Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (1.,4.o.) címoldalon, Misszió a magyarságért címmel, a nap főhíreként számol be arról, hogy immár hivatalosan is van pásztora a határainkon kívül élő egymillió magyar ajkú katolikus hívőnek, Cserháti Ferenc személyében. A lap jelképes értelműnek nevezi, hogy az esztergomi bazilikában tegnap bemutatott ünnepi szentmise koncelebránsa az Erdélyből érkezett szatmári püspök, Schönberger Jenő volt. Az orgánum Erdő Péter bíboros prímás ünnepi beszédéből kiemeli, hogy a magyar katolikus egyházfő hangsúlyozta: a mostani szentelés a határok jelképessé válását is mutatja, az új viszonyok közepette „lelkileg önmagunkra találhatunk, magyar katolikusok itt, Magyarországon és mindenütt a nagyvilágban.” A Magyar Hírlap emlékeztet rá: „Ezt a missziót évekig Mindszenty József bíboros vállalta, miután elhagyni kényszerült Magyarországot, tevékenysége azonban nem terjedhetett ki a vasfüggöny mögé szorított Kárpát-medencére.”

A Népszabadság (Felszentelt püspök… 4.o.) és a Magyar Nemzet (Püspökszentelés 2.o.) néhány sorban számol be az ünnepi szertartásról.

A Heti Válaszban (Az idegenbe szakadtak püspöke 8.o.) Cserháti Ferenc nyilatkozik, hangsúlyozva: büszke rá, hogy Márton Áron püspök szentelte pappá, 1971-ben: „Számunkra valóban emberkatedrális volt, akire fel lehetett nézni. A jelszava az én életemre is nagy hatással volt: Non recuso laborem (Nem vonakodom a munkától). Azok közé tartozom, akiknek a hivatása a hobbija.” Az újdonsült püspök elmondta azt is, hogy sokat köszönhet Joseph Ratzingernek, a jelenlegi XVI. Benedek pápának, „hiszen ő volt az, aki az egyházmegye elöljárójaként 1978-ban a müncheni Magyar Katolikus Missziót felállította. Itt meglehetősen komoly magyar kultúraközvetítő munkára is lehetőség nyílt. De később mint kuriális bíboros is érdeklődött sorsunk felől.” Cserháti Ferenc úgy látja: „Az, hogy most személyemben Nyugatról hívott magyar püspököt a Szentatya, az európai egyesülés jele. A szatmári-ugocsai végekről, Erdélyből, Romániából származó papról van szó, aki aztán évtizedeken át Németországban élt, és most Esztergom-budapesti segédpüspök lett. Ilyesmi már nagyon régen történt magyar tájon… Felszentelésemmel és a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciától kapott megbízással helyreáll az a rend, amely a diktatúra éveiben felborult. A külföldi magyarok lelkipásztori gondozásának felelőssége visszaszáll a magyar püspöki karra. Ezentúl nem valamiféle önszerveződés alapján fogjuk össze a külföldi magyarokat, hanem a magyar egyház otthonról segíti idegenbe szakadt híveit. Megnövekszik szolgálatom súlya is, hiszen ezentúl a magyar egyház tekintélyével léphetek fel a külföldi magyarok érdekében.”

A Magyar Nemzetben (7. o.) Csontos János Szent István népe címmel ír arról, hogy államalapító királyunk, „a kereszténységet vérrel-vassal terjesztő, békésebb időszakokban megfontolt törvényhozó, fiát bölcs intelmekkel ellátó államférfi akkor válik esendő és szeretetre méltó emberré, amikor Imre herceg, a későbbi Szent Imre 1031-ben egy vadászaton tragikus módon életét veszti. A szerető apát annyira megviselte a gyász, hogy bele is betegedett. Az egyéni tragédia egybeesett az országéval: a friss királyság ugyanis egyenes ági örökös nélkül maradt.” A cikkíró kiemeli, hogy az örökös nélkül maradt uralkodó Szűz Máriának ajánlotta fel az országot, „de az egyházpolitika különválasztotta egymástól a felajánlót és a Boldogasszonyt. Amit e döntéssel, ünnepének augusztus 15-éről 20-ára való csúsztatásával Szent István nyert, hogy tisztelete, áttörve a katolikus egyházi kereteket, nemzeti üggyé, sőt idővel világi államünneppé tudott válni, annyit veszített is. Ez azonban mit sem változtat a lényegen: Szent István országa és a Szűzanya országa egy és ugyanaz. S voltaképp ez a gesztus segített hozzá bennünket, magyarokat ahhoz is, hogy Árpád büszke pogány népéből Szent István alázatos, sokat tűrő, de minden vihart és sorscsapást túlélő népe legyünk.”

