Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (28.o.) Stier Gábor Vesztesek nyelve címmel elemzi a lengyelországi választások eredményét. Ismeretes, hogy a tegnap miniszterelnökké kinevezett Donald Tusk vezette Polgári Platform (PO) legyőzte a Kaczynski-ikrek fémjelezte Igazságosság és Jog (PiS) pártját. A cikkíró kiemeli, hogy a Polgári Platform győzelmét elsősorban a fiataloknak köszönhette, „a huszonévesek generációja Lengyelországban is lázadó, s fel is lázadt, mert eszményeit, értékrendszerét látta veszélyeztetve, ám nem szabad elfeledni, hogy ez az életkorból fakadó liberalizmus itt konzervatív alapokon nyugszik, így például a fiatalok tömegesen járnak templomba.” Stier az új miniszterelnökről, Donald Tuskról megállapítja: elkötelezetten antikommunista, kereszténydemokrata, önmagát nyakas katolikusnak vallja, s higgadt nacionalistaként hazáról és nemzeti érdekekről beszél. Hiányzik belőle elődje, Jaroslaw Kaczynski fanatizmusa, ám határozottan támogatja az átvilágítást, ellenzi az abortusz teljes liberalizálását és a homoszexuálisok házasságának engedélyezését. Tusk egyik nyilatkozatában hangsúlyozta: az ismert német szabadelvű, Nobel-díjas író, Günter Grass nacionalistának nevezte, ám ami onnan nacionalistának látszik, az Lengyelországban konzervativizmus, ami a hagyományok, az egyház és haza iránti hűséget jelenti.

A Magyar Hírlap (8.o.) Egy mondatban című rovatában közli, hogy az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) állítása szerint a karácsonyi ünnepek alatt bevásárlóközpontokban tervez robbantásos merényleteket az al-Kaida terrorszervezet Los Angelesben és Chicagóban.

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (Pénzfaló… 2.o.) beszámol arról, hogy tegnap beszédet mondott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a Római Klub elnöke, Hasszán bin Talal jordániai herceg, aki elmondta: csaknem 400 milliárd dollárt költött az Egyesült Államok az iraki háborúra: ennyi pénzből 400 millió gyermek élelmezését tizenhárom évre meg lehetne oldani. Hasszán leszögezte: „Nincs semmi, ami a Közel-Kelet szenvedéseihez fogható, ahogy nem létezik mozlim terrorizmus sem. A vallások megbékítő és felvilágosító elemeit magasabb szintre kell helyezni a politikai adok-kapok rendszerénél. Korunk legfontosabb kihívása a kultúrák közötti megbékélés, amelyet azonban háborúkkal nem lehet megvívni, mivel a Nyugat nem egyenlő a modernizációval, és a politikai jó kormányzásnak az emberi méltóságot kell szolgálnia.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (7.o.) Kristóf Attila Én nem tudom… (mitől függünk…) címmel azt állítja, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elődjénél, Medgyessy Péternél is nagyobb butaságokat képes mondani, „de – talán egyetlen erényeként – sima beszédű, ha elméje botlik netán, a nyelv nem. Azok közé a baloldali férfiúk közé tartozik, akiknek mindig mindenről van véleményük, s érvényesítik is, miközben az ország és a nép megmentésén fáradoznak. Én hiszek Gyurcsánynak: amikor szívére tett kézzel énekli a Himnuszt, valóban komolyan gondolja, hogy ő az új magyar Messiás. Ezt illetlenség volna paranoiának nevezni.” A cikkíró idézi Aquinói Szent Tamást: „Ami… az emberi tudást és bölcsességet illeti, a kettő közül fontosabb a bölcsesség, az, hogy az ember nem függ a véleményétől. Ne támaszkodj saját belátásodra” (Péld. 3,5). „Azokat ugyanis, akik előtérbe helyezik véleményüket úgy, hogy nem hisznek másoknak, hanem csak maguknak, ostobáknak tartjuk és ítéljük. Láttál-e embert, aki bölcsnek tartja magát? A bolondtól többet lehet remélni, mint tőle” (Péld. 26,12). Kristóf Attila meglepőnek tartja ezt a gondolatot, mert gyökeresen ellentmond korunk etalonjának, mely szerint az a derék, rátermett ember, aki büszkén és bátran kitart véleménye mellett, igazához körömszakadtáig ragaszkodik. Az is lényeges szempont, hogy Aquinói Szent Tamás a Miatyánk értelmezése közben, a „Legyen meg a te akaratod” kéréssel kapcsolatban írta le a fent idézett sorokat. A cikkíró hozzáteszi: „szekularizált, önimádatra buzdító korunkban Tamás gondolatai aligha értelmezhetők. Úgy támaszkodunk saját ’belátásunkra’, mint botjára a koldus. Hogy szabad véleményünknek, amitől mi függünk, mi köze van a szabadsághoz és az igazsághoz, én nem tudom…”

A Magyar Hírlapban („Ezért kár volt…” 23.o.) Szörényi Levente zeneszerző, az egykori Illés együttes frontembere, az István, a király című rockopera szerzője nyilatkozik, aki azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy István vagy Koppány, elmondta: „Számomra ez nem lehet érzelmi kérdés, mert akkor képtelen lettem volna kiegyensúlyozottan megírni a darabot. A kérdést eldöntötte a Teremtő. Látjuk Koppányt, a hatalmas somogyi vezért, aki szembeszáll a Nyugat hódító törekvéseivel, az ősi törvényt képviseli. Nem furcsa, hogy alig tudunk róla valamit? Ha elfogadjuk a teóriát, hogy tőrbe csalták és megölték, a sorban utána Imre herceget, a győztes István király fiát látjuk. Meg kellett halnia fiatalon, mert trónörökös volt, Vászolyt pedig megvakították. Ez a kétely – vagy inkább bizonyosság – benne van a Veled, uram! című darabomban. Istvánnak meg kellett érnie nyugati megbízóinak működése nyomán fiának halálát. Alighanem ez a magyar történelem első vadkan-története. Igen ám, de ha megnézzük, az Árpád-házi királyok mégis a koppányi vérvonalat viszik tovább. Megérte? Hiszen ha Imre herceg életben marad, a bajor trón elnyerésével és bizánci hercegnő felesége révén egy attilai léptékű birodalom feje lehetett volna! Ezért kellett a vadkannak színre lépnie. Mennyi elfeledett, elkent titok lapul ebben a történetben! Ha az ember körbenéz ma a hazában, óhatatlanul az az érzése támad, ezért kár volt Koppányt fölnégyelni.”

Magyar Kurír