Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Újra áll… 17.o.) közli, hogy ma délután öt órakor ünnepélyesen felszentelik a Badacsony-hegyen újjáépített hatalmas kőkeresztet, amelyet kereken 150 évvel ezelőtt állíttatott Renolder püspök. A kőkeresztet a kommunisták 1945 után lerombolták, az elmúlt hetekben Badacsonytördemic, Badacsonytomaj és Nemesgulács községek áldozata és munkája révén a hívek rekonstruálták. A Vértesaljai László jezsuita atya ünnepi áldásával, Petrás Mária csángó népdalénekes és Döbrentei Kornél költő részvételével történő újraszentelés helyszíne Badacsonytördemic: központjából közelíthető meg gyalog, egy szakaszon autóval.

A Hetek (12-13.o.) Feri atya magánélete című írása szerint „A kötelező papi nőtlenség is hátterében állhat a legújabb hazai egyházi botránynak. Marozsi Ferenc plébános egy fiút orális szexre csábító üzenete kivételnek számít, az elmagányosodás jóval jellemzőbb következménye a római katolikus papság életvitelének.” Beer Miklós váci püspök egyelőre annyit közölt a lappal, ha beigazolódnak a Marozsit ért vádak, nem szolgálhat tovább az egyházban. Nyilatkozik az ügyről Tomka Miklós vallásszociológus, egyetemi tanár, aki elmondta: „Bár egzakt felmérés nem készült a témában, a belső tájékozódás alapján Magyarországon ritkának számítanak a papsággal kapcsolatos szexuális botrányok.” A professzor ugyanakkor a fennálló rendszer súlyos negatívumának nem a szexualitás hiányát, hanem a papi elmagányosodást nevezte. „A magány nem csupán a párkapcsolat hiányát jelenti, hanem a közvetlen emberi kapcsolatok hiányát, ami súlyos belső sérüléseket okozhat. Egy világi ember még egy esetleges megözvegyülés vagy válás után sem magányosodik el, nem veszíti el az emberi környezetet, mivel munkájából, lakóhelyéből fakadóan valószínűleg rendelkezik ismeretségi körrel, barátokkal. Ezzel szemben egy római katolikus pap nőismerősökkel eleve nem tarthat a kapcsolatot, hiszen ez a legtisztább helyzetben is gyanússá tenné. Férfiismerősei pedig jellemzően a közös téma hiánya miatt nincsenek. Ebből a helyzetből kialakulhat az alkoholizmus, de akár szexuális eltévelyedés is. Kézenfekvő megoldás lehetne, hogy az egyházi személy paptársaival élje meg a közösségi létet, ám itt lép fel az egyházat sújtó paphiány problémája. Egy faluban legfeljebb egy pap szolgál, és ha esetleg van is segédlelkész, azt jellemzően egy-két évente új szolgálati állomásra helyezik, vagyis tartós barátság kialakítására nincs lehetőség. A fennálló rendszer kifejezetten a magányosságra determinál, ezért rossz” – állítja Tomka Miklós. A vallásszociológus úgy látja: az elmagányosodás problémája azért csak az elmúlt fél évszázadban kezdett megerősödni, mert korábban kevesebb munka hárult egy-egy papra, másrészt a pap a község elitjéhez tartozott, vagyis volt ideje és lehetősége társadalmi életet élni. Mindemellett pedig saját háztartásában is több ember – szakács, házmester, káplán – vette közre. Tomka Miklós szerint a jelenlegi helyzet megoldásának egyik módszere a papi közösségek létrehozása lehetne, ahol öt-hat pap lakik együtt. A módszer Hollandiában már működik, a tapasztalatok kedvezőnek látszanak, Magyarországon azonban több technikai akadály is felmerül: az ilyen közösségek befogadására alkalmas épületek, illetve a szolgálati autók hiánya. „A magyar papság egy része – az idősebb korosztály – azonban belegörcsösödött az agglegény állapotba, számukra nem vonzó a jelentős életformaváltással járó papi közösségbe való költözés.” Azzal kapcsolatban, hogy kézenfekvőnek látszik a kötelező papi nőtlenség, a cölibátus intézményének eltörlése, amit a Hetek megfogalmazása szerint „egyébként egyre több országból sürgetnek, ráadásul, mivel sem a Biblia, sem a katolikus tanítások nem támasztják alá, egy egyszerű pápai rendelettel megszüntethető volna”, Tomka Miklós leszögezte: „A nőtlenséget fakultatívvá kellene tenni, ez azonban óriási törést okozna azokban a papokban, akik egy életen keresztül szenvedték ezt az állapotot.” Arra a kérdésre, hogy ha újabb évtizedeket várnak, akkor a mostani fiatal papgeneráció öregedik meg úgy, hogy bűntudat nélkül nem élhetett szexuális életet, és nem lehetett családja, Tomka Miklós azt válaszolta: „A kérdés az, mikor jön egy olyan bátor pápa, aki belátja, hogy a jelenlegi rendszer által okozott károk nagyobbak, mint a változtatás által okozott károk.”

Magyar Kurír