Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (5.o.) Az eddig nevesincs tér Mindszentyt idézi címmel számol be arról, hogy az elmúlt hét végén a XII. kerületben az 53-as busz végállomásánál ünnepélyesen felavatták a Mindszenty József hercegprímásról elnevezett teret. A lap idézi Szederkényi Gábor farkasréti plébánost: „Az 53-as buszok ezentúl magukon hordják Mindszenty József bíboros nevét.” Pokorni Zoltán, a kerület fideszes polgármestere pedig így fogalmazott: „Mindszenty nem csupán antikommunista vértanú volt, őt már a nyilasok a sopronkőhidai fegyházba hurcolták.” Az ünnepségen megáldották a hercegprímás életének főbb állomásait megörökítő emléktáblát, idézve Ronald Reagannek, az Egyesült Államok negyvenedik elnökének a szavait: „Lelki forrás ő minden magyarnak és mindazoknak, akik szerint az állam van az emberért és nem az ember az államért.”

A Népszava (Újabb ügynökök… 4.o.) ismerteti a Miskolci Egyetem honlapján megjelenő folyóirat, az Egyháztörténeti Szemle idei első számában megjelent írást, amely Keresztes Szilárd és Konkoly István katolikus püspökök állambiztonsági múltjáról közöl tanulmányokat. Szabó Csaba, a Magyar Országos Levéltár (MOK) főigazgató-helyettese „Nyíri” és „Keleti” – Keresztes. Adalékok a görög katolikusok 20. századi történetéhez címmel azt állítja, hogy a hajdúdorogi püspök 1967-1970 között a római Pápai Magyar Intézet hallgatójaként írta jelentései többségét paptársairól, illetve a római emigráció tagjairól. 1970 utáni beszámolói nem ismertek, de több dokumentum szerint ezután is aktív volt. A Népszava érdekesnek tartja, hogy Keresztes Szilárd elődje, Timkó Imre ugyancsak együttműködött a szolgálatokkal. A MOK munkatársa, Soós Viktor Attila „Mátrai” fedőnevű ügynök az állambiztonsági szervek szorongatásában címmel Konkoly István volt szombathelyi megyéspüspökről közölt tanulmányában azt állítja, hogy 1959. július 23-án szervezték be. Soós személyesen is megkereste a főpapot. A cikkíró ennek alapján leszögezi: Konkoly István mindent megtett azért, hogy a számára szorult helyzetből kikerüljön. Paptársairól, környezetéről kellett beszámolnia, de dossziéjából kiderül, hogy nem mutatott hajlandóságot az együttműködésre, jelentései semmitmondóak voltak. A hálózatból 1977. november 16-án ki is zárták, „mert feladatát nem látta el.” Soós Viktor Attila hangsúlyozza: „Mátrai” ügynöki tevékenysége nem ártott senkinek, viszont attól nem lehet eltekinteni, hogy 267 oldalnyi jelentés maradt utána.

A Magyar Nemzet (A szellemi haza egységéért 15.o.) Varga Gabriellát, az Új Katedra és az Óvodai Élet című pedagógiai lapok szerkesztőjét mutatja be, akiről általános a vélemény, hogy megérdemli a „könyvtáralapító” nevet. Tavaly több mint egyéves munkával gyűjtött össze nagylelkű adományozóktól szinte kötetenként dedikált könyvtárat kárpátaljai középiskolások számára. Idén pedig szűkebb pátriájában, a székelyföldi Kilyénfalván folytatta az általa alapított Könyvekkel a határon túli fiatalokért programot, s gyűjtögeti a könyveket, Vencser László kanonok, teológus professzor szavaival, „mint egy szorgos méhecske”. Varga Gabriella célja, hogy egy minőségében és mennyiségében egyaránt jelentős könyvtárral állítsanak méltó emléket a kilyénfalvi könyvtár névadójának, a falu szülöttének, Jakab Antal püspöknek. Ebben nagy segítségére van többek között Kolumbán Imre polgármester és Szilágyi Lőrinc plébános. Jakab Antal 1980-tól „a legendás Márton Árontól vette át az egyházmegye kormányzását, s tudta, hogy a hatalmas örökséget meg kell őrizni, gyarapítani. Az Isten- és emberellenes diktatúrában is ébren tartotta a hitet az erdélyi, székely magyarságban, valamint a szülőföld, a magyar nyelv és a magyar kultúra szeretetét. Kányádi Sándor mondta, hogy ’a vers az, amit mondani kell’. Vencser László az adományozók sorában lévő nagy erdélyi költő gondolatát továbbfűzve vallja: a könyvtár az, amit használni kell.”
Magyar Kurír