Napi sajtószemle

Külföldi hírek
A Népszabadság (21.o.) Újratemetik Teréz anyát? címmel közli, hogy édesanyja és nővére tiranai sírja mellé temetné az albán kormány Boldog Teréz anya Kalkuttában elhantolt földi maradványait. Ezt Sali Berisha miniszterelnök jelentette be csütörtökön az albán fővárosban. Már el is kezdődtek a tárgyalások az indiai kormánnyal Teréz anya hamvainak hazaszállításáról.

Hazai hírek
A Népszava (9.o.) Humanitárius katasztrófával riogat a demokrata fórum címmel készített összeállítást arról, hogy átalakul az egyházi fenntartású szociális intézmények támogatása, egy törvénymódosítás szerint januártól csak a tisztán egyházi fenntartású intézmények kaphatnak az állami normatíván túl kiegészítést, az egyház által alapított egyesületi, alapítványi és gazdasági társasági fenntartók nem lennének jogosultak. Az MDF az Alkotmánybírósághoz fordul az ügyben. Herényi Károly parlamenti frakcióvezető a lapnak elmondta: az egyházak jogait sértő, alkotmányellenes paragrafusok kerültek be a törvénybe, melynek elfogadása után levélben kérték Sólyom Lászlót, hogy ne írja alá az elfogadott szociális törvénycsomagot, és kérjen előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól. A köztársasági elnök azonban aláírta, így nem maradt más lehetőség, minthogy a legfőbb bírói testület mondja ki a végső szót az ügyben. Az MDF szerint ugyanis a törvény súlyosan sérti az egyházak belső autonómiáját, indokolatlanul és megmagyarázhatatlanul korlátozná az egyházak szervezeti életét. Több ezer szociálisan rászorult ellátását érintő, súlyos forráshiány lépne fel, amely humanitárius katasztrófa bekövetkezésével fenyeget. A törvényjavaslat súlyosan sérti az egyházaknak a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló, törvényben rögzített alkotmányos jogait, és ellentétes a vatikáni megállapodásban leírtakkal is. A törvény jogerőre emelkedése ráadásul precedensértékű lehet és ez alapján nemcsak a szociális, hanem az egészségügyi és oktatási rendszerből is kizárhatják az egyházi alapítású társaságokat, alapítványokat, melyek kórházakat és iskolákat működtetnek. A módosítás miatti jogbizonytalanság az egyházak által nyújtott szolgáltatások ellehetetlenülésével járhat – mondta Herényi Károly. Az összeállításból kiderül, hogy az egyházak egyelőre nem ismerik a módosítást. Német László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára kijelentette: nem hiszi, hogy a kormány támogatna egy ilyen lépést egyeztetés nélkül. Egy törvényt egyébként sem lehet konzultáció nélkül elfogadni, a vatikáni szerződés pedig kimondja, hogy azon csak az egyházakkal közös megegyezés után lehet változtatni. A kari jogászoknál ilyen törvényjavaslat nem jelent meg – mondta a titkár. A lap figyelemre méltónak tartja, hogy Német László „arra a kérdésre viszont nem válaszolt, valóban súlyos forráshiány lépne-e föl, ha az új szabály lépne életbe, úgy fogalmazott, mindez egyelőre távol van a realitástól.” Hozzátette azonban, hogy bizonyos értelemben a vallásszabadságot sértené egy ilyen törvény, hiszem bizonyos felekezetek átvállalhatnak ilyen feladatokat, úgy, hogy az állam elfogadja az egyház belső felépítését, jogi struktúráját. Ez alapján pedig a kettős fenntartású irányítás is lehetséges forma. Csoma Áron, a Magyarországi Református Egyház szóvivője csak annyit mondott: a módosításról velük nem egyeztetett senki, és nem ismeri annak tartalmát sem.

A Magyar Hírlapban (Két lábbal… 6-7.o.) a 75 éves Jókai Anna Kossuth-díjas írónő nyilatkozik, aki elmondta: „Ha az ember Isten kegyelméből megél hetvenöt évet, már ne várjon semmit. Egyetlen dologról nem tudtam lemondani: hogy érezhessem a másik szeretetét. Minden este azért imádkozom, hogy add Uram, hogy tudjak szeretni, s minden reggel úgy ébredek, hogy azt kívánom: engem is szeressenek.” A közelgő advent üzenetéről Jókai Anna így fogalmazott: „Az adventi üzenetem az, hogy adventkor meg kell születnie az igazságnak. Nem az Isten felelős azért, hogy ilyenné vált a világ, hanem a szabad akarattal megáldott és megvert ember. Én azt gondolom, hogy a kulcs a Fiúnál van, amit az Isten kapujába be lehet illeszteni, de a kilincset csak az ember nyomhatja le.”

