Napi sajtószemle

A Népszavában (7.o.) Martos Gábor Templomi tanulságok címmel idézi fel, hogy az elmúlt hét végén vendégként volt jelen egy esküvőn, s a templomi szertartáson is részt vett. Az ifjú pár hölgytagja volt csak katolikus, a fiú – ahogy azt a pap maga közölte – zsidó származású. A cikkíró kiemeli, hogy a lelkipásztor „kifejezetten nagyon is jól érthető gesztusa” volt, hogy amikor az elhunytakra való emlékezésre hívta fel a megjelentek figyelmét, egy kis félmondattal azt is hozzátette: „különösen a fiú családja részéről”. Martos rámutat: „Isten szolgája… úgy érezte, hogy az elhalt elődök közül illik külön is kiemelnie az egykori módszeres népirtásnak áldozatul esetteket, ha már egyszer úgy adódott, hogy a násznép felét éppen az ő így, vagy úgy leszármazottaik adják. S persze aligha csak nekik szóló gesztusként, hanem én legalábbis úgy éreztem, a násznép ’másik’ felének szóló elgondolkoznivalóként. Hogy jusson eszünkbe, hogy soha ne felejtsük el, hogy volt idő, amikor emberek csak azért haltak meg, mert mások, többek között akár éppen a kereszténység álarca mögé bújva is, azt gondolták róluk, hogy azért, mert ők nem azok, hát ne is legyen semmi keresnivalójuk sem ezen a földön. És tettek is róla, hogy ne legyen.”

A Magyar Nemzetben (7.o.) Kristóf Attila Én nem tudom… (merre haladunk…) címmel arra keresi a választ, vajon az ember fejlődött-e mentálisan és erkölcsileg az elmúlt négyezer esztendőben, „Korunk jelesei bármely tekintetben tökéletesebbek-e, teszem azt, Ábrahámnál, aki sátorban lakott, s nem volt feltétlen híve a gyors hírközlésnek, viszont sokat foglalkozott vele az Úr, minket pedig – vélhetőleg – kissé elhanyagol. Ábrahám persze politikailag nem volt annyira korrekt, mint mondjuk manapság egy szocioliberál újságíró vagy topmenedzser, mégis, amikor hitt Istennek és engedelmeskedett neki, talán Einsteinnél is többet tett az emberiség jövőjéért. Ebből az állításból szükségszeren egy kérdés következik: ha az emberiség valóban halad, miféle jövő és cél felé közeledik? És ez a távoli, meg nem jelölt cél happy endet jelent-e? Az biztos, hogy a nélkül a végtelen és megismerhetetlen Vagyok, aki vagyok nélkül, akiben Ábrahám a haladás oly korai fokán hitt, az ember számára nem létezik. (Aki ezt a megállapítást cáfolni tudja, ám tegye.)” Kristóf idézi Kádár Jánosnak, az MSZMP egykori főtitkárának egyik leggyakrabban hangoztatott állítását: „Aki nálunk becsületesen dolgozik, az boldogul.” A cikkíró ugyanakkor hozzáteszi ehhez, hogy Ábrahám viszont az örök boldogságot kereste. Kristóf véleménye, hogy a világ, ha tartalmának és értelmének az embert tekintjük, az elmúlt négyezer évben nem sokat változott. Idézi Jézust: „Mielőtt Ábrahám volt, én vagyok.” Ezzel kapcsolatban figyelmeztet: A „haladás erői”, s a nép „boldogulásán” fáradozók úgy vélték és vélik, „túlléphetnek rajta, és megkérdőjelezhetik tanításait, s anakronizmussá tehetik Ábrahám hitét. Más utat, más igazságot, más életet keresnek. De az emberiség, bár tömege hatalmassá dagadt, s önmagával szemben több politikai korrektséget, méltányosságot tanúsít, mint annak előtte, lényegében egy helyben áll. Éppúgy nem ért semmit, és képtelen megoldani önmagában, mint rég tovatűnt, meghaladott korokban. Hogy miképpen boldogulunk most jelen időben, én nem tudom…”

Magyar Kurír