Napi sajtószemle

A Népszabadságban (3.o.) Aczél Endre Korona, Kádár, Vatikán címmel reagál arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok harminc éve adta vissza hazánknak a Szent Koronát. A cikkíró kiemeli az ügyben Kádár János egykori MSZMP-főtitkár és a Vatikán szerepét. Aczél emlékeztet rá, hogy a korona visszaadásával megtörtént a Kádár-rendszer végső elismerése is, a Vatikánt illetően pedig kifejti: „A másik tehertétel, amelytől meg kellett szabadítani az amerikai-magyar viszonyt, Mindszenty bíboros volt. Õt köztudottan egy vatikáni-amerikai-magyar alku eredményeképp hozták ki a budapesti amerikai nagykövetségről 1971-ben. Ám amíg élt (1975), vele élt a nevéhez kötött hidegháborús doktrína is, hogy a korona addig nem szolgáltatható vissza Magyarországnak, amíg a szovjet csapatok magyar földön tartózkodnak, és az ország vissza nem nyeri a szabadságát. Megszabadulván azonban Mindszentytől, s rátalálva arra az emberre, aki nemcsak az ő, hanem a magyar kormány bizalmát is bírva betölthette az esztergomi érsek megüresedett székét (Lékai László bíboros), VI. Pál, a ’reformpápa’ elkezdett hidat verni Kádárék felé. Sokatmondó tény, hogy egész pályafutásának második nyugati vizitjét a magyar első ember a Vatikánban bonyolította le, és jól szót értett vendéglátójával. A pápa ezután határozottan amellett volt, hogy a hajdani elődje, II. Szilveszter pápa által Szent Istvánnak ajándékozott korona térjen vissza Magyarországra.” Aczél valószínűtlennek tartja, hogy Jimmy Carter akkori amerikai elnök ebben az ügyben ne kérte volna ki VI. Pál véleményét. A cikkíró szerint a történethez tartozik, hogy „mind állami, mind egyházi vonalon a Carter-kormányzat (és a Vatikán) Magyarországot és Lengyelországot szemelte ki az enyhülési politika kísérleti terepének. Ez annyiban volt egészen új elem az amerikai politikában, hogy a Nixon-Kissinger duó mindig óvakodott Moszkva egyetértése nélkül ’különgesztusokat’ tenni a kelet-európai országok felé. Az ő felfogásuk az volt, hogy Moszkva az ilyen próbálkozásokra agresszíven, a kontroll szorításával reagálna. A Carter-Brezinski-érában azonban Gierek Lengyelországa egészen különleges kedvezményeket kezdett élvezni, Magyarország meg visszakapta a koronát. S idővel a legnagyobb kereskedelmi kedvezmények jótéteményeit is élvezhette. Ez azonban része volt egy átgondolt fellazítási stratégiának, amely akkor érkezett el csúcspontjához, amikor 1979-ben (sic!), épp az amerikai bíborosok erőteljes ’lobbizása’ folytán lett a lengyel Karol Wojtyla a római katolikus egyház feje.” (Karol Wojtylát nem 1979-ben, hanem 1978 októberében választották meg Szent Péter utódjának, beiktatása is még abban a hónapban történt – a szerk.)

A Bors (19.o.) Pap akarta jó útra téríteni a Mardukot című beszámolójából kiderül, hogy elmaradt a vérfürdő a svéd Marduk együttes minapi budapesti koncertjén. A hírhedt zenekar, amely gyakran használ vallásgyalázó jelképeket, nálunk visszafogott bulit csapott, tagjai ásványvizet ittak disznóvér helyett. A bulvárlap emlékeztet rá: bár a death metal stílusban játszó együttes magyarországi fellépése előtt néhány nappal több egyház is tiltakozott, mégsem alkottak élőláncot papok a koncert helyszínén a buli elmaradását követelve. Egy idősebb lelkipásztor viszont megjelent a helyszínen, mivel az újsághírek alapján azt hitte, hogy vérivással egybekötött szeánsz lesz. Miután megtudta, hogy koncertről van szó, belépőjeggyel belehallgatott a buliba, de mivel a Marduk csak késő este lépett színpadra, nem várta meg a koncert végét. Néhány sort azonban írt a Marduk tagjainak: sajnálja, hogy nem tudott elbeszélgetni velük, mert kíváncsi lett volna a banda világszemléletére.

Magyar Kurír