Napi sajtószemle

Külföldi hírek
A Magyar Hírlap (7.o.) Dalai láma, a békés szupersztár címmel megállapítja: „A dalai láma népszerűsége már-már az egeket ostromolja. A Der Spiegel felkérésére készült közvélemény-kutatás alapján a megkérdezett németek mindössze 42 százaléka tekinti példaképének XVI. Benedeket, miközben a dalai lámát 44 százalékuk becsüli és csodálja.”

A Magyar Nemzetben (Itthon is… 10.o.) többen is reagálnak arra, hogy vasárnap délelőtt Loretóban XVI. Benedek pápa arra figyelmeztette a fiatalokat, hogy törekedjenek a teremtett világ megóvására. Német László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára elmondta: viszonylag új témája a környezetvédelem a Szentszék Tanító Hivatalának. A verbia szerzetes kifejtette: a teremtett világ megismerése és a Teremtő ezen keresztül megmutatkozó nagysága, dicsősége eleve hozzátartozik a teológiához. Ugyanakkor a tanítói hivatal a kilencvenes évektől már azt is hangsúlyozza, a mai korban különösen gondját kell viselnünk a teremtett világnak, e tekintetben is nagy az egyház felelőssége a jövő nemzedékéért. Az előző pápa, II. János Pál 1998-ban ki is adott egy újévi köszöntőt, amelyben élénken foglalkozott ezzel a problémával. Német László megemlítette, hogy Erdő Péter bíboros prímás augusztus 20-án a Szent István-bazilikában mondott ünnepi bevezetőjében szintén taglalta a környezeti kérdéseket. Kérdésre válaszolva Német László azt is elmondta, egy ideje már fontolgatják, hogy hazánkban is legyen egyházi kezdeményezésű környezetvédelmi nap. Jelenleg az olaszokon kívül csak a német, a spanyol és a francia katolikusoknál van hasonló nap, továbbá az Egyesült Államokban. Holott egészen a XIX. századig a mai bioélelmiszer-termelés és a kíméletes földhasználat előfutárai a nagy kolostorok voltak, mindenekelőtt a bencés szerzetesek. A püspöki konferencia titkára a hazai teendőkkel kapcsolatban elmondta: kiküszöbölendő vizeink katasztrofális szennyezésének veszélyét – lásd Verespatak –, fel kell hagyni a vízközmű-privatizációval, át kell térni végre a megújuló energiaforrások minél elterjedtebb használatára. Halaszthatatlan a mérhetetlen szeméttermelés befejezése, nemet kell mondanunk az egyszeri használat után eldobható, illetve a túlcsomagolt árucikkekre. Sokkal tudatosabban kell védekezni a szemét eltüntetése ellen, ne legyünk többé a fejlett uniós országok illegális vagy legális szemétlerakója. Országszerte erdősítésre lenne szükség. Német László egyúttal jelezte, hogy a katolikus egyház hazánkban is mind gyakrabban fogja felemelni szavát a teremtett világ értékeiért. Czakó Gábor író hangsúlyozta, hogy amióta a zöldgondolat létezik, a keresztények is figyelemmel kísérik a környezetszennyezést, ezért XVI. Benedek pápának is előbb-utóbb fel kellett szólalnia az ügyben. A környezetvédelem a keresztény gondolkodásban a kezdetektől benne van, a Teremtés könyve is azt írja: az ember jó gazdája legyen a földnek. „Ettől a gondolattól fordultunk el az utóbbi háromszáz évben, amikor az ember legfontosabb élettevékenységévé, céljává a gazdasági termelés vált. A termelés csak akkor tud működni, ha folyamatosan fejlődik, és közben folyamatosan feléli, pusztítja a környezetét. A magyar embereknek is fel kell ismerniük, hogy ez a fejlődés csak a gazdaság, a multik fejlődése, ebben a világban az emberek nem válnak jobbá, éppen ellenkezőleg, értékeiket veszítik el. Nem lehet szekularizálni a világból a keresztény gondolatot, mint az emberi élet legalapvetőbb tanítását” – mondta Czakó Gábor. Illés Zoltán, a Fidesz környezetpolitikusa nagyon örül annak, hogy XVI. Benedek pápa megsürgette a világ vezetőit, hogy bátrabb intézkedéseket tegyenek bolygónk megmentéséért. „A pápa nem véletlenül szólalt meg ez ügyben. Felhívása nagyon komoly jelzés nemcsak a katolikusoknak, hanem minden embernek. Fontos üzenet ez két szinten is. Egyfelől az egyénnek kell elutasítania az egyéni önzést, és saját környezetében kell tennie a környezetvédelemért… Második szinten pedig üzenet ez a kormányoknak is: tegyenek azért, hogy a környezetvédelem ügyét összehangolják a gazdasággal, így elérjék, hogy az állampolgároknak megérje vigyázni a környezetre. Istent imádni csak úgy lehet, ha létezünk.”

