Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (Vizsgálódna… 8.o.) beszámol arról, hogy a kormányzó lengyel Polgári Platform (PO) vizsgálatot akar indítani a Radio Maryja adót vezető pap, Tadeusz Rydzyk atya gazdasági tevékenysége miatt. Chlebowski, a PO frakcióvezetője bejelentette, a gyanú szerint Rydzyk az előző, konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) vezette kormány jogszerűtlen támogatását élvezte. Michal Kaminski (PiS), az elnöki hivatal vezetője szerint a Donald Tusk vezette jelenlegi kormány tisztogatást próbál végrehajtani a médiában.

Hazai hírek

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Megrongálták… 17.o.) közli, hogy ismeretlen tettesek kiszedték a jászolból, és letörték a lábát a szekszárdi óriás-betlehem Jézus-szobrának – Törő György szobrász és Töttősi Attila népi iparművész alkotása – még szombat éjjel. A megrongált alkotást másnap délután találták meg egy közeli ház szemetesének tetején. Éjszaka nem őrizte senki a szoborcsoportot. A rendőrség ismeretlen tettes ellen nyomoz. A helybéliek úgy vélik, egy közeli szórakozóhelyről hazainduló, randalírozó fiatalok rongálták meg a tölgyfaszobrot, amelyet már visszahelyeztek a betlehembe. A polgári napilap emlékeztet rá, hogy egy szabadtéren álló budapesti adventi koszorú egyik monumentális gyertyáját is ellopták ismeretlenek még december elején.

Ugyanitt (7.o.) Kristóf Attila Én nem tudom… (miben bízik Gyurcsány…) címmel úgy véli: ideje elismernünk, hogy a gyurcsányizmust a miniszterelnök saját maga vitte sikerre, „karöltve a szabad médiával. Gyurcsány a legtehetségesebb hazug a szocialista-kommunista színekben valaha ringbe szállt politikusok közül. Neki nincs szüksége szovjet tankokra, kapcsolatrendszere csak icipicit, mintegy véletlenül kötődik holmi KGB-s ’szakmaisághoz’, ő többet tud a tömeghülyítés módozatairól, mint Rákosi, és kinőtte a kádári iskolát. Õ, úgy ahogy van, a huszonegyedik század koraszülött gyermeke. Az a sértett méltóság, amellyel a médián keresztül a közvéleményhez fordul, a blogjában elénk tárt bensőségesen érzékeny, bár magabízó lélek, mind-mind olyan PR- és üzleti tehetségre vall, amellyel a büdös halat szusiként, az önkényt méltányosságként lehet eladni… mindennek a mestere.” A cikkíró idézi ezzel kapcsolatban Szent Ágostont: „A gazdagabb kifejtésnek, amit már ’ékesszólásnak’ nevezünk…, megvannak a maga szabályai, amelyek nem kevésbé igazak, jóllehet hamis dolgokról is meg lehet győzni az embereket segítségükkel. Minthogy azonban meggyőzhetjük őket igaz dolgokról is, ebben az esetben sem maga a szónoki képesség a hibás, hanem a vele visszaélők fonáksága… Mondhatnánk persze, hogy (ezek) legalább pallérozottabbá teszik elménket, csakhogy egyúttal rosszindulatúvá vagy felfuvalkodottá is teszik, hiszen akik jártasságot szereztek ezen a területen, szívesen vezetnek félre másokat az igazsághoz hasonló beszédek és hamis vádak segítségével, vagy legalábbis azt hiszik, hogy valami hatalmas dolog birtokába jutottak, ami miatt az erényes és ártatlan emberek fölé kell helyezniük magukat.” Kristóf Attila megjegyzi, ez a megfogalmazás annyira találó, hogy már-már úgy érezzük, hogy Szent Ágoston végignézte és végighallgatta Gyurcsány Ferenc néhány napirend előtti felszólalását. Egyúttal arra figyelmezteti a jobboldal vezető politikusait, hogy „az igaz dolgokról” való meggyőzés során tanuljanak Gyurcsánytól „gazdagabb kifejtést”, de ne tanuljanak felfuvalkodottságot.

A Népszabadságban (6.o.) Romhányi Tamás Laura nővér második élete címmel mutatja be Baritz Saroltát, aki a Pepsi-Cola magyarországi leányvállalatának kereskedelem-fejlesztési menedzseréből Laura nővér, domonkosrendi szerzetesnő lett. „Vagyonáról lemondott, rendházba költözött. Korábban milliókról döntött és emberek munkáját irányította, most a kolostor körüli teendők jutottak neki – de ő örömét lelte a templom rendszeres díszítésében is. Hét éve volt, hogy meggondolhassa magát, de már nem kellett a régi, világi élete, 2001-ben haláláig szóló örökfogadalmat tett, a rend pedig befogadta őt.” A cikkíró kiemeli, hogy Baritz Sarolta menedzserként hófehér cégautóval járt, és annyit keresett, amennyit más nagyvállalatoknál a vezérigazgatók kaptak. Édesanyja azonban rákos beteg lett, s ő ekkor azt kérte feletteseitől, hogy több időt tölthessen a gondozásával. „Az amerikai azt felelte, neki fontos, hogy a munkatársaival minden rendben legyen. A cég értékes menedzserének beteg anyukája így lett Pepsi-mama, akit egy egész vállalati részleg látogatott. Múltak a hónapok és ő délutánonként egyre korábban indult haza. Már nemcsak a jó csapatot és a kihívásokat látta odabent, hanem észrevette a tönkrement házasságokat, a kiégett vezetőket. Édesanyjával egyre több időt töltött a közeli templomban. Dolgozni csak azután indult, amikor hazavitte őt a reggeli miséről, délutánonként a templomi kórusban énekelt. A kórházban különszobát kaptak. Édesanyja halálos ágya mellett könnyek nélkül imádkozott. Amikor a haldokló szemében kialudt a fény, csak annyit mondott: ’Anya, én jó leszek’. A temetés után mindennap misére járt a domonkosok közeli templomba. Esténként egyedül üldögélt a zuglói lakásban, ahol olyan mély volt a csend, amilyen csak lehet egy vastagfalú pesti bérházban. A csendben a Megváltóhoz vezető utat kereste gondolatban. Sokszor úgy érezte, mintha nem lenne egyedül a szoba némaságában.” Amikor végül Baritz Sarolta felvételét kérte a domonkos rendbe, úgy érezte, hazaérkezett. Örökfogadalma után Laura nővér a budakeszi rendházba költözött. Számos közgazdasági tanulmányt írt és rengeteg előadást tartott, s ez kicsit korábbi életére emlékeztette, bár értékrendje, a dolgok fontossága és célja alapvetően megváltozott. Laura nővér úgy érzi, új életében végül mindent visszakapott, amiről a régiben lemondott. Az utóbbi években egy hit- és egy etikatanári diplomát is szerzett, most pedig, 47 évesen, közgazdaságtani doktori címének megvédésére készül.

Magyar Kurír