Napi sajtószemle

A Népszabadság (Bátor misszióra készülnek a katolikusok 4.o.) beszámolva a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia üléséről, kiemeli, hogy a testület a bírálat helyett megengedőbb hangnemre váltott, legalábbis erre utal, hogy Német László, a konferencia titkára, szívélyes légkörűnek minősítette a kormányzattal folyatott pénzügyi tárgyalásokat. A lap emlékeztet rá: másfél hete „még forró volt a levegő, Hiller István oktatási miniszter éppen egy gazdasági konzultáción a Magyar Gárdától való elhatárolásra szólította fel a nagy keresztény egyházakat, mire a katolikusok is hevesen tiltakoztak. A püspöki konferencia sajtóirodájának közleménye ’igazságtalan, méltánytalan és durva támadások’, valamint ’időzített egyházellenességről’ beszélt. Mára az indulatoknak mintha nyoma se lenne. Az egyház – közölte Német László – a vitának ez a részét lezártnak tekinti. Akkor hát minden rendben van? A püspöki kar titkára szerint: igen. Más kérdés, hogy az egyházak finanszírozásáról zajló egyeztetések részleteiről (ebben állapodtak meg a kormánnyal) egyelőre nem tájékoztatják a közvéleményt. Német László szavaiból annyi kiderült, hogy a támogatás kiszámításának módjáról továbbra sincs egyetértés. Elmondása szerint a társadalmi helyzettől is függ, hogy „mit tudunk elérni”.”

A Magyar Nemzet (Marad… 2. o.) kiemeli, hogy Erdő Péter bíboros érsek a lap érdeklődésére, vajon nem azért provokálta-e az egyházi vezetőket a baloldali liberális kormány a Magyar Gárda megalakulásával kapcsolatos színvallást sürgetve, mert ürügyet keres az egyházfinanszírozás kedvezőtlen átalakításra, visszakérdezett: „Volt olyan év, hogy többet akartak adni, mint korábban?”

A Népszava (1., 3. o.) A gárda egyházi intézményekben rendez fórumokat címmel beszámolva arról, hogy országszerte vitafórumokon mutatja be magát a Magyar Gárda, figyelemre méltónak tartja, hogy az állomások között van több egyházi intézmény is. Ezek egyike a kecskeméti Piarista Gimnázium. Nagy Attila igazgató azt mondta, hogy a Jobbiknak adták ki az intézmény dísztermét a Félreértések a Magyar Gárda körül című rendezvényre. Korábban is tartott a Jobbik eseményeket náluk, most viszont a gimnázium vezetése úgy döntött, ez volt az utolsó, hogy politikai rendezvényre adják bérbe a termet. A Népszava a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciánál „sikertelenül érdeklődött azután, miért tart rendezvényt a gárda egy piarista oktatási intézményben”. A lap cikke szerint a gárda két református intézményben is fórumot tart, a miskolci Révay József Református Gimnáziumban és a nyíregyházi Református Gyülekezeti Házban. Csoma Áron, a református egyház szóvivője közölte: nem tud ilyen rendezvényekről, de biztos benne, hogy az adott egyházkerület vezetése sem.

