Napi sajtószemle II.

A Magyar Hírlap (14.o.) Ferenc pápa: Otthont minden családnak! címmel számol be arról, hogy a hajléktalanság problémájának megoldását sürgette tegnapi Úrangyala imádságában Ferenc pápa. A Szent Péter téren összegyűlt hívek tízezreihez intézve szavait a pápa felszólította a hatóságokat és a népjóléti szervezeteket, tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy minden családnak legyen saját otthona. „Olyan sok család van fedél nélkül, részint mert sosem volt nekik, részben mivel a legkülönbözőbb okokból elvesztették. Márpedig család és otthon együtt jár! Nagyon nehéz úgy boldogulni egy családdal, hogy nincs hol lakni” – mondta a Szentatya. A lap kiemeli, hogy Ferenc pápa az előre megírt beszédétől eltérve foglalkozott a lakhatás gondjával, miután a téren összegyűlt tömegben meglátta a gazdasági megszorítások ellen tiltakozó Forconi (Vasvillák) mozgalom egyik, molinókkal tüntető csoportját. A Szentatya fel is olvasta az egyik transzparens szövegét: „A szegények nem várhatnak”, s megjegyezte, hogy „ez szép.” Ehhez kapcsolódva kezdett beszélni a fedélnélküliség problémájáról. A tüntetőket a pápa arra kérte, hogy ne erőszak, hanem párbeszéd útján igyekezzenek érvényt szerezni követeléseiknek. A „vasvillások” kormányellenes megmozdulásai ugyanis több alkalommal is erőszakba torkolltak Olaszországban. A mozgalom jelen lévő tagjai hitetlenkedve, de túláradó örömmel fogadták, hogy a pápa megszólította őket. „Ő a mi pápánk, a szegények pápája!” – kiáltozták lelkesen. Zárásként Ferenc pápa „a remény, az igazságosság és a testvériség karácsonyát” kívánta a híveknek.

A Magyar Nemzetben (8.o.) Sitkei Levente A félreértett pápa címmel azt fejtegeti, hogy a nyugati sajtó szerint Ferenc a modern pápa, aki szakít a XVI. Benedeknél is megismert dogmatizmussal, „hisz lám, a homoszexuálisokról is milyen szépeket mondott. Pedig Ferenc és Benedek pápa között nincs nézetkülönbség, ugyanazt mondták, csak Ferenc pápa Krisztus mindenkit érintő kegyelmét állította a középpontba, s mivel sem az újságírók, sem az újságolvasók nem járnak templomba, újdonság volt számukra a pápai nyilatkozat. A félreértés azonban lehet hasznos, Ferenc pápa nem várja el a vén, de túlságosan is fiatalos Európától, hogy tartson bűnbánatot, s térjen vissza imádkozni Isten házába, hanem irgalmasságot, együttérzést kér tőlük. Ha mi azt hisszük, hogy az egyház gyökeres változásokon megy át, akkor mi is a félreértők között vagyunk. Technikai jellegű változások történhetnek a Vatikánon belül, de az egyházi állam belső működése eddig se érdekelt sokakat, valószínűleg ezután se törik a fejüket tömegek például a Hittani Kongregáció esetleges átstrukturálásán.” A cikkíró leszögezi: „Krisztus igazsága, az Evangélium örök, azon semmiféle változás nem lesz, nem is lehet, márpedig az egyház ezért létezik. Ferenc pápa pedig a maga vidámságával tükröt tart az elegáns és gazdag óvilágnak, hogy milyennek kellene lenni, ha valóban komolyan vennénk az együttérzést. Ferenc pápa soha nem fogja ostorozni a katolikusokat, mert a lehetőségeikhez képest keveset tesznek szegény sorsú testvéreikért, de ő mindent megtesz, hogy a Szentszék irgalmas legyen. A kilenc hónap elég volt arra, hogy az általa legfontosabbnak vélt eszmét a világon mindenütt ismertté tegye, s bebizonyítsa, Krisztus egyházának több arca van. Ferenc pápa népszerűbb Benedeknél, mindig az lesz, hiszen habitusa is teljesen más, mint elődjének. Ők azonban nem rocksztárok, nem filmcsillagok, még csak nem is politikusok, így a népszerűség nem érinti őket különösebben. Ferenc pápa, a félreértett egyházfő azonban ebből a népszerűségből pénzt fog csinálni, amelyet a szegényeknek ad.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (4.o.) Szerdahelyi Csongor Assisi Szent Ferenc betleheme címmel felidézi, hogy Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik egyebek között a betlehemállítás szokása, ami ma már az egész világon elmaradhatatlan kelléke a karácsonynak. Idén 790 éve, 1223-ban az itáliai Greccióban Ferenc megkérte egy barátját, hogy rendezzen be neki egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat és ökröt, értesítse a pásztorokat, és így alkalmi színészekkel felelevenítették a szent éjszaka eseményeit. A cikkíró kiemeli, hogy a ferences templomokban ma is különösen szépek a szentestére felállított betlehemek. Országosan is kiemelkedő a pécsi ferences templom betleheme, amelynek életnagyságú, több tucat figuráját ferences szerzetesek faragták a múlt század első felében. A háromkirályok egyike például elefánton jön minden évben a templom szentélyébe, de a ferences betlehemes elefánt vízkeresztre a budai Margit körúti és a dunaföldvári templomba is megérkezik. (A betlehemállítás megszületését feleleveníti Fabrizio Costa Klára és Ferenc című játékfilmje, amely az Etalon Kiadónál jelent meg – a szerk.)

