Napi sajtószemle

Karácsony a napi sajtóban

A Népszabadság (5.o.) A pápa a hit terjesztését sürgeti címmel idézi a Szentatya tegnapi szavait: „Nem a Télapó, a fenyőfa és a Szent Ferenc által egész Európában elterjesztett betlehem-építés a jelképe a keresztény karácsonynak. A pápa advent negyedik vasárnapján a keresztények kötelességének nevezte az örömhír továbbadását. A hívők evangelizációs feladatainak hangsúlyozásával egyszerre érkezett a hír Rómába Tony Blair volt miniszterelnöknek a katolicizmusra való áttéréséről, és arról, hogy Nagy-Britanniában a vallásukat gyakorló katolikusok száma a XVI. század óta először meghaladja az anglikánokét.” A Népszabadság ismerteti a Christian Research nevű szervezet tegnap közzétett tanulmányának főbb megállapításait. A dokumentumból kiderül: a misék és istentiszteletek rendszeres látogatásairól szóló 2006-os felmérések azt mutatják, hogy 861.800 katolikus vett részt minden vasárnapi misén, míg az anglikánok közül csak 852.500 hívő. A változásban nagy szerepe volt a lengyel bevándorlóknak, akiknek 85 százaléka katolikus. Lengyelország uniós csatlakozása után legalább 300 ezer lengyel telepedett le Nagy-Britanniában a szigetországi hatóságok szerint, míg lengyel források egymillió emberről beszélnek. Az orgánum megállapítja azt is, hogy minden készen áll a római Szent Péter téren a karácsonynak a hagyomány jegyében való megünneplésére. Közli a lap azt is: a Szentszék jelentősnek nevezte, hogy a pápa ramadán végi üdvözlete után most karácsonykor a muzulmán világ is köszöntötte a keresztényeket. Keresztények és muzulmánok a világ népességének többségét alkotják, tőlük függ a jövő, ha a másik fél is így akarja – mondta Lombardi szentszéki szóvivő.

A Népszava (2.o.) XVI. Benedek pápa karácsonya című összeállítása szerint „XVI. Benedekre nehéz napok várnak, hiszen a karácsonyi liturgia az egyik legmegerőltetőbb az évben. Ilyenkor milliók tódulnak az örök városba. Igaz, idén valamivel kevesebb látogatót várnak, de több szállodára már napokkal ezelőtt kiaggatták a megtelt táblát. A Vatikánban azonban semmiféle visszaesésre sem számítanak. Sok hívő ezúttal is a pápa közvetlen közelében akarja ünnepelni Krisztus születését… Az idei ünnepségek szomorú velejárója lesz a hatalmas rendőri jelenlét, hiszen ezúttal sem kisebb a terrorakció veszélye a Vatikánban a tavalyinál. Igaz, eddig semmi jel nem utal arra, hogy a mostani ünnep más lenne a többinél. Sokan abban reménykednek, hogy a muzulmán terroristák is felfogják: karácsony nem csak Krisztus születésének ünnepe. A felebaráti szereteté is.”

A Magyar Nemzetben (1. o.) Kristóf Attila Az út, amely oda vezet címmel tényként állapítja meg: keresztényként hisszük és hirdetjük, hogy Jézus Krisztus „az Út, az Igazság és az Élet. Hisszük és hirdetjük még akkor is, ha mi magunk keveset tudunk az igazságról, utunk görbe, életünk rövid, produkciónk említésre sem méltó. Betlehem misztériumától, a Szűzanya boldogságától, a ma született gyermek esendőségétől elérzékenyülve, s tőlünk telhetően átlényegülve helyénvaló önmagunkon is eltűnődnünk, ráébredve törpe voltunkra, kétkedve sikereinkben, emberléptékű igazunkban, szégyellve kevélységünket. Így és csakis így őrizhetjük meg a karácsonyt. Gondoljunk arra, hogy ő mindig szelíd volt és alázatos. Bár nagysága és érdeme oly magasan áll, hogy számunkra felfoghatatlan. Ajánlatos szívünkkel és elménkkel megértenünk, hogy nélküle semmik vagyunk és „minden” sosem leszünk. Karácsony tündöklése Jézus országát idézi fel, amely nem e világról való. Be kell látnunk, hogy az egyetlen odavezető út a szeretet.”