Két hetilap is készített összeállítást a szeptember 16. és 22. között megrendezendő budapesti Városmissziós hétről. A HVG (18-19.o.) Nyájkeresők címmel kiemeli: „Újraevangelizálni Budapestet – egyháziasan fogalmazva ez a célja a magyar katolikusok jövő heti városmissziójának… A kisegyházakra, szektákra jellemző módszerekkel, így például utcai hittérítéssel próbálja megszólítani a főváros lakóit a legnagyobb magyarországi egyház, a katolikus.” Többen is nyilatkoznak a lapnak. Tomka Miklós vallásszociológus, tanszékvezető egyetemi tanár elmondta: kutatásai szerint kulturálisan kereszténynek tekinthető a magyarok nagyjából fele – ők azok, akik a családi tradíció révén katolikusnak, illetve valamelyik protestáns egyházhoz tartozónak vallják magukat, de például már nem feltétlenül azonosulnak egyházuk valamennyi tanításával, és a templom küszöbét is jó, ha egy évben egyszer – jellemzően karácsonykor – átlépik. Egyháziasan – azaz vallásuk szabályai szerint – kereszténynek a társadalom alig egytizede mondható: ide sorolja a professzor azokat, akik nemcsak rendszeresen járnak templomba, de a hétköznapokban is igyekeznek egyházuk tanítása szerint élni. A HVG megjegyzi, hogy az egyháziasan vallásosak csoportjának érdekes belső átrétegződésére világított rá egy 2007 elején megjelent kutatás, amit Hegedűs Rita közölt a Szegedi Tudományegyetem vallástudományi tanszéke által kiadott, az Úton című tanulmánykötetben. Eszerint a hagyományos egyházias vallásosság – legyen szó bármely „történelmi” felekezetről – korábban inkább az idősebb, főként a községekben élők generációja jellemzője volt. Minél feljebb állt valaki a társadalmi státusz vagy településszerkezet szempontjából, annál valószínűbb volt, hogy az illető vallástalan. Bő egy évtizede azonban megindult az ezzel ellentétes irányú átrétegződési folyamat: a fiatalabb nemzedékek egyháziasan vallásos tagjai egyre inkább a kedvezőbb helyzetű csoportokból kerülnek ki. Jelenleg két nagyon eltérő réteg alkotja tehát az egyháziasan hívők táborát: a legtanulatlanabbak köréből kerülnek ki a legintenzívebb egyházias vallásgyakorlattal jellemezhető hívők. A kutatók szerint az elkövetkező évek igazán izgalmas kérdése tehát az lesz, hogy a generációs átrendeződés nyomán idővel olyan elit csoporttá válik-e a vallásukat az egyházukhoz kötődően gyakorlók tábora, amelyben már a középosztályi, értelmiségi, nagyvárosi lesz a meghatározó. Ez a változás egyben azt is jelentené, hogy az egyházak legfontosabb társadalmi bázisát a mainál jóval nagyobb befolyású réteg alkotná.

A Heti Válaszban (12-14.o.) Szőnyi Szilárd Mission is possible címmel nagyságrendjében csak a Sziget Fesztiválhoz hasonlítja a katolikus egyház egyhetes rendezvényét. A lap idézi Erdő Péter bíboros prímást, aki a Vigíliában azt írta: „Az igazi gyümölcse a Városmissziónak az kell hogy legyen… hogy a plébániai közösségek tudatára ébrednek saját missziós küldetésüknek…” Szőnyi szerint a magyar katolikus egyházfő ezzel értésre adta, hogy „csalódni fog, aki azt várja ettől a héttől, hogy járókelők tömegei fognak egy csapásra megtérni. Az eseménysorozat inkább egy folyamathoz jelenthet kezdő lökést – amint a bécsi találkozó egyik résztvevője megfogalmazta: ’Nekünk is új élményt nyújtott, hogy idegen embereket szólítottunk meg az utcán, s tanúságot tettünk nekik keresztény életünkről’.” A Heti Válasznak Blanckenstein Miklós, a Városmisszió papi felelőse elmondta: „Turistaként még sosem járt ennyi ember templomban, mint a modern Európában, ám ott sosem vették észre Istent olyan kevesen, mint napjainkban. Tanúságtételünkkel a kulturális élmény mögé oda kívánjuk helyezni a keresztények hitbéli tapasztalatát.” Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye pasztorális helynöke szerint a missziónak, illetve a térítés kifejezésnek kétségtelenül létezik negatív, az erőszakosságot sugalló olvasata, ám ez esetben nem erről van szó. A programokon az istenszeretetből fakadó örömteli közösségiség bemutatása áll majd az előtérben, amit nemhogy tolakodásként, hanem szabadon választható kínálatként ajánlanak fel: más megfogalmazásban: „Jogod van megismerni, hogyan élek.” Blanckenstein Miklós ugyanakkor hangsúlyozta: „A Városmisszió azonban nemcsak a külvilágnak szóló bemutatkozás, hanem afféle lelki tréning az egyházi közösségek számára. A tanúságtételünk mélyén ugyanis ott húzódik az alapkérdés: mi magunk megtértünk-e? Rajtunk keresztül a világ Krisztusra figyel-e? A Marcuse által emlegetett egydimenziójú emberrel ellentétben képesek vagyunk-e több, az Istenre is nyitott dimenzióban élni és gondolkodni?” Nyilatkozik a lapnak Tóth Teréz, a Szociális Testvérek Társaságának tagja, aki az ország egyetlen polgármestereként fog beszélni a Városmisszión közösségszervező tapasztalatairól. A Fejér megyei Kisláng magyar–történelem szakos diplomával rendelkező első embere elmondta: „Sokan féltettek a politikától, és magam is számba vettem a veszélyeket. Helyben is többen voltak, akik a kiskapukat keresték, s azt mondták például, csináljunk árnyékköltségvetést, csapjuk be az államot, de szerencsére a képviselő-testületbe 7:3 arányban a konzervatív értékrendű emberek jutottak be. Sőt az ellenzékkel is kiváló a kapcsolatunk, így együtt tevékenykedünk a község érdekében. Munka pedig akad bőven, hiszen a település költségvetése igencsak szűkös… Ennek következtében tág tér nyílik az összefogás előtt. Amikor például leégett az egyik falubeli háza, a közösség gyűjtést rendezett, s a család átmenetileg a plébánián kapott helyet.”

