – ’Boldog, aki olvassa’… A Szentírásban magabiztosan tájékozódók ráadásként jobban eligazodnak az európai, a magyar kultúra, a képzőművészet, az irodalom, a zene világában, ezért a Biblia éve a szélesebb társadalmi érdeklődésre is számot tart.” Kránitz Mihály teológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetője Szent Pálról nyilatkozva hangsúlyozta, hogy János mellett a teológia megalapítójaként tartjuk számon. „A keresztény gyülekezetekhez írott levelei az evangéliumok előtt születtek, s bár nem tartozott az apostolok közé, hatása felmérhetetlen. A Szentlélek-központú egyház képviselőjének is nevezett Pált többször megpróbálták szembeállítani a Krisztus-központúnak tartott Péterrel. Szent Pál hellenizált tarzuszi zsidó családból származott, Jeruzsálemben farizeusi tanulmányokat folytatott, jól ismerte a korára jellemző eszmeáramlatokat. A damaszkuszi úton bekövetkező megtérése után ezért is lehetett képes rá, hogy a legkülönfélébb felfogású és képzettségű embereknek hirdesse Jézus tanítását.”

Ugyancsak a Heti Válaszban (Koplalás a nemzetért 10-11.o.) Vértesaljai László jezsuita szerzetes nyilatkozik, aki rendtársával, Hofher Józseffel együtt december 19-én imádságos éhségsztrájkba kezdett, így tiltakozva a kormány országveszejtő politikája ellen, vállalva egyúttal a szolidaritást a megalázottakkal. Elmondta: „Három hét után, vízkeresztkor terveztük abbahagyni, ám úgy döntöttem, határozatlan ideig folytatom. Társam, Hofher József január 6-ig tudta vállalni – írástudatlan cigányok képzésével foglalkozik vidéken, és ez sok autózással, fizikai munkával jár –, én azonban még bírom. Állóképességem megfelelő, ha időm engedi, úszom, szaunázom, és ameddig az orvos másként nem rendelkezik, folytatom. Ha viszont úgy látom, a böjt kárt tenne az egészségemben, abbahagyom, mert nem célom belerokkanni.” P. Vértesaljai elmondta azt is, hogy nincsenek konkrét követelései. De ha a leghalványabb jelét látom, hogy a kormány felelős emberei elkezdenek a nép érdekében cselekedni, abbahagynám.” „Én egyébként békés természetű, lelki ember vagyok. Ha viszont azt látom, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás a kormányzati diktatúrát szolgálja, hogy a parlamenti képviselők nem a választókat, hanem a kormány érdekeit képviselik, a lelkek pedig gyógyírért kiáltanak, akkor – bizonyos szempontból úgy is, mint egy beteg nemzet ’körzeti orvosa’ – tennem kell valamit. Jezsuita szerzetesként arra esküdtem fel, hogy a társadalmi igazságosságot szolgálom. Úgy éreztem, akkor adok hatékony választ a helyzetre, ha teljes testi-lelki mivoltommal fejezem ki magam. Külön ajándék, hogy eddig még csak valamirevaló éhségérzetem sem volt. Úgy látszik, Isten mellénk állt, pontosabban azok mellé, akik mellett mi sorakoztunk fel. (...) Itt lakik a Lőrinc pap téren az ezer sebet hordozó L. Feri, ’templomunk koldusa’, az ablakomból pont odalátni a fekhelyére. Rossz is a lelkiismeretem miatta, de nem találok megnyugtató megoldást a helyzetére. A rendszeres támogatásán túl annyit tehetek, hogy néha behozom a rendházba, megfürdetem, megmelegszik – de azt nem engedem meg, hogy végleg ide költözzön; talán még nem elég erős hozzá a hitem. Az én lelkem tükre nem a fürdőszobában lóg, hanem az maga a Feri, odakint. Meg az új sekrestyésünk, ez a megtért, egykor börtönviselt cigányember, akit a legnagyobb örömmel fogadtunk a közösségünkbe – ez a nyolcadik kerület, kérem szépen. Itt nem valami elomló, lágy jóságra van szükség, hanem például arra, hogy a rendházunk reggel hattól este nyolcig nyitva legyen, és minden hozzánk fordulónak a rendelkezésére álljunk. Mert ha Jézust a templom falai közé zárjuk, és nem hajolunk le az ínséget szenvedőkért, akkor a fabatkánál is kevesebbet ér a hitünk.”

Magyar Kurír