Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzetben (27.o.) Fáy Zoltán Jézus labdája címmel foglalkozik azzal, hogy a Fülöp-szigeteki katolikus püspöki kar kateketikai bizottsága a közelmúltban profi számítógépes játékkal állt a nagyközönség elé. A Paolo útja című 3D-s alkotást a Balangai Egyházmegye egyik felszentelt papja, Maximo Villaneuva fejlesztette, méghozzá a játékok piacán szokatlan módon a Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma alapján. A történet szerint Paolo elkóborolt kiscicát szeretne megtalálni az erdőben, de bolyongás közben beleesik egy mély kútba. A kút fenekén azonban nem víz van, hanem lávafolyam, amely fölött lebegve megáll. Elkeserítő helyzetében angyal siet a segítségére, aki megígéri neki: ha jól válaszol az egyház tanítására vonatkozó kérdésekre, macskájával együtt hazajuthat. Így is történik: a főhős minden helyes válaszra egyre följebb jut, mígnem kievickélhet a kútból. Az újdonság abban rejlik, hogy a kétezer éves katolikus egyház a XXI. század technikai lehetőségeivel élve új hitoktatási csatornát fedezett fel – írja Fáy Zoltán, aki emlékeztet rá: a játék szeretete „a legendák alapján” sok szent személyiségének volt vagy maradt fontos része. Lisieux-i Szent Teréz például a kis Jézus labdájának nevezte magát, Borromei Szent Károly pedig lelkes, talán szenvedélyes biliárdjátékos volt. Egy parti során meg is kérdezték tőle, mit tenne, ha egy órán belül meg kellene halnia. Õ azt válaszolta, hogy folytatná a játékot.

A cikkíró rámutat: a tiszta életű szent válasza meglepte kérdezőjét, „hiszen a korabeli tanítás túlhangsúlyozta az ember bűnös voltát, ezért az üdvösség elérésének elengedhetetlen feltételeként a szüntelen bűnbánattartást javasolta. Ebbe a világképbe pedig nemigen férhet bele az önfeledtség.” Fáy Zoltán kétségtelennek tartja, hogy a harmadik évezred elején a hit átadásában lehetetlen eltekinteni a kor technikai eszközeitől és divatjaitól, de figyelmeztet: „… a globalizáció ellenére a katolikus egyház hitoktatóinak differenciált megoldásokat kell találniuk. Más módon közelíthető meg a harmadik világbeli fiatal és a kereszténység utáni, nyugat-európai jómódban élő gyerek. XVI. Benedek pápa közelmúltban megjelent, Jézus barátai című gyermekkönyve valószínűleg olyan ’minimumot’ jelent, amely a kulturális különbözőségek ellenére minden fiatal számára befogadható. A tizenkét apostol történetén keresztül mutatja be Jézus tanítását, és Péter utóda saját szerepéről és feladatáról is ír benne. A videojáték a technikai újdonság miatt persze érdekesebb a hírközlés számára, mint a nyomtatott könyv, azonban a gyors technikai fejlődés miatt valószínűleg rövidebb ideig szolgálja majd a katekézis ügyét.”

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (7.o.) Ugró Miklós Kaporbébi címmel emlékszik arra, hogy hatvan esztendeje, 1950. augusztus elsején alakult meg a Katolikus Papok Országos Békebizottsága (ebből alkotott mozaikszó a címbéli kifejezés) nevű szervezet, „az állam és egyház szétválasztásának ez a sajátosan baloldali organizációja.” A cikkíró kiemeli: „A néphatalomnak a vallás és az egyház elleni harcában égetően szüksége volt a haladó szelleműnek és demokratikus beállítottságúnak kinevezett kollaboráns papok szervezett fellépésére. Õk lettek volna az élő bizonyítéka annak, hogy a hatalom nem vallásellenes, nem a hívő emberek ellen lép fel, hanem az ’egyházi álarcban megbúvó reakció’ ellen. Ha nem lettek volna kollaboránsok, akkor a reakcióra is nehezebb lett volna rámutatni, főleg, hogy a valóságban az egyházi reakció (fasiszták, szélsőjobbosok) oly jelentéktelen volt, hogy gyakorlatilag nem is létezett.” Ugró Miklós kifejti: a hatalom szerette volna némi népszerűséggel és tekintéllyel felruházni a papi békemozgalmat. „A békepapok sok mindent el tudtak intézni, idős, beteg társaik nyugdíját, kórházi, nyugdíjasotthonbeli elhelyezését, a templom renoválását, sőt a kongrua (a papi jövedelmek állami kiegészítése) meghosszabbításáról, esetleges emeléséről is rendszerint a békepapokkal tárgyaltak, azt a látszatot keltve, hogy ők lágyították meg az állam kemény szívét. Ám a létszám gyarapításának igazi eszköze néhány karrieristát leszámítva, a zsarolás, a kényszerítés volt.” A szerző emlékeztet rá, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Mindszenty József bíboros hercegprímás felfüggesztette a mozgalom tizenegy vezetőjének papi tevékenységét, és a főváros elhagyására utasította őket. A mozgalom 1957. május 23-én más formában, Opus Pacis néven újjáalakult, de Ugró Miklós szerint „… ez már a kádári aljasságokhoz tartozik, ezért egy másik történet.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (4.o.) Győzött a józan ész címmel közli, hogy Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár tegnap bejelentette: javaslatára a kormány törölte a nemi sztereotípiák erősítésének tudatos kerülésére vonatkozó passzust az óvodai alapprogramból. Szeptembertől alkalmazták volna az óvodákban az új nevelési elvet, amelynek értelmében az óvónőknek tudatosan kerülniük kellett volna a nemi sztereotípiák erősítését a gyerekekkel való foglalkozás során. A tavaly novemberben elfogadott kormányrendelet hatalmas közfelháborodást váltott ki mind a szülők, mind a szakemberek körében. Szakértők szerint ugyanis a nemi sztereotípiák kerülése a gyakorlatban azt jelenti, hogy például a mesében nem apának és anyának, hanem egyes és kettős szülőnek kell hívni a családot. Vagy azt, hogy be kell avatkozni a gyerekek játékába, és ha a kislány túl sokat babázik, akkor meg kell próbálni rávezetni, hogy játsszon inkább markolóval, a kisfiú pedig babázzon. A szakértők üdvözlik Hoffmann Rózsa bejelentését, és hangoztatják: az óvónők elszabotálták volna a családellenes nevelési elv betartását. Papp Kornél, a református zsinati oktatási iroda vezetője így kommentálta az Orbán-kormány döntését: győzött a józan ész. Hozzátette: az eltörölt jogszabály támadta a család intézményét, annak tudatos szétverésére törekedett, ami szöges ellentétben áll a keresztyén ember világképével. A gyerekek fele már most sem teljes családban nő fel, a pedagógustársadalom elnőiesedett, így a fiúk egy része már jó ideje csak az óvodában ismerkedhet meg az apaképpel. Ha ezt a lehetőséget is elvennék tőlük, akkor a felnövekvő generáció nem lenne tisztában azzal, miért érték a család és a gyermekvállalás, illetve miért alapvető, hogy az apa férfi legyen, az anya pedig nő.

Magyar Kurír