Szintén a Magyar Nemzet (Megáldott… 2.o.) beszámol arról, hogy Erdő Péter bíboros, prímás áldotta meg a szombaton átadott esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola, Óvoda és Általános Iskola új tornacsarnokát (Lásd tegnapi, december 22-ei számunkban az Erdő Péter áldotta meg az új esztergomi tornacsarnokot című hírünket – a szerk.)

A Népszabadság (2.o.) Nőtt az egyházak szerepvállalása, a Magyar Hírlap (1.,2.o.) Jelentősen nő az egyházak társadalmi szerepvállalása, a Magyar Nemzet (4.o.) pedig Hitből fakadó közösségépítés címekkel számolnak be arról, hogy advent negyedik vasárnapján a szaléziak óbudai központjában, annak is a szegény gyermekeknek hétköznaponként reggelit osztó épületrészében tartott évértékelő sajtótájékoztatót Hölvényi György, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi kapcsolatokért felelős államtitkára (Lásd tegnapi, december 22-ei számunkban a Jelentősen nőtt az egyháziak társadalmi szerepvállalása című beszámolónkat – a szerk.).

A Magyar Nemzet tudósítása megemlíti, hogy az államtitkár közvélemény-kutatási adatokra hivatkozva elmondta: a vallásosság jelentős szerepet játszik a magyar lakosság életében. A népesség 71 százaléka vallásosnak tartja magát, a megkérdezettek 27 százaléka az egyházak tanítását követi, 44 százaléka pedig a maga módján vallásos. A nem hívők is értékelik azonban azt a munkát, amelyet a bevett egyházak végeznek a rászorulók segítésében.

A Figyelőben (Sosem vagy egyedül 56-57.o.) Pál Ferenc római katolikus pap nyilatkozik, aki az idén elnyerte a Prima Primissima közönségdíját. Pál Feri atya kutatási adatokra hivatkozva elmondta: „A legelégedettebb, legboldogabb emberek azok, akik hosszú távú, nem énközpontú életcélok elérésére törekednek. Tehát ha képesek vagyunk megélni az összetartozást a hálózatok, közösségek, csoportok szintjén, az kiemel minket az énközpontúság világából. Megerősíti a reményünket, hogy nem vagyunk egyedül, segítséget kapunk, lesz, akire számíthatunk. Megerősíthet bennünket abban, hogy hosszú távú célokért kezdjünk el tevékenykedni, akár a nagyobb elégedettség érdekében is… A kutatások pontosan kimutatják, hogy az anyagi életcélok, még ha azok hosszú távúak is, külső életcélok: ház, autó. Az a hiedelmünk, hogy hosszabban, tartósabban és mélyebben okoznak számunkra boldogságot, de a kutatások szerint ez nem így van. A külső célok nagyon rövid távú boldogságot okoznak.” A katolikus lelkipásztor leszögezte: „A fény mindig látszik, mert mindig vannak olyan csoportok, hálózatok, közösségek, amelyekben fölragyog valami. A kérdés az, hogy megéljük-e azt az elégedettséget, amely reálisan elérhető volna számunkra.”

Ugyancsak a Figyelő (Az isteni forgatókönyv 48–50.o.) Pálúr Jánossal készített interjút, aki a Conservatoire de Paris-ban tanult, tanára a világ egyik leghíresebbnek tartott orgonáján, a notre-dame-belin oktatta. Tanulmányai után a világhírű muzsikus hazajött, hogy itthon hasznosítsa tudását, jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgonaszak vezető improvizációtanára, a fasori református templom orgonistája. Elmondta: „Az én életemben már korábban eldőlt, hogy csak a felülről elkészített dolgokra mondok igent.” Pálúr Ferenc azt is felidézte, hogy 14 évesen még elborzasztotta a gondolat, hogy napi nyolc órát gyakoroljon. „Később már hittel indultam, azzal a meggyőződéssel, hogy az Isten által készített úton nyugodtan járhatok. Ebbe a gondolkozásba az is beletartozik, hogy amit Isten nem készít el, azt el tudjam engedni. Néha nehéz elengedni azt, amit mások elértek, még nehezebb a küzdelem, ha a módszereikkel nem értek egyet… A hívő ember számára a hit nem ideológia, hanem bensőséges viszony Istennel. Gyermekként tekint fel rá, a gyermeki viszonyból pedig nagyon sok minden egyértelmű. Ahogy egy apa-fiú kapcsolatban tudják egymás arcrezdüléséből a másik gondolatát, így érti a hívő ember is Isten akaratát. Asz igazán hívő ember nem érzi és nem mondja magát különbnek másoknál! Ellenkezőleg: inkább úgy tekint másokra, hogy tudja, neki is az élő hitre van szüksége. Ha visszanézek az életemre, látom, hogy Isten hűséges, az ígéreteit maradéktalanul megtartja, és a Bibliában számtalan ígéret olvasható, melyet Isten az őt szeretőknek tartogat.”

A Magyar Nemzet (15.o.) Aknay János és az ikonok világa címmel adja hírül, hogy a Kossuth-díjas festőművész alkotásaiból rendezett kiállítást a szentendrei Szerb Egyházi Múzeum Fő téri épületében az Ars Sacra Alapítvány, a Balassi Kiadó és a Szerb Egyházi Múzeum. Itt mutatták be Nagy Márta Aknay és az ikon című kötetét is, amely a kortárs művek és az ikonok kapcsolatát elemzi.

Magyar Kurír