Napi sajtószemle II.

Márfi Gyula ünnepi interjúja a Magyar Nemzetben 

A veszprémi érsek – aki Ferenc pápához hasonlóan ugyancsak december 17-én született – elmondta: „Osztozom egyik-másik püspöktársam véleményében: lehet, hogy ötven-száz év múlva XVI. Benedek pápa könyveit fogják olvasni, nem a mostani pápa körleveleit, de hogy most erre a pápára van szükség, az biztos. Ferenc pápa meg tudja mutatni a világnak, hogy a kereszténység nem a múlthoz, hanem a jövőhöz tartozik. Manapság Európa hátramenetben van. Olyan álláspontot képvisel a kereszténységgel, a keresztény erkölcsökkel szemben, amelyet csak negatívnak mondhatunk. Az Európai Unió alkotmányában nem lehetett egy szó erejéig sem említést tenni a keresztény gyökerekről, csak a felvilágosodásról meg a görög-római hagyományokról, pedig a görög-római műveltséget a kereszténység őrizte meg, és a felvilágosodás alapeszméi, a szabadság, egyenlőség, testvériség is mind keresztény gyökerűek.

Európát ma ultraliberális erkölcs jellemzi. Hangsúlyozom: ultraliberális, mert a liberális erkölcs és az ultraliberális erkölcs között annyi a különbség, mint a jól sózott és az elsózott leves között. Ég és föld. Az ultraliberális erkölcs Jézus Krisztust és a tízparancsolat Istenét nem fogadja el. Ennek következménye, hogy ami természetellenes, azt tartják természetesnek, és végeredményben feje tetejére áll az egész értékrend.”

Márfi Gyula leszögezte: „Egyszerre vagyok katolikus és magyar. Ezt a kettőt nem szabad egymással összekeverni, de nem szabad szétválasztani sem, mert az tudathasadáshoz vezet. És amikor az állam azt mondja, hogy őt az egyház dolgai nem érdeklik, akkor elfeledkezik arról, hogy az állampolgárnak a vallásgyakorlással kapcsolatos igénye állampolgári igény. Nemcsak az egyháznak kötelessége ezt teljesíteni, hanem az államnak is. Egy normális országnak érdeke az egyház szolgálatának támogatása, mert azzal nemzetét erősíti, a köz- és munkamorált javítja, az ország vonzerejét növeli. Az államnak tehát hasznos, hogy az egyházakkal együttműködjék anélkül, hogy beleszólna a belügyeibe, miként az egyház is abban érdekelt, hogy segítse az államot olyan tevékenységeiben, amelyek összeegyeztethetők az egyház küldetésével.”

A kérdésre, hogy mennyire él Veszprémben Boldog Gizella emléke, az érsek azt válaszolta: „Ez is mutatja, hogy az állam és az egyház között jó, ha van kapcsolat. Gizella királyné emlékét Veszprémben nemcsak az egyház, hanem a város is ápolja. Az ő kultusza egyesíti a város lakosságát. A Gizella-napok a város rendezvénye, amelyhez az egyház is csatlakozik. Mi Boldog Gizella emlékét azért ápoljuk, mert egyházunk jeles személyisége, mert összekötő kapocs a veszprémi és a passaui egyházmegye között, a magyarok és a bajorok között. Szent István hitvesében olyan személyt tisztelünk, aki hűséges feleség és kiváló édesanya volt. Az ő Mecseknádasdon született unokája, Skóciai Szent Margit a skótok védőszentje. Gizella és Szent István igazi európaiak. Ők összekötő kapocs köztünk és a világ más országai között.”

Márfi Gyula emlékeztet rá: „Unalomig hallottuk a kommunizmus évtizedeiben, hogy nem lehet az ember egyszerre hívő és művelt, tudós személy. Szent István korában is volt valami hasonló felfogás, miszerint nem lehetünk egyszerre magyarok meg keresztények. Azt hirdették, hogy a kettő kizárja egymást. Szent István király, miként Szent László király és Szent Imre herceg is bizonyította, hogy igenis lehet, és kell is a kettőt egyesíteni.”

Magyar Kurír