Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszava (3.o.) Lapbetiltás karikatúráért címmel számol be arról, hogy a vallási toleranciát hirdető, iszlámbarát malajziai kormány egy hónapra betiltott egy tamil nyelvű napilapot, mert olyan karikatúrát közölt, amely Jézus Krisztust cigarettával és dobozos sörrel ábrázolja. Abdullah Ahmad Badawi miniszterelnök személyesen ítélte el a Jézus-gúnyrajz közlését, hozzátéve, hogy az ilyen cselekmény elfogadhatatlan egy vallásilag sokszínű országban. A lap emlékeztet rá: a hívő muzulmán kormányfő hasonlóképpen betiltott tavaly két olyan újságot, amely Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrákat közölt.

Ugyancsak a Népszava Szép Szó című mellékletében (2.o.) Várkonyi Tibor Gandhi, a lepedőbe burkolt próféta címmel, annak kapcsán, hogy függetlenségének hatvanadik évfordulóját ünnepli India, Mahatma Gandhira emlékszik. A cikkíró megemlíti azt is, hogy a modern India megalapítója tizenkilenc éves korában Londonba ment tanulni, három évet töltött az angol fővárosban, megismerkedett a keresztény hittel is, és sokáig vívódott, ne térjen-e át. „A kísértés még hevesebb lett, amikor ifjú ügyvédként Dél-Afrikába került. Elbűvölte Krisztus személye, amilyenhez hasonlóra a hinduizmusban nem lelhetett, szüntelenül a Hegyi beszédet olvasgatta, de keresztény barátai mindhiába unszolták, végül is nem állt kötélnek. Elsősorban azért, mert nem tudták meggyőzni őt arról, hogy Jézus Krisztus lenne Isten egyetlen fia” – írja Várkonyi Tibor.

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban (Az isteni terv 20-21.o.) Jelenits István piarista szerzetes, tanár és író nyilatkozik, aki szerint a hagyományőrzés lényege éppen az újítás. Kifejtette: „Kazinczytól származik az a gondolat, hogy aki a maradás mellé áll, aki elutasít minden változást, az a pusztulást választja, s valójában az őrzi a meglévőt, aki a változó életet őrzi. A kereszténységgel is pontosan így van. Jézus azt mondta, hogy ég és föld elmúlik, de az ő igéi nem múlnak el. Az ő igéi azonban nem kőbe vésve maradnak meg, az ő mondatait nem zárjuk vitrinbe, hanem a szívünkbe vannak írva, és éppen azáltal maradandók, hogy új meg új értelmet kapnak e változó világban. A történelem állandóan próbatételek elé állítja azokat, akik hűségesek akarnak maradni az Úr igéihez, s ezért előttük újabb mélységek tárulnak fel a Bibliában. Akár a Tízparancsolatról van szó, akár bármi másról.” Jelenits István a teremtéstörténet kontra evolúció vitával kapcsolatban figyelmeztet: „A Biblia az Isten kinyilatkoztatása, de ez nem jelenti, hogy Isten betűről betűre lediktálta a Bibliát, hanem azt, hogy alapvető felismeréseket sugallt annak a közösségnek, amely ezeket az akkor uralkodó világképbe ágyazva megfogalmazta. A hatnapos teremtéstörténet összeegyeztethetetlen a mai tudományosan ismert világ képével. Például a Bibliában előbb van világosság, és utána születnek meg a csillagok. A környező népek irodalmából ismert, hogy ott, ahol esős és száraz évszakok váltakoztak, fél éven át éltek úgy, hogy nem látják a napot, mégis világos van, ezért sokáig úgy gondolták, hogy nem is a nap világít, hanem a sötétség és a világosság váltja egymást. Így gondolkodott az az ember is, aki a teremtés történetét leírta, de nem ezt tekintjük kinyilatkoztatásnak, hanem az alapgondolatot, vagyis azt, hogy mindent Isten teremtett, ami a látható világot alkotja. Ma a látható világot teljesen másnak ismerjük, mint amilyennek régen gondolták, de egy hívő embernek csak ahhoz kell ragaszkodnia, hogy mindent Isten alkotott és rendezett el, hiszen nem céltalan, nem kaotikus világban élünk. Lassanként tárjuk fel az isteni rendet, e megismerési folyamatot nem spórolta meg nekünk Isten. Az evolúció nem a teremtéstörténettel egyeztethető össze, hanem a teremtés hitével. A teremtéstörténet esetleges és korhoz kötött megjelenési forma, a kinyilatkoztatás valódi tartalma azonban a teremtés hite.” A szerzetes tanár emlékeztet rá, hogy a modern világkép „azt a hitet is eltörölte, hogy az ember a világ közepe. Nehezen adták fel az emberek, hogy nem a Föld a középpont, mert méltóságukon alulinak érezték, és csak lassan látták be, hogy e fölfedezés után is lehetséges Isten figyelmének középpontjában élni. Teilhard de Chardin azt mondta, hogy az evolúciós fejlődés lezárult, és az emberben folytatódik tovább. Új fajok, úgy tűnik, már nem születnek, a fejlődés zsákutcába került, a biológiai élet már csak ismétli önmagát, és a fejlődés most már szellemi szintre került az emberiségben. Az emberiség az egész létező világ értelme.” Tornai Szabolcs interjúkészítő közbevetésére – „Az evolúció csúcsa ezek szerint maga Jézus” – Jelenits professzor azt válaszolta: „Ahogy Apollinaire mondja: ’Jézus állította be a világ magassági rekordját’.” A piarista szerzetes leszögezte: „Mi abban hiszünk, hogy Isten elhatározta, nemcsak az elménkre bízza, hogy felfedezzük az ő nyomait és jelenlétét, hanem emberi nyelven is megszólal. Ráadásul vállalta azt is, hogy ne csak üzeneteket küldjön, hanem emberré legyen, mert hiszen akkor adhatunk hitelt a szónak, ha látjuk magát a beszélőt is. Még az anyaméhben való kilenc hónapos tartózkodást is magára vette, és ugyanígy a halált is. Na mármost: minden ember egy életem, egy halálom alapján él. Ha Isten valóban emberré akart válni, ezt is vállalnia kellett: hogy ne sok példányban jelenjen meg közöttünk. Egyébként hisszük, hogy Isten az, akit minden korok embere keres, mindenki feléje tapogatózik, csak ki így, ki úgy. Mi itt, Európában, szerencsésebbek vagyunk a többieknél, úgy adódott, hogy a mi kultúránkban jelent meg Jézus, s ő már csak akkor jön vissza, ha az egész folyamat lezárul.” Jelenits István figyelmeztetett arra is, hogy „a hivatalos álláspont szerint mindazok, akik a fény felé fordulva élnek, üdvözülnek. Persze nem minden keresztény gondolja így, de a római katolikus egyház ma már meg van győződve erről. Szerintük a Biblia első mondata időben nem a legelső, mert Isten már korábban kapcsolatba lépett az emberekkel. Ugyanígy Jézus sem mondta el, hogy meghalok, harmadnapra feltámadok, és évezredek telnek el, mire az egész világfolyamat lezárul. Csak annyit mondott, hogy bármikor eljöhet, úgyhogy eszerint éljünk.”

Magyar Kurír