Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (9.o.) Életfogytiglani Argentínában „az ördög papjának” címmel számol be arról, hogy életfogytiglani börtönre ítélte egy argentin bíróság a főváros, Buenos Aires rendőrségének egykori káplánját a katonai diktatúra (1976–83) idején elkövetett gyilkosságokban és kínzásokban való részvétele miatt. A most 69 éves Christian Von Wernichet a bíróság bűnrészesnek találta hét gyilkosságban, 42 emberrablásban és 31 személy megkínzásában. A lap megjegyzi: első ízben fordul elő Latin-Amerikában, hogy papot ítéltek el az emberi jogok megsértésének vádjával. Az orgánum közli azt is, hogy az argentin katolikus püspöki konferencia nyilatkozatban fejezte ki fájdalmát, hogy egyik papjuk a bírósági ítélet szerint súlyos bűntettekben részes. A spanyol El Mundo szerint az egyház a ’70-es évek Argentínájában nem emelte fel tiltakozó szavát az állami terrorizmus bűneivel szemben.

Hazai hírek

A Heti Válaszban (Az új évezred esélyei 36-37.o.) Jókai Anna Kossuth-díjas írónő nyilatkozik, legújabb, Godot megjött című regényéről. Elmondta, hogy misztériumjátékában azt a szituációt rajzolja fel, hogy mit tenne a mai emberiség, „ezen belül Közép-Európa és ez a kétségbeesetten lesüllyedt magyarság, hogyha az Univerzumot betöltő Istenség valóban itt dörömbölne. A becketti drámára utal a mű címe, mégis más, mint a XX. századi abszurd dráma. Ott nem tudják, hogy Godot létezik-e, így nem is csoda, hogy nem érkezik meg. Az én hitemben azonban az Istenség, akire az emberek várnak: van, létezik. Ezt nem elég hinni, hanem tudni is kell. Én nemcsak Isten-hívő vagyok, hanem Isten-tudó is. Minden porcikámban tudom és érzem, hogy ha nincs a világ fölött valami, ami célt és értelmet ad, akkor nem érdemes megszületni. Fontos, hogy amit tudok, azt a szívem melegítse át, s amit a szívemben érzek, arra tudjak az agyammal is válaszolni. Mára azonban megrokkantak a világ spirituális alapjai. Az emberek csak a matériában gondolkodnak, és bajaikra is csak ezen a szinten keresik a megoldást. Művemben az érkezés hírére összegyűlt emberek – a világ, s ezen belül Magyarország most élő típusfigurái – várakozás közben fokozatosan visszaesnek a lelkesedésből a reményvesztés állapotába. Részben félelemből, részben butaságból, részben tagadásból a háromszor is megjelenő Godot-t nem engedik be a kapun. Nem vagyok pesszimista. Nem arról van szó, hogy eltűnt a világból a lehetőség, hanem arról, hogy nagyon erősen kellene támaszkodnunk a Fényközpontra, a megváltó erőre, és fel kellene ismernünk az igazi Godot-t. Művemben utalok arra is, hogy működnek köztünk ’fényhordozók’ is, akik reménységet adnak az embereknek. Vezérelvem pedig az a gondolat, hogy az emberiség kapott egy nagy segítséget: Krisztus személyében. A Godot megjött-ben nem nevezem őt néven, éppen ezzel mutatva, hogy hová jutott az emberiség: egy hajléktalan, csonka családban jelenik meg. Itt bolyong, meg sem szólal, s az emberek csavargónak, tolvajnak hiszik. Õ eközben próbálja befolyásolni az eseményeket, és végül a rossz erőt is, amely a világ fejlődését vissza akarja vetni.”

Magyar Kurír