Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (7.o.) Sitkei Levente Színház az egész világ címmel azt fejtegeti, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök belpolitikai hazugságkampányt folytat külföldön. A cikkíró leszögezi: „A kormányfő akkor kemény, amikor nem szabad, pontosabban amikor semmiféle diplomáciai haszon nem származhat a határozott beszédből. Gyurcsány Ferenc azonban sikeresen megmondta a magáét az őt audiencián fogadó II. János Pál pápának. Bárkinek lehet véleménye az egyházról, a pápáról is, ám azt nem érdemes elfelejteni, hogy utoljára Ali Agca viselkedett vele szemben udvariatlanul, ráadásul a világon 1,1 milliárd ember fogadja el vallási vezetőjének, s további milliárdok igaz embernek. A Szentatyának Gyurcsány Ferenc mégis bírálta a Magyar Katolikus Egyházat.” Sitkei megjegyzi: „Ha idevesszük a szocialisták eredeti keresztényellenességét (Horn Gyula szerint a papok miatt nem nyert az MSZP 1998-ban), már nem is olyan furcsa, hogy a jelenlegi kormányfő nyíltan felszólítja a történelmi egyházakat bármire is. Azt azonban elfelejti, hogy a Szentszék nem úgy folytat diplomáciát, mint bármely más ország, s főleg nem úgy, mint Gyurcsány. A pápa számára egy ilyen otromba beszéd csak annyi, hogy imádkozik még egyet a magyar kormányfőért, ahogy számos pap és vallásos ember teszi ezt naponta. Világszerte rengeteg ember gondolja úgy, hogy a nagybeteg és már életében szentként tisztelt pápa ellen méltatlan volt ez a támadás. A támadó pedig magyar.”

A Népszabadság (5.o.) Gárdaavató: az egyházak vizsgálódnak is, meg nem is című írása szerint felekezete válogatja, hogy indult-e vizsgálat a Magyar Gárda zászlaját megáldó egyházi személyekkel szemben. Czene Gábor kiemeli, hogy bár az egyházak már az esemény napján közölték, hogy „a szélsőjobbos” rendezvényen közreműködő pap és két lelkész engedély nélkül, a saját nevében cselekedett, „de következményekkel – már amennyiben lesznek – csak a református Csuka Tamásnak kell számolnia.”

A 168 Órában (A trón és az oltár 8.o.) Mártonffy Marcell, a Mérleg című folyóirat főszerkesztője nyilatkozik annak kapcsán, hogy Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát a Népszabadság augusztus 18-ai számában megjelent és általunk is szemlézett interjújában úgy fogalmazott: „Magunkban hordozzuk a középkort.” Mártonffy szerint „Várszegi Asztrik megfontoltan használta a középkor kifejezést, amely bizonyos egyházi igényekre és víziókra vonatkozik. A katolicizmus legerősebb formai öröksége az abszolút igazság monolotikus képviselete, e képviselet hierarchikus szerkezetének középkori mintázata és ’természetes’ szövetsége a tekintélyelvű politikai törekvésekkel. Olyasfajta ambíció, amely a demokráciák kialakulása után, a kereszténységtől korántsem idegen modernitás pozitív értékelését szorgalmazó belső egyházi kritikák közepette is fennmaradt. Holott maga a hierarchia is többféleképpen értelmezhető és gyakorolható… Várszegi Asztrik nem állítja, hogy az egyház úgy, ahogy van, fundamentalista volna, ugyanakkor mély meglátásra utal az a kijelentése, hogy a fundamentalizmus a hitetlenség bizonyítéka: Aki annyira ragaszkodik egy bizonyos végső igazsághoz, és úgy akarja bizonyítani ahhoz való hűségét, hogy közben elveszíti a másokra való figyelem képességét – az a hit két alapvető elemét küszöböli ki a saját vallásából. Az egyik a transzcendens Istenbe vetett bizalom. Hiszen az ilyen ember magához ragadja az ítélkezés jogát. A dialógusképtelenség pedig azt az etikai viszonyt függeszti fel a másik emberrel, amelyet a kereszténység szeretetnek nevez.” A Mérleg főszerkesztője nem hiszi, hogy amikor Erdő Péter bíboros prímás augusztus 20-ai prédikációjában tévesnek nevezte a hatvanas évek „haladásra váró ideologikus szemléletét”, válasznak szánta volna ezt a főapát azon kijelentésére, amely szerint nem szabad azon ábrándozni, milyen remek lenne, ha újra megvalósulna a Trón és az Oltár egysége. Az viszont Mártonffy szerint tény, hogy az egész világon érzékelhető, „az egyházban pedig látványosan valósul meg a neokonzervativizmus térnyerése.” A Mérleg főszerkesztője szerint Várszegi Asztrik „olyan szerzetesi közösség főapátja, amely nincs alárendelve a magyarországi egyházi hierarchiának. Emberi nyitottságán és személyes töprengésén túl bencés kolostorok, műhelyek világhálózatának tapasztalata is alakítja szemléletét. Ebben a dimenzióban egész más megközelítésben folyhat a gondolkodás a kereszténység lényegéről…” Az interjúban szóba került a Magyar Gárda ügye is. Mártonffy állítja: „Az egyházak híveinek többsége nem vonzódik a Magyar Gárdához és a hasonló, rossz emlékeket ébresztő kezdeményezésekhez. Az elhatárolódás kérdése viszont kényes. Kelet-Közép-Európában erős érdekközösség alakult ki a történelmi egyházak és a nemzeti múlt értelmezésének privilégiumát kisajátító politikai erők között. Holott az éles, azonnali elhatárolódás és intés úgyszólván a folyamatos reflexió természetes eleme, az emlékezet működésének mozzanata lehetne… Súlyos gond, hogy az egyházak nem tudták, és nem is igazán akarták megteremteni azokat az intellektuális kereteket, az érdemi eszmecsere sokféle intézményét és fórumát, ahol megtörténhetett volna történelmi szerepük újragondolása. Az egyházaknak minden irányban függetlennek és kritikusnak kellene lenniük, ha hűségesek küldetésükhöz. Az önkritika… a legfontosabb. Mert hiába akarunk az igazság szószólójaként fellépni, ha egyszer tagadhatatlan, hogy igazságunk erőtlennek bizonyult a történelem sodrában. A hit ismeri Isten gyengeségét, sőt távolmaradását katasztrófák idején – ami nem hittétel, hanem ösztönző kérdés. Ugyanígy eleven kérdés a kereszténység történelmi felelőssége, és az is, hogy a keresztény korszak utáni egyházak miért nem tudták oly mélyen áthatni a társadalmat, hogy abban hatékony ellenállás alakult volna ki például a genocídiumokkal, a népirtásokkal szemben.”

