Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Hírlap (9.o.) Sarkozy ott volt Lustiger bíboros temetésén című tudósításában figyelemre méltónak tartja, hogy Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök megszakította az Egyesült Államokban töltött szabadságát, hogy részt vegyen Jean-Marie Lustiger bíboros, volt párizsi érsek temetésén. Az MH emlékeztet rá, hogy az augusztus 4-én elhunyt főpásztor egész életében a zsidó és a katolikus vallás közelítésén munkálkodott.

A Népszava Szép Szó című mellékletében (3.o.) Várkonyi Tibor A bíboros, aki zsidó maradt címmel méltatja Jean-Marie Lustiger érdemeit. Kifejti: „Kora és betegsége arra már nem adott módot a kardinálisnak, hogy érdemben beleszóljon az új pápa, XVI. Benedek elképzeléseibe, amelyek a katolikus egyházat fölé akarják emelni minden más keresztény közösségnek, és ami ellenállást vált ki egyes egyházi, de kivált világi körökben. Lustiger bíboros méltatói hangsúlyozzák, hogy töretlen hivatásánál fogva maga is konzervatív volt, a keresztény érdekek elszánt védelmezője, mindig a Vatikán pártján állt, de azt jellemével, bölcs diplomáciai érzékével és főként a konfliktusok békés megoldásának keresésével elérte, hogy a kérlelhetetlen ütközések helyett inkább engesztelésre törekedjenek. Nem megalkuvásból, hanem mert úgy vélte, kusza és mind kuszább világunknak ez a természetes rendje. Ezt példázta az a különös utazása is, amelyre súlyos betegsége ellenére is, még idén márciusban módot talált. Fölkerekedett a tengerentúlra, hogy New Yorkban találkozzék és beszélgessen, nem akárkikkel: az ottani ortodox zsidóság nyakas vezetőivel, akik minden más zsidónál bizalmatlanabbak a másvallásúak iránt. Lehet, lelki szemei előtt Aaron nagypapa jelent meg, aki még szakállasan, pajeszosan telepítette ki sziléziai családját a Dreyfus-ügyből épphogy kikászálódni készülő Franciaországba.”

A Népszabadság Hétvége című mellékletében (3.o.) Szilágyi Ákos A Falansztertől Emmauszig címmel ír nyári, oroszországi élményeiről. Többek között felidézi, hogy útitársaival egy napra megálltak a gazdag középkori kereskedővárosban, Goszpogyin Velikij Novgorodban, vagyis uraságban, a régiek ugyanis Nagy Novgorod Õuraságának hívták a várost. „Templom templom, kolostor kolostor hátán. Volt miből megépülniük. A gazdag kereskedők nem sajnálták az egyháztól az adományokat, végtére lelki üdvösségükről volt szó. Jól tudták, hogy minden lépésüket szemmel tartja Isten. Nem hiába kapta ezt a nevet a Megváltó híres „nem-kézzel-készített” novgorodi ikonja a XII. században: Szpasz Jaroje Óko, vagyis Félelmetes (vagy Haragos) Szemű Megváltó. Az elnevezés onnan ered, hogy a haragosan felvont szemöldökű Jézus Krisztus szemei ezen az ikonon kissé oldalra néznek, úgyhogy az előtte állónak az a benyomása, mintha őt figyelnék. Pedig holt volt még a XII. században a minden alattvalóját szemmel tartó, Rettenetes Hatalmú Iván, a novgorodi ’vecse’, vagyis a szabad polgárok városi parlamentjének eltiprója?”

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (7.o.) Kristóf Attila Én nem tudom… (honnan jön a fény…) címmel megállapítja: „A tihanyi apátság szinte észrevétlenül a Balaton-felvidék egyik legjelentősebb kulturális központja lett. A környéken élő művészek, köztük a legeredetibb és legkvalitásosabb, Udvardi Erzsébet szinte a reneszánsz modus vivendit idézve, a kolostor legbelsőbb baráti köréhez tartoznak; a tetőtéri estéken országos hírű művészek, közéleti emberek szerepelnek; Mádl Ferenc és felesége, Dalma asszony nyaranta gyakran megfordulnak a templomban és a monostor falai közt. Ez a béke és a nyugalom földje. De nem a befelé fordulás. Korzenszky Richárs perjel, az apátság vezetője, akinek elsőrendű szerepe van az egyre tökéletesedő, izgalmas rendben, roppant tevékeny és korszerű életet él. Én magam kissé elképedve látom kiapadhatatlan energiáját, érdeklődésének minden irányban nyitott körét, intelligenciáját, a művészetek iránti érzékenységét, tanári pedantériáját, amelynek mélyén mindig ott az alázat. Idén, július elején az ő emberközpontú fotóiból rendeztek kiállítást a kolostor szomszédságában lévő Rege cukrászdában, amelynek teraszáról belátni az egész Kelet-Balatont. Turisták százai csodálták meg a képeit. Nos, hogy a kolostor elzártságába szűrődik-e be a kinti fény, vagy a kolostor fényei ragyogják be a környező világot, én nem tudom…”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Cserkészliliom… Magyar csárda 26-27.o.) kétoldalas összeállítást készített arról, hogy százéves a cserkészmozgalom. Nyilatkozik a lapnak Treer Albert, aki a londoni, jubileumi találkozóra a több mint ötszáz fős magyar csapatot vezette. Arra a felvetésre, hogy sokan múltba révedő mozgalomnak tartják a cserkészetet, mely nem ad választ korunk legfontosabb kihívásaira, Treer Albert elmondta: az ő 110 fős csapatában fél esztendővel ezelőtt például egy addiktológus tartott előadást a szenvedélybetegségekről s a drogmegelőzésekről, amelynek akár a néptánc vagy a sport is lehet a formája. Az egészséges szemléletű és életvitelű cserkész fiatal jó példát sugároz az iskolai közösségben, sőt hasznos tanácsokat is adhat veszélyeztetett társainak. „Hazánkban, akár a legtöbb ’tagországban’, a cserkészek körében fontosnak számít a vallás, de olyanokat is befogadunk sorainkba, akik nem hívők. Az én csapatomban is van 10-15 ilyen srác. Õket is meg kell tudnunk szólítani, mert közösségünkre s a nálunk megszerzett tudásra bizton számíthatnak most és a későbbiekben. A sokak által múltat idézőnek tartott egyenruhánk is az egységet, illetve a közösség fontosságát jelképezi.” Buday Barnabás, a Magyar Cserkészszövetség elnöke elmondta: „Noha lehetnek olyan tagjaink, akik nem gyakorolják a vallást, fontosnak tartjuk, hogy mindenki tartozzon valamely felekezethez, és közösségi szellemben valamiképpen artikulálódjon a hite. Érdekesség, hogy van egy olyan csapatunk, ahol az egyik fiú buddhista. Természetesen tiszteletben tartjuk a hitét.” Az összeállításból kiderül, hogy hazánkban a cserkészet az egyetlen szervezet, ahol a jellemformálás a legfontosabb.

Magyar Kurír