Szintén a Magyar Nemzetben (Tükrön fekvő… 15.o.) Polgár Rózsa gobelinművész nyilatkozik, akinek ma délután hat órakor nyílik kiállítása a Váci utcai Csók Galériában. Az interjúból kiderül, hogy a művésznő Luther Márton reformációjának 500 éves jubileumára készül: „Ez azért is izgat, mert evangélikus lelkész családban élek. A férjem nyugalmazott püspök, s nemrég meghívták a wittenbergi Luther-centrumba. Ott láthattam, hová szögezte ki a kilencvenöt tételt Luther, aki sokat tett az oktatás mellett azért, hogy a bűneinkkel együtt tudjuk magunkat elfogadni, és hogy bele tudjunk kapaszkodni a Biblia tanításaiba. Egyszer már készítettem ehhez kapcsolódóan egy-egy gobelint, ami kint maradt Németországban, most viszont egészen máshogy állnék hozzá. Szeretném, ha erre a millenniumra elkészülne egy másik mű, de nem könnyű megfogalmazni a képzőművészet nyelvén azt, hogy mitől korszerű a XXI. században a reformáció. Most ezen gyötröm magam.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Szcientológusok… 1., 4. o.) beszámol arról, hogy szervezett akcióra emlékeztető módon lejárató elektronikus-levél kampányba fogtak szcientológusként bemutatkozó személyek Szőnyi Szilárd ellen. A Heti Válasz munkatársa ugyanis a minap közölte a lapban a száz legbefolyásosabb szcientológus listáját. A fenyegető hangú tiltakozásokban felbukkan az az érv, hogy ezzel vallási érzékenységet sértett a hetilapos újságíró, holott a listán található siker- és üzletemberek a nyilvánosságnak már megvallották szcientológiai érintettségüket, illetve a vallásalapító Ron Hubbard iránti rajongásukat. Az NBH évkönyveiben rendre nemzetbiztonsági kockázatként említi, ha név nélkül is, a Magyarországi Szcientológiai Egyházat. Ismeretes, hogy a Heti Válasz százas listájára felkerült Piroska Gyula marketingtanácsadó vállalkozó is, akinek vállalt szcientológiai érintettségét először a Magyar Nemzet szellőztette meg. Piroska Gyula Gyurcsány Ferenc közeli munkatársa volt a kommunista ifjak pécsi városi bizottságának. Piroska a Seminar Consulting vállalatvezetési tanácsadással foglalkozó Kft. tulajdonosa, s megfordult a Gyurcsány nevével összefonódó Altus-Rt.-ben is. Piroska Gyula szintén szcientológus felesége pedig résztulajdonosa volt egy Gyurcsány-cégnek.

A Magyar Narancsban (A legolcsóbb… 18-19.o.) Michael Schmidt-Salomon filozófus, a Giordano Bruno Alapítvány elnöke nyilatkozik. Az interjú bevezető része szerint ez az alapítvány a fellegvára azon tudósoknak és filozófusoknak, akik életcéljuknak tekintik, hogy meggyőzzék az embereket: „a vallás nemcsak hazug, hanem rendkívül káros is.” Az alapítvány elnöke elmondta: „A vallásos tévhitek a felvilágosodás minden igyekezete ellenére hatalmas embertömegeket kerítenek bűvkörükbe. Ezek nemcsak ellenszenvet ébresztenek a más vallásúakkal és a hitetlenekkel szemben, hanem emellett a legolcsóbb és legveszélyesebb ideológiai robbanószerek, melyeket az emberiség létrehozott. Egy világi vállalat vezetője – legyen bármilyen tehetséges – képtelen lenne rávenni beosztottait, hogy akkora pusztítást vigyenek végbe saját életük árán is, mint a szeptember 11-ei terrortámadások végrehajtói. Az idáig meg nem szelídített vallásoknak ugyanakkor gyerekjáték követőikből előhívni a legrosszabb énjüket. A 21. század technológiai felkészültségét tekintve nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan emberek irányítsák a világ történéseit, akiknek a világnézete egy ötéves gyerek értelmi szintjének megfelelő… A legmagasabb szintű technikai tudás és a naiv gyermekmesék együttélése hosszú távon katasztrofális következményekkel járhat. Úgy viselkedünk, mint egy sereg óvodás, akikre egy repülőgép vezetést bízták rá… Mindig a vallások voltak azok – és itt a vallások közé sorolom az olyan politikai vallásokat is, mint a sztálinizmus vagy a nemzetiszocializmus –, amik folyamatosan embertelen körülményeket teremtettek a földön. Egyedül a kereszténység számtalan millió embert taszított a halálba boszorkányüldözéssel, eretnekégetéssel, a vallási háborúkkal és misszionárius tevékenységével. Az is közismert tény, hogy az emberi jogok elfogadtatásáért hosszasan kellett hadakozni a keresztény egyházakkal, ezért nem csoda, hogy szabad társadalmak csakis akkor alakulhattak ki, amikor az egyházak vesztettek befolyásukból… aki pedig áradozik a buddhizmusról és a dalai lámáról, annak csak azt tudom ajánlani, hogy nézzen utána a hozzájuk fűződő, olykor sokkolóan kegyetlen történelmi tényeknek.”

Magyar Kurír