A Magyar Demokratában (A vallás nem ideológiai robbanószer 24-25.o.) Lukács Tamás, a KDNP parlamenti frakcióvezető-helyettese nyilatkozik, reagálva Michael Schmidt-Salamonnak, a Giordano Bruno Alapítvány elnökének a Magyar Narancs augusztus 16-ai számában megjelent és általunk is szemlézett interjújára, amelyben kijelentette: „A vallásos tévhitek… a legolcsóbb és legveszélyesebb ideológiai robbanószerek, melyeket az emberiség létrehozott.” Lukács Tamás szerint az említett interjú megjelenése egyetlen célt szolgál, hogy a sajtón keresztül Magyarországon is megismerjék az alapítvány elnökét. „Emellett megpróbálják terjeszteni azt az érvrendszer nélküli eszmét, amelyet az illető képvisel… érdekes és izgalmas lenne megvizsgálni, hogy ilyen embereknek, illetve ilyen eszméknek miért van Magyarországon társadalmi táptalaja.” Schmidt az interjúban azt állította, a vallások voltak azok, amelyek folyamatosan embertelen körülményeket teremtettek a földön. A KDNP politikusa szerint „ezt a felfogást, illetve annak hirdetőjét pszichiáter tudná igazán kezelni. Az önmagát filozófusnak nevező illető olyan terminológiát használ, amelyet soha senki nem használt. A hívő ember számára ugyanis éppen a hit és az erkölcs hiánya az, ami embertelen körülményeket teremt számára. Ez természetesen vonatkozik a hívő iszlám, a hívő zsidó vagy a hívő keresztény emberre… Az illető teljesen ellentmondásba kerül önmagával, illetve saját gondolatrendszerével szemben. Egyrészt azt állítja, hogy az emberi jogokért milyen kemény harcot kellett folytatnia az egyházakkal. Ezzel szemben milyen emberképet állít föl?” Lukács idézi Schmidtet: „…az univerzum tulajdonságai olyanok, amilyeneket akkor várunk el, ha nincs mögöttünk se terv, se akarat, se jó vagy rossz, csakis a vak, könyörtelen közömbösség. Ha komolyan vesszük a modern tudomány vívmányait, akkor megállapíthatjuk, hogy a homo sapiens nem a teremtés koronája, hanem egy akaratlan, kozmológiailag jelentéktelen és mulandó kis jelensége egy minden céltól és értelemtől mentes univerzumnak.” Lukács Tamás ezzel szemben a Biblia segítségével azt mondja az emberről: „nem vagy más, mint egy ékes királyi fejdísz. Oly értékes vagy, hogy meghaltam érted. Ez az én emberi méltóságom. Az alapítvány elnöke tehát – a tudomány nevében – azt állítja, hogy az ember az anyagi világ jelentéktelen része. Ezzel szemben én azt állítom, hogy Isten szeret engem. Ezek után lehet vitatkozni arról, hogy mi a szeretet. Azt állítja, hogy a vallás a gonosz, s egyidejűleg azt mondja, hogy nincs jó és rossz. Tehát nemcsak tényekben, hanem logikájában is teljesen torz és zavaros a teóriája.” A KDNP politikusa szerint a Giordano Bruno Alapítvány elnökének a nyilatkozata olyan alacsony színvonalú, érvrendszer nélküli és tudománytalan, hogy vitára nem alkalmas, közösségi önvédelmet nem igényel, s csupán egyetlen dolgot bizonyít, hogy az ördög jelen van.

Magyar Kurír