Ugyancsak a Magyar Hírlap (A billegő mérleg 20-21.o.) Vasadi Péter költővel készített interjút, akinek hamarosan megjelenik új kötete. Kifejtette: „Minél több mindene van valakinek, annál boldogabbnak hiszi magát. Veszettül szerez és fogyaszt, egyre nő a boldogtalansága. Fizikai és szellemi megsemmisüléssel fenyeget. Tizennyolc éves, százharminc kilós emberek vannak. Elkeseredésükben esznek. Ez szimptomatikus, mint ahogy az is, hogy szétugranak a házaspárok, kallódnak a gyerekek. És akkor jön egy Böjte Csaba nevű csodálatos, ütődött ferences, és összeszedi a kallódó gyerekeket. Én meg olyanokat szeretek, akik nem a véremből származnak. És olyanok szeretnek. Hasonlíthatatlanul szeretnek. Nem fogadom el, hogy a ’szeretet’ szó el van koptatva. Elkoptathatatlan, mint a gyémánt, Attól függ, kinek a szájából hangzik el.” Vasadi Péter korunkban szerencsétlenségeket lát, „Tévutakat. Minden ember szentség, és ezt mindenkiben észre is veszem. Ha állítom, és el is hiszem, amit állítok, akkor meg is pillantom rajtuk. Megcsillan valami. Törekvéseikben, tekintetükben, mozdulataikban. Az értelmiségi kifejezéssel nem tudok mit kezdeni. A művésszel sem. Az a fontos, hogy ki vagy… Szabad vagyok, ebből a szabadságból forrásozik az istenhitem. Ezt a szót, hogy hitem, nagyon nehezen mondom ki. Mert nem az enyém.” A költő arról is szólt, hogy a versírói akarat legmagasabb pontján átcsap az ellentétébe: „Hagyom magam föloszlani az akarásban. Élni kell. Amikor aztán ezt csodálatosan viszonozza a Szentlélek, akkor kiderül: ő örül bennünk. Õ hoz össze, ő ismertet meg. A mi kettőnk viszonya például soha nem fog elmúlni. Hiába dobom föl két jó szabású talpamat, akkor sem. Hogy létezik ez? Hiszen a világban tombol a gyűlölet meg az ostobaság. Úgy látszik, hogy bennünk van a megoldás. Bennünk van Isten, a jó lehetősége, és a mérlegelés. Aki mérlegel, az lát és elmélkedik. Ül, mint a lét hatalma, és mérlegre teszi az egészet.”

Szintén a Magyar Hírlapban (A Gulag… 14.o.) nyilatkozik Menczer Gusztáv, aki 86 esztendősen debütált íróként. Csaknem kilenc évet raboskodott a Gulagon, s közölni akarta a máig közölhetetlent, hogy már 1945 előtt 12 ezer magyar nevét és címét állította össze a szovjet titkosrendőrség, akiket rabszolgává kívántak tenni. Dokumentumokkal bizonyítható, hogy a szovjetek 760 ezer hadfoglyot ejtettek. Ötvenezer magyar embert deportáltak. Negyvenezer honfitársunkat a szovjet hadbíróság ítélt el, kétezret azonnal kivégzett, 38 ezer a Gulag rabtelepein veszett el. Menczer Gusztáv a Gulagon állandó kapcsolatban volt Istennel, naponta háromszor is imádkozott. Könyvének előszavában azt írja, hogy lelkében a Jóisten iránti hála van, mert hiszi, hogy akit az Úr szeret, azt nehéz próbák elé állítja. Gaál Péter interjúkészítő kérdésére, hogy nem igazságtalan ez, mi jut annak, akit az Úr nem szeret, Menczer Gusztáv azt válaszolta: „Milliárdos, esetleg miniszterelnök. Egyébként a keresztény vallás alapja éppen az, hogy Isten mindenkit szeret. És akit nagyon, azt próbára teszi. Hogy mi a célja a próbának? A lélek edzése. Vagy kiállja az ember, vagy nem. A hozzám hasonló életpályát maguknak tudók a kilencven évhez közel állandóan készek arra, hogy bármikor meghalhatnak. De ez az örök életbe való távozást jelenti. Ez a hit a próba kiállásának ajándéka. Épp ezért meggyőződésem, hogy sok lehet az olyan hívő ember, aki ateistaként állítja be magát, mert ez az ő hatalmi, anyagi pozícióját elősegíti, illetve erősíti. A vallás lényege a hit, a valamiben való hit. A Gulag túlélésének ez a titka.” (A könyv címét a lap nem közli – a szerk.)

Magyar Kurír