Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (Csatlakoztak… 3.o.) közli, hogy huszonhét egyházi személy csatlakozott Hofher József és Vértesaljai László jezsuita szerzeteseknek az egészségbiztosítás átalakításáról szóló törvény december 17-ei megszavazásának napjától vízkeresztig tartó éhségsztrájkjához. Orvos Levente somogysámsoni plébános a lapnak elmondta: a csatlakozók ugyan nem vonják meg maguktól teljes mértékben a táplálékot, azonban imával és böjttel támogatják a szerzetesek kezdeményezését. A csatlakozó atyák és szerzetesek közleménye hangsúlyozza: „Azt látjuk, hogy a kormányzat nem képes úrrá lenni a növekvő társadalmi problémákon, sőt, ehelyett ellentétes irányú tevékenységet folytat, mely ma már az élet szinte minden területét érinti… A felebaráti szeretet oly mérvű semmibevételét, a felelősségnek oly mértékű hiányát tapasztaljuk, amely katasztrófával fenyegeti Magyarországot. Ezért fontosnak tartjuk, hogy kinyilvánítsuk szolidaritásunkat kisemmizett, szellemileg és anyagilag lezüllesztett és önbecsülésükben megalázott honfitársainkkal.” Az aláírók között van többek között Csordás Eörs, a bécsi Pazmaneum rektora, Blanckenstein György szentendrei plébános, Bocsa József váci piarista házfőnök.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (9.o.) Torkos Matild Feszítsétek meg, újra és újra… címmel idézi Tóta W. Árpádot, az Index újságíróját, aki karácsonykor Született december 25-én címmel a következőket írta: „Igen, kedves barátaim, ez a Jézus-sztori nem úgy alakult ki, hogy tényleg idejött az Isten fia ágálni. De hát csak nem gondoljátok komolyan! Sajnálnám. Nem, ez egy kedves decemberi mese.” Torkos Matild emlékeztet rá, hogy Jézus azt mondta az őt megkísértő Sátánnak: „Távozz tőlem, Sátán!” A cikkíró szerint „Tóta is a kételkedés vírusát igyekezett beültetni a kereszténység egyik legszentebb ünnepén olvasói lelkébe. Szegény Tóta nem tudja, hogy a hívőkről lepattannak zavarkeltőnek, meghökkentőnek szánt szavai, mert a hívők úgy tartják, a végtelen hatalmú Isten az övéit megvédi a kételkedés, a kétségbeesés gyötrelmétől. Az istentagadók pedig nem lesznek még jobban megerősítve Tóta egyszerű okfejtése által. Mi lehetett hát a célja a tanult kollégának…, Miért fáj annyira Tótának éppen karácsony táján, hogy vannak, akik akár szó szerint képesek hinni a Jézus-történetben? Miért nem az fáj neki, hogy miközben olyan hülyeségekre költi a kormány a köz pénzét, mint a Tóta-féle animációs propagandafilm, aközben Krisztus-arcú, fedél nélküli öregemberek hálnak az utcán a kapualjban, az aluljáróban, kartondobozokon, mert az ő emberi jogaiknak megfelelő hajlék finanszírozására már nem futja.” Torkos Matild szerint ha Tóta W. Árpád Krisztus korában élt volna, „talán Pilátus krónikása lett volna pár arany rendszeres jövedelemért, és gazdájának tetsző cinizmussal tudatta volna az utókorral, miként kiabálta a tömeg, hogy ’Feszítsd meg’!”

A Népszabadság (Boráldás… 4.o.) beszámol arról, hogy Várszegi Asztrik püspök főapát áldotta meg a vidék borait a pannonhalmi bazilikában. Hajba Ferenc tudósító szerint „Rájuk is fér az áldás…” A cikkíró idézi Liptai Zsoltot, az apátsági pincészet főborászát, aki közölte: az utóbbi tíz évben a felére zsugorodott a pannonhalmi borvidék. A szőlőművelés fáradságos munka, kevesebb hasznot hoz, mint egy biztos munkahely az iparban. Ezért aztán a hajdanán mezőgazdaságból élők egy része is inkább a győri üzemekben keresi a kenyerét. A Népszabadság tudósítója nem tartja véletlennek, hogy boráldó litugiájában a főapát hangsúlyosan szólt a kétkezi munka öröméről és fontosságáról. A kérdésre, hogy milyen értékeket tulajdonít a munkának a kereszténység, s ezen belül a bencés rend, Várszegi Asztrik elmondta: „A keresztény érték szerint a munka az emberi méltóság része. Ezzel a felfogással alapvetően újat mondott régen, a római civilizáció idején. A bencések latin jelmondata pedig ez: ora et labora! – imádkozz és dolgozz. De amikor a szerzetesi létről van szó, az imádságról sokat, a munkáról kevesebbet beszélnek az emberek. Márpedig a szerzetes eredendően szolga, aki saját teremtő munkájából él. Igaz, manapság a szerzetesi életben megbomlott az egyensúly, hiszen elsősorban szellemi tevékenységet végzünk, hasonlóan a mai kor emberéhez. Ahhoz, hogy valaki egészséges emberségét megtarthassa, a fizikai munka helyett fut, úszik, sportol. Erre azonban nem mindenkinek van pénze, ideje, lehetősége. Ebben is igazságtalan a világ.” A püspök főapát szerint a munka értelme, rendeltetése, hogy „egyensúlyban tartson, és örömmel töltsön el. Ezt az élményt valóban nem minden munka adja meg maradéktalanul. Ezért aztán a globalizációval, mint az egyetemesen ható, nyomasztó világjelenséggel csak úgy lehet felvenni a küzdelmet, ha az ember megpróbálja saját belső lelki egyensúlyát megteremteni. Ehhez nagy spirituális erőtartalékokkal is kell rendelkezni.”

Magyar Kurír