Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (6.o.) Egy egész népet nem lehet megbélyegezni címmel számol be a román miniszterelnök tegnapi, római látogatásáról, kiemelve, hogy Calin Popescu-Tariceanu bocsánatot kért olasz kollégájától, Romano Proditól, amiért a közelmúltban egy román vendégmunkás megölt egy olasz nőt. A lap kiemeli, hogy a román kormányfőt fogadta a Szentatya, s leszögezte: nem lehet egy népet egy személy cselekedete alapján megbélyegezni. (A témával kapcsolatban lásd tegnapi számunkban A román miniszterelnök a Szentatyánál című tudósítást – a szerk.)

Hazai és határon túli hírek

A Magyar Narancsban („Az egyháznak átláthatóan kell működnie” 8-9.o.) Willi Klinkhammer kölni plébános nyilatkozik, akit tíz évvel ezelőtt rendelt a német püspöki konferencia Magyarországra, s azóta a Fő utcai Szent Ferenc sebei templomban működő Árpád-házi Szent Erzsébet német nyelvű lelkészség vezetője. Azzal kapcsolatban, hogy a katolikus egyház mitől lehetne vonzóbb az emberek számára, a plébános döntőnek tartja, „hogyan fogja fel az egyház a szerepét. Először is fontos, hogy az embereket végig tudjuk kísérni az életútjukon. Ezért vannak csoportjaink a kisgyermekkortól az idősekig. Évek óta anyagilag is támogatjuk a plébániához tartozó idős embereket, hogy a téli hónapokban ne kelljen választaniuk a fűtés és az élelmiszer között. Embereket végigkísérni az útjukon azt jelenti, hogy melléjük állunk minden probléma megoldásában, amelyek elé egy adott pillanatban kerülnek. Függetlenül attól, hogyan gondolkodnak. Ha engem közben az érdekelne, hogy ítéletet alkossak másokról, akkor bíró lettem volna, és nem lelkipásztor. De nemcsak azoknak kell segítenünk, akik katolikusnak vallják magukat, hanem mindenkinek, aki ránk bízza magát, mint például az elítéltnek. Szerintem nem helyes, ha az egyház ellentársadalmat próbál építeni az individualizálódott világgal szemben, mert az polarizál. Az egyház a társadalom része. A világháború után az NSZK-ban Konrad Adenauer számított az egyház környékén koncentrálódó szaktudásra. Ez így volt az alkotmány írásakor vagy a szociális intézményrendszer – például a generációs alapú nyugdíjrendszer – megteremtésénél. Ezért nem szabad úgy fellépni, mintha kívülről kiabálnánk be dörgedelmeket a pályára, vagy valami mitikus, nem evilági kérdésekkel foglalkozó szervezet lennénk… Fontos, hogy senkit se ijesszünk el a kommunikációnkkal. Az olyan megjegyzések, hogy például az AIDS Isten büntetése, nemcsak durvaságuk és ostobaságuk miatt ítélendők el, hanem azért is, mert ellehetetlenítik a további párbeszédet.” Willi Klinkhammer szerint biztos nincs közvetlen hatása annak, hogy legutóbb egy német teológust, Joseph Ratzingert választottak pápává. „A média 2005-ben elindított egy hamis szolidaritási hullámot, hogy minden német – pápa, amiben pont annyi túlzás és vicc volt, mint amennyire igyekeztek a hangulatot karneválivá fokozni. Az emberek egy része örült, hogy 450 év után megint német pápája van a római katolikus egyháznak, de épp annyian fogadták ezt különösebb lelkesedés nélkül.” A hazánkban szolgáló lelkipásztor kitért XVI. Benedek tavalyi, nagy vihart keltett regensburgi beszédére is, hangsúlyozva, hogy azt „a német nyelvterületen is sok kritika érte. Azzal pedig, hogy a pápa lényegében kétségbe vonta a protestáns felekezetek egyházi mivoltát, végképp megosztotta a vallásos közvéleményt. A befolyásos Johann Baptist Metz teológus szerint a pápa ezzel megfelezi a kereszténységet. Én is úgy gondolom, hogy Németország nemcsak török bevándoroltakat fogadott be, hanem 500 évvel ezelőtt a reformáció is otthont talált nálunk, a protestáns egyház azóta a mindennapok része. Úgy vélem, hogy nem szabad belemenni olyan gondolkodásba, ami polarizációhoz, a vallási felekezetek összeütközéséhez vezethet. A Szentszék törekvéseiről pedig azt gondolom, hogy a keleti irányú ökumenikus erőfeszítéseket nem szabad a reformáció egyházainak a kárára forszírozni. Az ortodox vallási vezetőknek is csak egy része lelkes, a másik inkább kelletlenül fogadta XVI. Benedek közeledését.”

A Magyar Hírlap (17.o.) közli, hogy életének 79. évében elhunyt Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke. A lap nekrológja szerint „Csiha Kálmán pontosan azt jelentette az erdélyi reformátusoknak, mint Márton Áron a katolikusoknak. Nemcsak szűkebb hazájukban, de szerte a világon magyarok milliói gyászolják a püspököt, akiben testet öltött a krisztusi szeretet.”

A Népszabadság (Figyelem… 11.o.) és a Magyar Nemzet (Közös imádság… 15.o.) is hírt ad arról, hogy ma este ingyenes koncertet ad a budapesti Szent István-bazilikában egy erre az alkalomra összeállt együttes, kiállva a méltatlan helyzetben lévő szimfonikus zenekarok és énekkarok mellett. Medveczky Ádám karmester, az esti hangverseny dirigense a műsorválasztást – Beethoven C-dúr miséjét – így indokolta: „Azt szeretném, ha a koncert közös imádság lehetne a magyar kultúráért, művészetért.” A Liszt-díjas karmester Kodály Zoltánt idézte: „csak az a nemzet tarthatja fenn magát, amelyik képes megőrizni kultúráját.” Medveczky Ádám hozzátette: „Félek, igaza volt. Damoklész kardja a fejünk fölött lebeg.”

Magyar Kurír