Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Csángó fesztivál… 14.o.) beszámolója szerint vasárnapig tart a szerdán kezdődött XX. Csángó Fesztivál Jászberényben. A Malom moziban ma nyílik meg Petrás Mária Csángó madonnák című tűzzománc-kiállítása. Szombaton folkmise lesz a római katolikus templomban.

A Magyar Narancs (Felhalmozás… 12-14.o.) összeállítást készített a közdíj-hátralékok felhalmozásáról. Ebből kiderül, hogy családok százezrei állnak a kikapcsolás szélén. Nyilatkozik a lapnak Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, aki elmondta: „A közüzemi hátralékok felhalmozódása nyilván az alacsony jövedelmű családok problémája, az alsó húsz százaléké, de a krízishelyzet kialakulhat középosztálybeli családoknál is – ma már ez sem ritka, bár itt nyilván más tényezők játszanak szerepet. Egy átlagos középosztálybeli férfi, a ’családfő’ gyakran nagyon nehezen tudja feldolgozni, ha radikálisan csökken a jövedelme, és sok mindenre képes, hogy a látszatot megőrizze. A család nem is tudja, hogy már tavaly is hitelből voltak nyaralni, hogy hónapokkal el vannak maradva a számlákkal, és villanyóra leszerelését már csak egy gyors kölcsönnek nevezett uzsorával sikerült megakadályozni – jó esetben ezen a ponton be tudunk lépni a történetbe.” A máltai szeretetszolgálat alelnöke rámutatott: „A legnehezebb helyzetben lévők esetében – és most róluk beszélünk – súlyos hiba a szegénység és a nyomor összekeverése. Az a fajta szegénységkép, ami a társadalompolitikai döntések szempontjából meghatározó középosztály fejében él, már rég a múlté: a szegénységnek volt kultúrája, szilárd értékrendje; abban még létezett szolidaritás. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt például még bevett dolog volt, hogy a telepen élők együtt főztek – ma gyakran egymásnak is ’kamatra’ adnak kölcsön. A nyomor szétmar minden értéket: itt nincs közösség, inkább a kapcsolati vákuum a jellemző, a magára utaltság; nagyon bizonytalanok az értékek, nincs jövőkép, csak kielégítetlen igények és teljes bizonytalanság. Éppen ezért a nyomorban élőkkel kapcsolatban beszélni szubszidiaritásról súlyos tévedés – erre a nyomorra támogatásként pénzt önteni pedig egyenesen bűn.” Vecsei Miklós szerint először azt kellene elfogadni, hogy „nincsenek univerzalisztikus, mindenkire és minden helyzetre egyformán alkalmazható megoldások. És azt is be kell látni, hogy a nagy projektek nem vezettek, mert nem is vezethetnek eredményre. Helyi, sőt személyes problémakezelés kell – mentorok, akik személyesen ismernek helyben mindenkit, és akik elfogadottak az adott terepen. Az, ami a mostani pályázati rendszerben van, hogy én mondjam meg, hogy a most induló projektben 2013-ban pedagógusra vagy téglára lesz-e szükségem, és egyébként is, legalább 300 millióra kell pályáznom – ez biztosan nem megy. A rossz segítség bűn. Közösségépítés, jövőkép nélkül minden támogatás a visszájára fordul.”

Magyar Kurír