Napi sajtószemle – Karácsony ünnepe a magyar sajtóban

Karácsony ünnepe a magyar sajtóban

A Népszava (9.o.) Ferenc pápa karácsonya a Vatikánban címmel arra számít, hogy a Szentatya karácsonyi időszakban elhangzó beszédeiben többször is kitér majd a szegényekre, újévi üzenetében pedig keményen bírálja az egoizmus kultúráját.

A Magyar Nemzet (4.o.) Krisztus a példa címmel számol be arról, hogy Jézus Krisztust a palesztinok példaképének nevezte egy Rámalláhból küldött karácsonyi üzenetében hétfőn Mahmúd Abbász palesztin elnök. A moszlim Abbász szerint Jézus „palesztin követ” volt. Abbász bírálta a palesztinokra rótt izraeli utazási korlátozásokat, mint a szabad vallásgyakorlás akadályát.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (2.o.) Egyházi vezetők üzenete címmel ismerteti a magyarországi történelmi egyházak vezetőinek ünnepi üzenetét. Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek az MTI-nek elmondta: „Egész emberlétünk és a teremtett mindenség határain túlra tekintünk karácsonykor, megvalljuk a személyes és bennünket szerető Istent, akinek mindent köszönhetünk, s akire rábízhatjuk az előző év terhét, a következő év örömeit, aggodalmait.” A magyar katolikus egyházfő leszögezte: „Isten emberré lett, Jézus pedig – aki túl van az időn és a téren – valódi helyen és valódi időben született meg, ezért mondja az egyház titoknak, misztériumnak a megtestesülését.” Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke kijelentette: „Karácsony egyetemes üzenete a legszegényebbeknek és a leggazdagabbaknak egyaránt szól, és másik dimenziót hoz a hétköznapokba… Az egyháznak az örömhír közvetítése során meg kell találnia a megfelelő utakat a társadalom különböző rétegeihez, így a mélyszegénységben élőkhöz is.” Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke így fogalmazott: „Karácsony a befogadás ünnepe, amit jól példáz, hogy az újszülött Jézusnak és családjának szállást adtak Betlehemben egy vendégfogadóban, még ha annak nem is a legelegánsabb részében… Az egyháznak befogadóvá kell válnia az idegenek és a kitaszítottak számára is.”

A Népszavában (7.o.) Seres Attila Ecce Homo címmel kihangsúlyozza, hogy csak a hagyományok szerint hiszünk Jézus Krisztus földi születésének ünnepében, mert „mi megtanultunk hagyományokban élni, s olykor tudatosan szemet hunyunk a valóság, az igazság fölött. Szentté, dogmává, és hittételekké emelt legendákban hiszünk, mert a lelkünk sóvárog az ünnepre. Főleg az olyan ünnepre, amely a születésről, a megváltásról, a bűneinktől való megtisztulásról szól.” A cikk szerzője Munkácsy Mihály festményét elemezve kiemeli, hogy „Jézus elnéz a lázadozó tömeg feje felett, ,mert pontosan tudja, mi lakozik az emberben.” Seres Orbán Viktor miniszterelnökre utalva leszögezi: „Ecce homo. Íme az ember. A mai helytartó. Talán nem életről és halálról dönt, ekkora hatalma még nincs, de igazság és hamisság dolgaiban joga van ítéletet tenni. Vagy legalábbis ő úgy hiszi. Ópiumként használja a hitet, mert azt pontosan tuja, hogy az éhes lelkűek vágynak erre a táplálékra. De ez számára csak eszköz. A hatalom megszerzésének és megtartásának eszköze.” A cikkíró azt állítja, hogy egy tavaszi demonstráción egy tüntető ember plakátján Jézus helyett Orbán Viktor arcképe díszelgett. Seres szerint ma már alig hiszünk a születés reményében, s felidézi, hogy a lübecki Krisztus-szobor feliratán Jézus panasza olvasható: „Ti Mesternek hívtok – és nem kérdeztek engem. Útnak neveztek – és nem jártok rajtam. Világosságnak hívtok – és nem néztek reám. Életnek neveztek – és nem kerestek engem. Bölcsnek hívtok – és nem követtek engem. Hatalmasnak neveztek – és nem kértek engem. Irgalmasnak hívtok – és nem bíztok bennem. Igazságosnak neveztek – és nem féltek tőlem. Ha egyszer örökre elvesztek – ne okoljatok engem!”

