Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (8.o.) Peking a Vatikán ellen címmel ismerteti a China Daily egyik cikkét, amely szerint Kína ismét mellőzte a Vatikánt az új katolikus püspök kinevezésekor. A hivatalos lap szerint Paul Hsziao Cö-csiang a déli Kujcsou tartományban tölti be a segédpüspöki tisztet, és automatikusan a jelenlegi, 88 éves püspök utódja lesz. „Kína fel akarja gyorsítani a püspöki kinevezéseket, mert hiány van belőlük” – mondta múlt héten az ország katolikus egyházának egyik vezetője. Az Asia-News katolikus hírügynökség viszont azt közölte, hogy Csö-csiang Róma felhatalmazásával lett segédpüspök, és szeptember 8-án, a város katedrálisában szentelték fel. A plébánosok szerint a kinevezés a Szentszék jóváhagyásával történt.

Hazai hírek

A Magyar Nemzet Televízió- és Rádióműsor mellékletében (Nem igaz… 2.o.) Wettstein József, a budapesti Piarista Gimnázium matematika-hittan szakos pap-tanára nyilatkozik, aki csaknem húsz esztendeje vezeti az iskola audovizuális kommunikációs szakkörét. Emlékeztetett rá: „A francia katolikus püspöki kar a hetvenes évek elején hozta létre Párizsban az audovizuális hitoktatási intézetét, amelynek célja, hogy megtalálja a módját, miként lehet a hit igazságait a kép nyelvén kifejezni. Elvégeztem az intézmény egyéves intenzív tanfolyamát, és hazatértem után, 1988-ban elindítottam a budapesti Piarista Gimnázium audiovizuális szakkörét.” A kegyesrendi szerzetestanár elmondta: „A hit, a vizuális kommunikáció, a pap- és tanárlét számomra együtt teljes. Az, hogy a mondanivalónk a másik ember lelkét közvetlenül nem, csak anyagi eszközök – például fényképezőgép, kamera – segítségével éri el, voltaképpen ugyanaz, amit a teológia megtestesülésnek nevez. Isten emberré lett, beletestesült a materiális világba, vagyis úgy kommunikál az emberrel, hogy ’belebújik’ az anyag valóságába. Ha ez a közlési forma Isten számára kedves, akkor nekünk is az kell, hogy legyen.” Wettstein József kitért arra is, hogy sokan a filmeket okolják azért a sok rosszért, ami a világban történik, ám ő ezzel szemben azt vallja: „… a fiatalok viselkedése elsősorban nem azon múlik, hogy mit látnak a televízióban. Ha a serdülők úgy tudnak figyelni az őket körülvevő világ értékeire, ha az élet sokféle arculatát olyan tisztelettel, megértéssel képesek kifejezni, ahogy a filmjeikben látom, akkor jó úton járnak. A filmkészítés az élet legmélyebb ’szövetével’ való találkozásra ad lehetőséget, amelyre a diákok igenis nyitottak. Ma ugyanúgy, mint harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt. A külsőségek megváltoztak, de a lényeg nem. A mostani gyerekek nem mások, mint a régiek, nem lett rosszabb a világ, nem lettek értéktelenebbek a fiatalok. Szerencsés vagyok, mert a tanítványaim időről-időre éreztetik velem, hogy micsoda öröm alkotni, a gondolataikat másokkal is közölni.”

Ugyanitt (3.o.) Lőcsei Gabriella Glioblastoma, az átkozott címmel emlékszik a közelmúltban 42 éves korában, az agydaganat legrosszabb fajtájában elhunyt dokumentumfilm rendezőre, Szabó Eszterre. A cikkíró kiemeli, hogy a tehetséges, többdiplomás Szabó Eszter Az Isten vagy történelem címmel kétrészes filmet forgatott a magyarországi protestáns egyházak 1945. utáni történetéről. Anyai nagyapjának, Dizseri Sándor pécsi református lelkésznek a szellemisége és mély hite adta hozzá a bátorítást, hogy körültekintően, tárgyilagosan ábrázolja azokat az időket, amikor „spirituális ávó lett az egyház”, amikor „kívülről manipulált teológiai tanításokkal” próbálták elfogadtatni a hívekkel, hogy Isten akarata ellen vét, aki a fennálló politikai hatalmat bírálja. A kegyelem kívülről befelé munkálkodik, hirdették a kommunistáknak behódolt, behódoltatott protestáns püspökök, lelkészek, a párt döntéseit minden hívő keresztyénnek követnie kell. Lőcsei Gabriella számára különösen emlékezetes Böröcz Sándornak a visszaemlékezése, akinek tizenhét börtönt kellett végigjárnia, mivel nem volt hajlandó azt hirdetni, hogy ami az országban történik, az Isten akarata szerint való.

Magyar Kurír