Napi sajtószemle

Hazai vonatkozású külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (25.,28-29.o.) Fáy Zoltán Krisztus katonái címmel készített több oldalas összeállítást abból az alkalomból, hogy – amint arról tegnap már A Vatikánban bemutatták a templomos lovagok elleni per anyagát címmel beszámoltunk – a Vatikáni Titkos Levéltár csütörtökön megjelentette a templomos lovagrend tekintélyét helyreállító „Processus contra Templarios” című kötetet. A cikkíró kifejti: „Ha valaki erődítményeket, titkos kincseskamrákat, az okkult birodalmát keresné, akkor a mai magyar templomosok ’főhadiszállásán’ hiába kopogtat. A templomosok magyarországi központja ma Óbudán van: se felvonóhíd, se alabástromos őrök, sem pedig titokzatos szimbólumok nem fogadják az oda tévedőt. Csöndes környezetben, szép, klasszicista műemlék épületben van az a kis iroda, amelyben helyet kapott a Szent Lászlót és Szent Erzsébetet ábrázoló modern, az egyik lovagrendtag által készített szárnyas házi oltár is. A mai magyar lovagok nem ’főállásúak’, polgári foglalkozásuk mellett, hivatástudattól vezérelve, ingyen végzik a templomosokhoz fűződő munkájukat. Több ez, mint passzió, hiszen egész életre szóló fogadalmat tesznek, és vállalják, hogy üdvösségüket a rend keretein belül keresik.” Pánczél Hegedűs János, a főváros és Budapest környéke kommenda vezetője a lapnak elmondta: sokat küzdenek a félreértésből eredő bizalmatlansággal, hiszen mind a mai napig összekeverik őket a jobbára okkult színezetű titkos társaságokkal. Igaz, Magyarországon is működik egy egyháztól független, nyíltan portugál szabadkőművesi vezetéssel rendelkező „templomos rend”, ezért a magyar katolikus egyház elöljárói sokszor érthető idegenkedéssel szemlélték a hasonló nevű, ám Róma által is elfogadott rendet, amely szimbólumában (nyolcszögű vörös kereszt) is markánsan különbözik az előbbitől. Az új templomos lovagrend a kilencvenes évek közepétől van jelen Magyarországon. Seregély István egri érsek, a püspöki konferencia akkori elnöke, néhai Dankó László kalocsa-kecskeméri érsek és Gyulay Endre volt szeged-csanádi megyéspüspök 1998-99-ben engedélyezte, illetve áldásosnak és kívánatosnak nyilvánította a rend itthoni tevékenységét. Napjainkban három területi egységük, úgynevezett kommendájuk működik az országban. Pánczél Hegedűs János szavaiból kiderül az is, hogy az újjáalakult rend szabályzata a tagok három fokozatát fogadja el: a szerzetes lovagok ma is szerzetesi fogadalmat tesznek a nagymesternek és a pápának, szegénységben, tisztaságban és engedelmességben élnek. A második fokozatba azok a lovagok tartoznak, akik engedelmességet fogadnak, ők tovább folytatják világi életüket, és ezen belül törekednek a keresztény tökéletességre. Ide tartoznak a rend nőtagjai, a dámák is, akik másféle fogadalmat tesznek. A harmadik fokozatba a káplánok tartoznak, akik mindenképpen szerzetesek vagy papok, és emellett a renden belül látnak el papi szolgálatot. Akik csatlakozni akarnak a templomosokhoz, plébánosi és lovagi ajánlással kell rendelkezniük: alapfeltétel, hogy hitüket gyakorló katolikusok legyenek. A jelentkezők először jelöltek, majd legalább egy évre novíciusok lesznek. A minden esetben főpap jelenlétében letett örökfogadalom visszavonhatatlan, egész életre szóló elköteleződést jelent. A mai templomosok évente rendi nagygyűlést tartanak, karácsonykor és húsvét előtt többnapos lelkigyakorlaton vesznek részt. Fáy Zoltán megjegyzi: az újjáalakult templomos lovagrend sem világviszonylatban, sem Magyarországon nem tömegszervezet és nem is kíván azzá válni. Nálunk mintegy negyven fogadalmat tett tagja van, de a támogatói kör lényegesen bővebb. Bár a Vatikáni Titkos Levéltár dokumentumgyűjteményének megjelenését örömmel fogadták, ennek aligha lesz hatása működésükre. Talán egy hosszú folyamat része lesz a szövegkiadás, amelynek eredményeként egyszer majd pápai bulla erősíti meg a Marcello Alberto Cristofani della Magione gróf által életre hívott lovagrendet – véli a cikk szerzője.

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (20-21.o.) Somogyvári D. György A mátrai remete címmel azt kutatja, él-e Magyarországon valódi remete, a szó klasszikus értelmében. A cikkíró bemutatja Széll Sándor Paszkált, aki azt állítja magáról, hogy ő Magyarország egyetlen „hivatásos” remetéje. A Mátrában, Bagolyirtás és Fallóskút közelében él. A 61 éves Paszkál fiatalkorában a budapesti Nyugati pályaudvar restijében volt segédszakács. Egy fékevesztett vonat az épületbe rohant, megölte a főnökét, nyomorékká tette egy másikat. Õ megúszta súlyos gerinc-, tüdő- és fejsérüléssel. A kórházban megfogadta: ha felépül, Isten szolgája lesz. Sekrestyés lett, megnősült, de a házassága tönkrement, s ő az utcára került. Ekkor találkozott a helyi plébániákat ellátó pappal. Kacsik Árpád, a fallóskúti templom plébánosa azonban a lapnak elmondta: „Ha remeteségről kívánnak tudni valamit, menjenek a pálosokhoz, a ferencesekhez. Vagy nézzék meg az interneten. Paszkál csak egy sekrestyés és harangozó. Mivel az ingatlanon lakik, van némi gondnoki és éjjeliőri szerepe is. Maguk is jól tudják, hogy egy valódi remete távol él a világ zajától. És a létfenntartás küszöbén tengeti magát. A remete címet ő maga adta önmagának. Tizenkét évvel ezelőtt le volt robbanva. Megsajnáltuk, magunkhoz vettük. Kitalálta ezt a remeteséget magának. Nem szólunk bele, amíg csak játék marad.” Gyöngyösön az Alsóvárosi Plébánia és Ferences Rendház plébános-házfőnöke, fr. Kárpáti Kázmér OFM hasonlóképpen nyilatkozott: „Széll Sándor egy nagyon rövid időszakra a rend próbaidőse volt, de megváltunk egymástól. Tudtommal nincs Magyarországon a szó klasszikus értelmében vett, egész életre visszavonult, felszentelt remete-szerzetes, aki viselhetné a rend csuháját. Bármely szerzetben előfordulhat, hogy valamelyik testvérünk elvonul monostorbeli cellájába, néhány hónapra, mivel úgy érzi, lelki feltöltődésre, meditációra van szüksége. Ám hamarosan visszatér a rendi életbe, mert tudja, hogy kevesen vagyunk, és szükségünk van rá.”

Magyar Kurír