A Népszabadságban (11.o.) Révész Sándor Jézus jár nekünk címmel kutatásokra hivatkozik, melyek szerint korunk embere nem akar hinni a pokolban. A cikkíró hangsúlyozza, hogy komoly embernek Isten fontos. Két részt is idéz Thomas Mann József és testvérei című regényeposzából. A harmadik kötetben József így elmélkedik: „… Isten csinál mindent, de a lelkifurdalás a miénk érte, és mi vagyunk bűnösök előtte, mert helyette leszünk azok. Sőt, az ember viseli Isten bűnét, és legalábbis méltányos lenne, ha Isten egy szép napon elhatározná, hogy ő viseli a mi bűnünket. Miképpen fog hozzá a Szent-Bűntelen, azt nem tudhatjuk. Nézetem szerint emberré kell lennie ebből a célból.” A negyedik kötet elején Káin így vág vissza az Ábel halálát számon kérő Istennek: „A gonosz indulatot ki helyezte belém a tetthez, amelyet tagadhatatlanul elkövettem? Azt mondod, hogy te magad viseled az egész világ terhét, és bűneink terhét nem akarod viselni?” Révész hozzáteszi: „Ezek szerint Jézus nem kegy. Hanem jár nekünk az Úrtól. Jussunk van Isten bárányára, ki elveszi a világ bűneit. Mármint azoktól, kik átérzik bűneik terhét. Azoktól, akiktől ezt a terhet átvenni csak részben lehet. Hiszen a bűn terhének érzete jelzi az erény jelenlétét. A bűnös összetett természetét. Isten és ember összetettsége összetartozik. A világi-emberi bűnökben a világ (teremtett világ esetén: az Isten) természete és az egyén felelőssége egyesül. Akkor jár nekünk a bűnbocsánat, ha szépen számom tartjuk saját bűneinkben a saját részünket s embertársainkéban a világét. A megértés feltétele a megértés. És a megértésben tűnik el a pokol. A túlvilági után talán egyszer az evilági is.”

A Magyar Nemzetben (1.o.) Kristóf Attila Remény, irgalom címmel figyelmeztet: Jézus Krisztus földi születésének napján, karácsonykor „ünnepelnünk, szeretnünk és örülnünk kell, nem alámerülni a szenvedésben, az elmúláson tűnődve, hanem felemelnünk lelkünket a reményhez. A szenvedőkre, a szegényekre, a betegekre, az elesettekre, a megvetettekre úgy kell gondolnunk, hogy egyenlők velünk. Nem a fájdalom tesz egyenlővé, hanem a remény, a kegyelem, a megváltás, amit Jézus hozott el nekünk. Általa érthetjük meg, hogy a teljes szeretet, amit hirdetett: Isten országa, a pokol pedig a magány. A Szent család magányt tagadó öröme szétáradt a világban. S mindannyiunk öröme lett, így közelítve a földit az égihez.” A szerző kiemeli: ha az emberiség fejlődése Jézus útját követte volna, több lenne a földi öröm, és kevesebb a szenvedés. „A remény megsokasodna, a halál meghunyászkodna, s az élet kiszabott időnkön túl is értelmet nyerne. Mivel a most született, az emberek közül elsőnek, feltámadott.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (8.o.) Csejtey Dezső Karácsonyi rejtjel címmel tényként állapítja meg, hogy az európai ember immáron háromszáz esztendeje konokul törekszik arra, hogy kiiktassa, feleslegesnek nyilvánítsa a metafizikát és a metafizikai hagyományt. Ám a szerző leszögezi: nem a metafizika a babona, hanem az a magát „felvilágosultnak” tekintő illúzió, hogy egyszer és mindenkorra leszámolhatunk vele. „Az ember ugyanis megszüntethetetlenül magában hordozza azt a benső igényt, hogy épp arra kérdezzen rá, ami túl van mindenkori világának határain, túl van természeti és történeti létezésén.” Csejtey kiemeli: „Karácsony van: annak megszületését ünnepeljük, aki életét adta azért, hogy az embert kiemelje önnön világa fogságából, s egy olyan, másik világot vetítsen eléje, amely – rejtjelként – nemcsak az emberi szabadságban megalapozódó transzcendencia szülötte, hanem rejtjellé teszi annak hordozóját, magát az önnön sorsát fürkésző és alakító embert is. Olyan rejtjellé, akinek ismét megnyílik ez a másik világ, túl az Óperenciás-tengeren és túl az üveggolyón.”

Magyar Kurír