Napi sajtószemle IV.

A Népszabadság (2.o.) Többen voltak, de nem elegen címmel számol be arról, hogy a szülők többsége, de kevesebb, mint fele támogatja, hogy a katolikus egyház kezelésébe adják a zsombói önkormányzati iskolát. A 392 érintett gyerek szülei közül igent mondtak 187-en (47,7 százalék), nemmel szavaztak 142-en (36,2 százalék), tartózkodtak 58-an (14,8 százalék), érvénytelenül szavaztak öten (1,2 százalék). A lap kiemeli: „Noha Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök szerint az a feltétel, hogy a szülők jelentős többsége támogassa az egyháznak való átadást – és itt kevesebb, mint a fele foglalt így állást –, az önkormányzat úgy értelmezte az eredményt: a szülők az átadás mellett döntöttek. A nemmel szavazók viszont levelet írtak Kiss-Rigó püspöknek, a levél másolatát elküldték Erdő Péter bíborosnak, hogy nincs meg a jelentős többség.”

A Magyar Nemzet (14.o.) A kereszt kettős szövetsége címmel számol be arról, hogy Olasz Ferenc fotográfus, filmrendező Krisztusról készített fotói láthatók a felújított Várnegyed Galériában, május 14-éig. A lap idéz Olasz Ferenc Mindörökkön örökké című könyvéből: „Forog a világ, de áll a kereszt. Állunk keresztjeink tövében, melyek összekötik az eget és a Földet. Az idő és az örökkévalóság középpontjai. Keresztjeink a kettős szövetség. Ég és Föld, Isten és ember között. Állunk keresztjeink tövében. Jézus születésének 2000. évfordulóján nemcsak magunkkal, de kereszthalálával és föltámadásával is szembesülnünk kell…”

Ugyancsak a Magyar Nemzet, a cikk alatt közli, hogy Rembrandt van Rijn Krisztust ábrázoló festményeit, fametszeteit, rajzait mutatja be a Rembrandt és a Krisztus-alakok című kiállításán a párizsi Louvre.

A Magyar Fórumban (13.o.) Petővári Ágnes írt kritikát Pozsgai Zsolt Szeretlek, Faust című, Mindszenty József bíboros hercegprímásról és Jávor Pál színészről írt darabjáról, amelyet Kiss József rendezett. A  kritikus szerint az előadás méltó Mindszenty József emlékéhez, ahhoz a főpásztoréhoz, akiről II. János Pál pápa a következőket írta: „Esztergom rendíthetetlen bíboros érseke magasztos példáját adta a katolikus világnak. Egy nagy lelkipásztor méltóságával hordozta a fejére helyezett töviskoronát: olyan magasztos egyházi személy emlékét hagyta ránk, aki hosszú éveken át tudott imádkozni és szenvedni népéért.”

A Népszabadság Hétvége mellékletében (Feltámadást mindenkinek! 10.o.) Jeremy Irons filmszínész nyilatkozik, aki VI. Sándor pápát játssza a Borgia című sorozatban, amelynek felvételeit Etyeken forgatták. Elmondta: „Rodrigo Borgia borotvaeszű, kegyetlen, törekvő, családszerető, házasságtörő, gyilkos, zseniális stratéga, ellenállhatatlanul vonzó, ellentmondást nem tűrő, bosszúálló, izgalmas férfi, aki azért jutott olyan magasra, mert olyan mélyről jött. Spanyol bevándorló volt Rómában, és azt tűzte ki magának, hogy beverekedi magát abba a zárt klubba, ahová az azonos szín-szag-származás a belépő, és ezek közül ő egyikkel sem rendelkezik. Istenfélő volt, de a kor bizarr értelmében: tizenkét gyereket nemzett, és a pillája se rebbent a gyilkosságtól. Ellentmondások feszítették: rágta a bűntudat kiolthatatlan szexuális étvágya miatt, háborgott a lelkiismerete a hatalomvágyától, vagyis semmi nem különböztette meg attól az amerikai elnöktől, aki áldását adja egy távoli országban zajló háborúra és ártatlan civilek ezreinek halála szárad a lelkén.” Jeremy Irons leszögezte: „Hiszek az Újtestamentumban, de az évszázadok során ráragadt sallangok nélkül. Az alapigazságot fogadom el, hogy Isten a szeretet, Isten bennünk van, tulajdonképpen mi testesítjük meg Istent, illetve Buddhát. Magunkban hordjuk a mennyet és a poklot, a mi döntésünk, hogy odafent vagy odalent töltjük az életünket. Az élet utáni életünket pedig azok az emberek viszik tovább, akikkel összesodort az élet, és akikkel jót vagy rosszat tettünk. Ha túlnyomórészt rosszat, a világ a pokolba küld. Bár meg kell mondjam, a földi életet sem sok választja el a pokoltól, mert aki negatív, az itt a földön sem lehet boldog.” A Borga pápát alakító színész azt üzeni nekünk húsvétra: „… mindannyian feltámadhatunk. Remélhetőleg egy jobb világra.”

Magyar Kurír