Hazai hírek
A Népszabadságban (13. o.) Buda Péter és Gábor György Krisztus személyében címmel azt állítják, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának és a református egyházvezetésnek is meglehetősen egyoldalú a felfogása egyház és társadalom viszonyáról. A cikkírók szerint mintha az egyház „saját hagyományát, Szent Ágostont sem ismerné már, aki világosan szólt arról, hogy a szentekből és bűnösökből álló egyház, mint földi intézmény, nem azonos a mennyei egyházzal. Az egyház egyszerre tartozik Isten országához és a Sátán városához, ám a hazai egyház – úgy tűnik – csak az előbbihez, hiszen a kritikát ingerülten visszautasítja, s az érvekre nemigen szokott érvekkel felelni. Egyszerűbb utat választ: morálisan diszkvalifikál, lejárat, denunciál, elítél és pálcát tör. Amott még a szálka is irritáló, emitt már a deszka sem zavaró. Érdektelen, hogy a beszéd a közjót célozza-e avagy sem, az érdekes csupán az, hogy apológia-e, avagy egyházellenesség.” A két szerző szerint „ami a Magyar Gárda ügyében tanúsított egyházi magatartást illeti, közönséges hazugság azt állítani, hogy az egyház részéről megtörtént az egyértelmű állásfoglalás, avagy elhatárolódás. Nem történt meg. Mindössze annyi derült ki, hogy a gárdaavatáson aktívan közreműködő papok és lelkészek nem rendelkeztek egyházi jóváhagyással. Ám az már homályban maradt, hogy jóváhagyás híján ugyan, de helyesen, avagy helytelenül cselekedtek. Hogy egyházuk amúgy mit gondol a Magyar Gárda szellemiségéről, programjáról, fellépéséről és jelképeiről. S közügyről lévén szó, az egyháznak illene tájékoztatnia arról, hogy lesznek-e következményei a történteknek. A hisztériát tehát nem azok keltik, akik az ellentmondásokra felhívják a figyelmet, hanem azok, akik a helyzetet előidézték. ”

Ugyancsak a Népszabadság (22.o.) Nekem fakanalat adott kezembe az Úr Pesten címmel mutatja be az indiai Allen Diwant, aki Budapesten nyitotta meg és üzemelteti a Kashmir nevű éttermét. Elbeszéléséből kiderül: családja Pakisztán indiaiak által lakott területéről származik, szülei vendégmunkásokként orvosként dolgoztak Irakban, de a háború miatt Manchesterbe költöztek, ő viszont Budapesten kezdett orvosi tanulmányokat, ám harmadévben megbukott és egy nagy válság után úgy döntött, nem folytatja tovább tanulmányait. Allen Diwan elmondta: „Hívő ember vagyok, keresztény, Pakisztánban a vallási kisebbséghez tartoztam. Ott ugyanis a lakosságnak legfeljebb 3-5 százaléka keresztény. Nemhogy az osztályban, de még az iskolában is egyedül voltam a vallásommal. Nem volt jó érzés kimaradni olyasmikből, amelyek a muzulmán osztálytársaim életét meghatározták – a napi imák rendje, vagy a ramadán. De cserébe nagyon jó kapcsolatom lett a keresztény Istennel. Régebben beszélgettünk is, ma már csak imádkozom hozzá, ő meg néha sugall valamit. Ez történt azon a nyáron is: mindennap imádkoztam, és vártam a megoldást. Mindenkinek kell hogy legyen célja az életben, és minél hamarabb megtudod, annál hamarabb indulsz el a megfelelő úton… nagyon meglepett Isten ezzel az ötlettel. Honnan veszi? A mi családunk nem ért az üzlethez, egyetlen rokonom sincs, aki ilyesmivel foglalkozna, családi tőkénk se volt, ráadásul a szüleim hallani sem akartak arról, hogy ne fejezzem be az egyetemet. De nem volt mit tenni – követnem kellett az isteni útmutatást.”

Magyar Kurír