Napi sajtószemle

A Népszabadság (8.o.) A „bűnsegéd” elvitte titkát, a Népszava (2.o.) pedig Örök rejtély maradhat, ki állt a pápa elleni merénylet mögött címekkel közli, hogy augusztus 1-jén holtan találták szófiai lakásában Szergej Antonovot, akit korábban azzal vádoltak, hogy előkészítette a II. János Pál pápa elleni, 1981. május 13-ai merényletet, amelyet a török terrorista, Ali Agca követett el. A bolgár hatóságok jelentése szerint Antonov természetes halállal halt meg.

A Népszabadság emlékeztet rá: Antonov a bulgáriai rendszerváltozást követően munkanélküli volt, családja szétesett, végül rokkantnyugdíjba küldték. „A szófiai rokkantnyugdíjas halála körüli hírekben az a leginkább megdöbbentő, hogy az 1981-es római merénylet valódi hátteréről továbbra sem tudni semmit… A merénylet hátterét vizsgálva több elemző arra jutott, hogy a feladatot a szovjet politikai vezetés adta ki, a merénylőt a Törökországra szakosodott bolgárok szállították. A vállalkozásban szerepük lehetett a lengyel és természetesen az NDK-szerveknek is, hiszen ők tudhatták a legtöbbet a Vatikán belső ügyeiről. Mindezt sejtette a pápa is, aki azonban bölcs politikus lévén több alkalommal is kinyilvánította: nem véli úgy, hogy a bolgárok akarták volna megöletni őt.”

A Népszava szintén azt emeli ki, hogy amikor II. János Pál pápa 2002-ben Szófiában járt, úgy foglalt állást: sosem hitte, hogy bolgár szál is lenne az ellene végrehajtott merényletben.

A Magyar Nemzet (Elbúcsúztatták… 14.o.) beszámol arról, hogy több száz tisztelő, számos filmművész vett részt tegnap Ferrarában a július 30-án hétfőn életének 95. évében elhunyt világhírű filmrendező, Michelangelo Antonioni tiszteletére rendezett gyászmisén. A szertartás színhelye a Szent György-bazilika volt, ahol megkeresztelték az 1912. szeptember 29-én született rendezőt. A misét don Massimo Manservisi celebrálta, aki nemcsak pap, hanem rendező is.

A Hetekben (13.o.) Németh Csillag Másként gondolkodók címmel írja: a neokonzervatív táborhoz sorolt amerikai evangéliumi keresztényekről a mozgalom támogatói és kritikusai is úgy tartják, hogy Izrael legelkötelezettebb támogatói, akik politikai befolyásukat és gazdasági erejüket is felhasználják a zsidó állam megerősítésére. A The New York Times-ban az elmúlt hétvégén megjelent egész oldalas hirdetés azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a kép korántsem ennyire egységes. A felhívásban több befolyásos keresztény csoport sürgette Bush elnököt, hogy a közel-keleti konfliktus rendezése során tanúsítson igazságosságot, és kifejezték elkötelezettségüket a tervezett palesztin állam létrehozása mellett.

Ugyancsak a Hetekben (12.o.) Busa Viola Életveszélyben főcímmel és „Templomok itt nem voltak, nincsenek és nem is lesznek” alcímmel ír arról, hogy továbbra is kritikus annak a dél-koreai misszionáriusokból és segélymunkásokból álló csoportnak a helyzete, akiket július közepén tálib terroristák raboltak el Afganisztánban. A túszejtők megölték a küldöttséget vezető lelkészt és még egy tagot, és azzal fenyegetnek, hogy egyesével kivégzik a még életben lévő huszonegy – többségükben női – túszt, amennyiben az afgán kormány nem engedi szabadon a tömeggyilkosságokért bebörtönzött társaikat. A cikkíró rámutat: a nemzetközi sajtóban megjelent kommentárok egy része a „tiltott területre behatoló” keresztény csoportot teszi felelőssé a tragikus fejleményekért, közben azonban megfeledkeznek arról, hogy míg a muzulmánok a nyugati társadalmakban szabadon gyakorolhatják vallásukat, szülőföldjükön – a politikai szempontból szövetségesnek tekintett államokban is – a külföldiek vagy a muszlim hitből kitérő hívők életveszélyben vannak, ha más vallást szeretnének gyakorolni. A legtöbb muszlim országban börtön, kínzások és végső soron halál vár az aposztatákra, vagyis a muszlim vallást elhagyó polgárokra. A cikkből kiderül, hogy például Szaúd-Arábiában 1932 óta egyetlen keresztény templom sem épülhetett. Szultán bin Abdul Aziz koronaherceg 2003-ban egy interjúban kijelentette: azok, akik keresztény gyülekezeteket akarnak létrehozni, „sajnos fanatikusok. Templomok itt nem voltak, nincsenek, és nem is lesznek”. Egyiptom főmuftija, Ali Gomaa ugyanakkor a napokban bejelentette: a muzulmánok szabadon választhatnak vallást maguknak. Bár a kitérés súlyos bűn ugyan, de büntetést csak akkor von maga után, ha az aposztata személy cselekedetei veszélyeztetik a társadalmat. A kritikusok szerint azonban bárkire rá lehet fogni, hogy a társadalmat bomlasztja, ha például nem tartja be a sariát, amelyet a legtöbb iszlám ország jogrendszerébe valamilyen formában beépítenek. Ráadásul a kijelentés alapján a külföldön élő aposztatákat békén kellene hogy hagyják, a gyakorlat azonban azt mutatja, a külföldre menekülő egykori muzulmánok a távolban élve sincsenek biztonságban.

Magyar Kurír