Napi sajtószemle - Erdő Péter bíboros prímás ünnepi interjúja a Magyar Hírlapban

Jézus Krisztusban Isten megmutatta a szeretetét

A lapnak (1.,4.o.) a magyar katolikus egyházfő elmondta: „Először is, Isten valóságos személy, akinek tervei vannak az emberiséggel, illetve az egyes emberrel. Ezenfelül annyira szeret bennünket, hogy egy emberi életben fejezte ki számunkra mindazt, amit tudatni szándékozott. Azért, hogy megértsük. Jézus Krisztusban, amikor betegeket gyógyított, a szegények felé fordult vagy tanította az örömhírt, megmutatta Isten a szeretetét. S különösen akkor, amikor szelíden vállalta a szenvedést és a halált is. Jézus jelképes környezetbe állította saját áldozatát prófétai cselekvések során, amelyekből a tanítványok felismerhették: valóban ő a megígért Messiás, Isten szenvedő szolgája, aki sokakért adja életét. De ami a legfontosabb, nem ez volt az utolsó szó. A Teremtő feltárta előttünk, hogy mérhetetlenül bölcsebb és erősebb az embernél. Jézus ugyanis feltámadt. Isten alázatosan, ám egy sokkal nagyszerűbb logika mentén ’oldotta meg a kérdést’, mint ahogy azt el tudnánk képzelni. Ez a fajta isteni szeretet, amely valamennyiünket az örök életbe hív, amely kinyilatkoztatást nyert mintegy kétezer évvel ezelőtt, a keresztény hitnek az alapja…

Húsvét mindig alkalom szembesülni a saját hitünkkel. Valóban mindezek reményében élünk? Nem véletlen tehát, hogy a feltámadási szertartásban az egyház ősi idők óta az Ószövetség fontos szakaszait olvastatja. A teremtés, a vízözön, Ábrahám áldozata, a választott nép Egyiptomból való kivonulása s természetesen Krisztus szenvedése és feltámadása történetét. Ezek mind részei az üdvtörténetnek. Mindez a hit összefoglalása, amit nekünk újra és újra át kell gondolnunk, éreznünk azért, hogy a saját életünket is szembesítsük vele. Akkor ugyanis rögtön kiderül, amit szörnyen nehéznek éreztünk, nem is olyan fontos, amit kilátástalannak láttunk, nem is olyan sötét. Viszont a gyengeség, amelyet oly gyakran tapasztalunk magunkban, realitás. Csakhogy ott van mögötte Isten ereje és szeretete. Vele együtt nagyon sok minden megtörténhet velünk. Hozzá kell kapcsolódnunk.” Erdő Péter elmondta azt is „Úgy gondolom, és azt látom, hogy lélektani erőink bizony eléggé megrendültek. De vannak ma is, hogy úgy mondjam, szilárd emberek. Olyanok is, akik idős koruk, szűk anyagi lehetőségeik dacára önkéntes munkát végeznek a környezetükben. Látogatásaim során magam is tapasztaltam, hogy ettől megelevenedik a közösség, a plébánia. Ha rájövünk arra, hogy összetartozunk, akkor tudunk a másik ember javára lenni.”

Magyar Kurír