A Népszabadság Karácsony című mellékletében (1. o.) Nagy N. Péter A negyedik király címmel azt fejtegeti, „El-eltűnnek a jelenések, vagy csak hiába várnak rájuk. Mint Artabánra, a negyedik királyra a napkeleti bölcsek Betlehemben. Artabánra, aki eladta házát, minden vagyonát, hogy a pénzből három drágakövet vásároljon: egy smaragdot, egy rubint és egy igazgyöngyöt. Az újszülött királynak szánta ajándékul a kincseket. Õ is részese volt a misztériumnak, megtudhatta, hogy a betlehemi csillag nyomán haladva a Megváltó szülőhelyéhez jut. Ahová Gáspár, Menyhért, Boldizsár meg is érkezett. Õ azonban útközben egy pálmaligetben haldokló emberre talált volna a mese szerint. Tudta bár, hogy éjfélre oda kell érnie, ahová a csillagok vezetnék, de nem mehetett. Ápolta a beteg embert, akinek reggelre vissza is adta az életerejét. Mire azonban Betlehembe ért, Mária, József és Jézus már nem volt ott. Artabán ezt követően egész életében a Megváltót kereste. Akinek viszont nélkülöznie kellett a három legértékesebb ajándékot.” A cikkíró a szegénységről egyrészt hangsúlyozza, hogy a rászorultakat nemcsak karácsonykor segítik, évente több 150 milliárd forintot fordítanak az önkormányzatok segélyekre, másrészt Magyarországon az egyébként igényjogosultak fele nem veszi igénybe a szabályok szerint neki járó szociális segélyeket, feltételezhetően azért, mert hátrányos helyzetük odáig terjed, hogy nem is tudnak róla, arról sem, hogy ilyen nyomorban járna a segítség. „Aminek mibenléte azonban egy bizonyos ponton a gyomorszorító közvetlen nyomoron túl maga a probléma” – írja Nagy N. Péter. A szerző szerint Artabánnak „Jézusra lett volna szüksége, az Emberre, de ráment az egész élete, mindene, s hiába kereste. Volt egy pillanat, amikor a csillag helyett a szívére hallgatott, és utána már csak ment át a világon, szétosztva mindenét. Üres maradt számára a trón, mint valami kerekes szék a parkban. A mese szerint, akit Jézusként szeretett volna meglátni, azzal végül Krisztusként találkozott. Már öreg volt és beteg, amikor a Golgotán meglátta végre a Megváltót. Nem élt hiába, mondta volna akkor, de szerintem nem ezen a találkozáson múlott. Addigra már eldőlt, magán segített, ebből aztán mindenkinek jutott.”

A Magyar Hírlapban (8. o.) Faggyas Sándor Boldog, boldogtalan címmel kiemeli: „A betlehemi jászol és a golgotai kereszt ugyannak a végtelen és soha el nem fogyó isteni szeretetnek és áldozatnak a jele, ezért úgy ünnepeljük a karácsonyt, hogy tudjuk és higgyük: a megváltás műve csak elkezdődött jó kétezer éve Betlehemben. Jézus első eljövetele folytatódott e világi szolgálatával, gyógyításai, tanításai, csodatételei sorozatával, majd nagypénteki kereszthalálával, húsvéti feltámadásával, áldozatcsütörtöki mennybemenetelével, amit pünkösdkor a Szentlélek kitöltetése követett. De a történetnek ezzel nincs vége, ezért zúgnak az öröm és a reménység harangjai karácsonykor. Hiszen Jézus megígérte, a Szentírás bizonyságot tesz róla, hogy velünk van mindennap a világ végezetéig és egyszer ismét eljön a mennyből és akkor minden gonoszságnak és szenvedésnek véget vet. Karácsony legfőbb üzenete az embernek: ’ne félj, csak higgy!’ Mai életünkben annyi nyugtalanító és elkeserítő dolog történik velünk, a csalás és az erőszak megfékezhetetlen terjedését látjuk. De a mennyből az angyal azzal szólít meg minket is, mint egykor a betlehemi pásztorokat, ’ne féljetek!’ Jézus így búcsúzott el tanítványaitól: ’Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Higgyetek Istenben és higgyetek énbennem! Békességet hagyok néktek. Az én békességemet adom néktek.’ A lap főszerkesztő-helyettese rámutat, hogy „rég nem voltunk ennyire éhesek és szomjasak a békességre, a szeretetre, az örömre, mint 2007 karácsonyán. A mai elégedetlen, elcsüggedt, szomorú országban legalább karácsonykor sokan szeretnék boldognak érezni magukat és boldoggá tenni szeretteiket. Ez lehetséges is, ha végre nemcsak arra nézünk, arra figyelünk, amit a hatalom bűvöletében élő politikusok, társadalommérnökök és véleményvezérek kínálnak nekünk: kenyeret és cirkuszt, ráadásul az előbbiből egyre kevesebbet! Karácsony üzenete, hogy lehet fölfelé is nézni, Istenre figyelni. Aki fölfelé figyel, annak Isten lefelé mutat. A betlehemi jászolra, a golgotai keresztre, szenvedő, szeretetre éhes, kegyelemre szoruló embertársainkra. Ebben senki nem akadályozhat meg bennünket, csakis mi magunk. De segíthetünk egymásnak, és aki már megtalálta Istent, annak segítenie kell a még keresőket. A boldogoknak a boldogtalanokat.”

A Magyar Nemzetben (1., 5. o.) Nincs az a sötétség… Orbán Viktor, a Fidesz elnöke adott ünnepi interjút. Az aktuális politikai témák mellett karácsony kapcsán beszélt a békesség és a szeretet kérdéséről is. Kifejtette: „Az írások szerint 2007 évvel ezelőtt sem volt nagyobb békesség a világban. A Megváltó mégis megszületett. Erőt ad a munkámhoz, erőt ahhoz, hogy hihessem, hogy minden megváltozhat körülöttünk. Az a tény, hogy nincs az a sötétség, ami akár egyetlen gyertya fényét kioltaná, Ezért jelent minden karácsony bátorítást, még egy keserű esztendő végén is. És alkalom az önvizsgálatra is. A kereszténydemokrata táborhoz tartozó politikusoknak fel kell mérniük, vajon meg tudtak-e felelni a saját szigorú, önként vállaltan szigorúbb mércéjüknek. Keresztényként vívtak-e a politikai csatákban? Tudtak-e különbséget tenni az ember és az ő tette között? Élesek voltak a csaták 2007-ben, éreztük a felelősséget, hogy több millió magyar sorsa a tét, mégis úgy érzem, sikerült ezt a próbát is kiállnunk. Megőriztük munkánk erkölcsi fundamentumát, noha cselekedeteiket mélységesen elítéljük, nincs bennünk személyes gyűlölet ellenfeleink iránt.”

Magyar Kurír