A Magyar Demokratában (Arckép 62-64.o.) Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész nyilatkozik, aki elmondta, hosszú útkeresés után jött rá, hogy „nincsen liberális keresztény meg szocialista keresztény, meg nacionalista keresztény. A kereszténynek nem kell más, az teljes. A nacionalizmus azt jelenti, hogy a nemzet van a gondolkodás középpontjában. De ott csak Isten lehet. A keresztény embernek egészséges nemzettudata van, nem lehet nacionalista. Isten, család, haza, egység – ez a helyes sorrend az örök élet felé. Mert az, hogy megszületünk, Isten dolga, hogy milyen családban, a család dolga, hogy milyen nemzethez tartozunk, az pedig szellemi, lelki döntés, nem faji kérdés. Ezért olyan fájdalmas nekem a december ötödikei népszavazás, a lelki Trianon. Mélypont… Az ország hatvankét százaléka el sem ment szavazni, ezek az emberek azt sem tudják magukról, hogy kicsodák. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ország többségének nem fontos a másik ember. De miért nem fontos? Mert Isten sem fontos. Mert énközpontú, azt hiszi, hogy csak ő van a világon. A Tízparancsolat első három és második hét parancsolata között összefüggés van. Az első három az isteni, a második hét az emberi parancsolat. Csak az első hármat betartani nem más, mint fanatizmus. Csak a második hetet betartani nem más, mint humanizmus. A kettő együtt a harmónia – a hívő egyetemes. Az első három összefoglalója: szeresd Uradat, Istenedet, és csak őt imádd, a második hét összefoglalója: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Jézus mondja is, hogy a törvény betartása a szeretet. Ezen munkálkodni kell. De azt is mondja a farizeusoknak, a szívükről leszakadt agyasoknak, a csak értelmiségieknek, hogy az első az első. Miért mondja ezt? Azért, mert az Isten teremtette az embert, nem az ember az Istent. A francia forradalom óta nagyon szeretné bebizonyítani az ember, hogy ő majd talál egy maga teremtette istent: hol a globalizmust, hol a szocializmust, hol a fasizmust, hol a kapitalizmust… a nihilizmust. Mindig valamilyen izmusba akar tömörülni, azt hiszi, hogy az a megoldás. Mára oda jutott, hogy Jézus és Mária helyett Schwarzenegger meg a Barbi baba az ideál. Nem mondom, azokat tényleg egyszerűbb követni. Akik Jézust követik, azok a való világ mocskában nehezen tudnak közlekedni, de ez a mi dolgunk, embereké, hogy az igaz felé menjünk.”

Magyar Kurír