Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (7.o.) Joó István címmel azt fejtegeti, hogy egyesek szerint dúl a hitetlenség Magyarországon, ám a „Magyar Kurír megbízható híradásában” arról olvashatunk, hogy XVI. Benedek A názáreti Jézus című, október végén megjelent könyvét eddig tízezren vásárolták meg Magyarországon. A cikkíró egy személyes élményét meséli el: fölkereste őt két ismerős kislány, akiket az édesanyjuk egyedül nevel, s három műszakban dolgozik becsületesen egy multivállalatnál, de „anyagilag nincs jól eleresztve.” A kislányok éhesek voltak, élelmet és némi pénzt kértek a szerzőtől, aki teljesítette kérésüket, s ekkor döbbent rá arra, hogy ez az epizód az ő életében a Szentatya könyvében felbukkanó „kenyérügy” legszemélyesebb folytatása. „Persze nem büszkeséget éreztem szánalmasan csekély adományozásom okán. Ellenkezőleg: önnön méltatlanságomat arra az üdvösségre, amelyért a Messiás két évezrede hagyta magát kivégeztetni a Földön. Hiszen miért ezeknek a gyermekeknek kellett, szégyenüket legyőzve, eljönniük, hogy megérthessem, a közelemben lakó csonka családban már ekkora az üzemzavar? De aztán arra a következtetésre jutottam, végső soron ez is egyfajta eljövetel. Személyesen Jézus Krisztus fölkereső gesztusa ez, aki arra intette az evangéliumokban tanítványait, hogy az éhező, szomjazó, beteg, rab és didergő nélkülözők képében jön majd elénk. Ilyen értelemben is velünk marad ’a világ végezetéig’, bár a keresztény hit szerint a mennybe távozott.” Joó István szerint az idők látszólag nem kedveznek az adventi elmélyülésnek. „Odakint” újabb, az eddigieknél is fajsúlyosabb sztrájkok „előzaja” hallatszik, „belül” pedig a József Attila-i krajcár kuncogása („ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért”), amit a jövő évi infláció közeledtének tudata kelthet. A cikkíró azonban figyelmeztet: „A hívő emberek tudják, csalatkozik, aki pusztán külső revolúciótól, politikai történésektől várja, hogy rendbe jöjjenek a dolgai. Számolni kell a valóság nagyobbik részével: a hit Krisztusával is, aki mennyei kenyérnek nevezte önmagát. Õ buzdít minket, magyarokat is arra, hogy adjunk tovább valamennyit a kifejezetten nélkülözőknek abból a materiális javunkból, kenyerünkből, ami még van. Egyházi karitatív szervezeteken keresztül? Közvetlenül? Ahogy a helyzet megkívánja.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (40.o.) Fáy Zoltán Remény, tudomány, pápa címmel azt vizsgálja, miként reagáltak a magyarországi hírközlő szervek XVI. Benedek pápa második, Spe salvi című enciklikájára. A cikkíró tényként állapítja meg, hogy hazánkban a helyzet pattanásig feszült, „Kár lenne megzavarni a magyarok fejét a pápa által üzent emberi méltósággal, reménnyel, szeretettel, gondolkodással.” Ezért a magyar sajtó nem az enciklikával, hanem a vasárnapi Úrangyalával foglalkozott, amely ezúttal teljesen az új enciklikához kapcsolódott. A Szentatya az Úrangyala előtt megismételte azt az enciklikában kifejtett gondolatát, hogy a tudomány nem képes megváltani az embert. „Ez már sokkal érdekesebb, helyben is vagyunk, hiszen itt az egyház hagyományos tudományellenessége, a fekete reakció érhető tetten. Ez kell a magyar hírfogyasztóknak” – írja Fáy Zoltán, s néhány főcímet ismertet a vasárnapi, hétfői internetes újságokból: Ma.hu: XVI. Benedek haragszik a tudományra annak hitfelfogása miatt; Inforádió: XVI. Benedek a tudomány képviselőit bírálta; Index: A pápa beszólt a tudománynak; Origo: A reményt félti a tudománytól a pápa. A cikk szerzője emlékeztet rá, hogy valamennyi újság az MTI hírét használta. „Mit lehet erre mondani? Csak így tovább! Objektíven, elfogulatlanul, mint mindig.”

Magyar Kurír