Napi sajtószemle - Szent István ünnepe a magyar sajtóban

A Népszavában (7.o.) Várkonyi Tibor Hol vagy, István király? címmel nem tartja véletlennek, hogy „Szent István névnapjának közelségében a parlament alelnökének áldásával ünnepelnek az új pogányok. A letelepítő, Nyugat felé tájékozódó államférfi akaratával szemben félázsiai nomádokat emlegetnek, úgynevezett tanulmányokat tesznek közzé félműveltségüket fitogtatva, hogy a világ mai állapotában a kommunista Kínára, a hozzá hasonlatos rendszerekre kell tekinteni. Mert a Nyugat, Szent István példaképe, önmaga kardjába hull.” A cikkíró úgy véli, hogy a hatalom jelenlegi birtokosainak „Azért kellett kiiktatni alaptörvényükből, ha formailag még nem is a köztáraságot, hogy alapvető jogok eltörlésével a monarchiákhoz hasonlatos mozdíthatatlan uralmat teremthessék meg. Szent István a maga idejében modern államot akart. Nekik ez nyűg a vágyott teljhatalmuk útjában.”

A Magyar Nemzetben (7.o.) Kristóf Attila Szent István és a nemzet címmel emlékeztet rá, hogy államalapító királyunk az ország sorsát Szűz Mária kezébe tette le. „A pápa által küldött korona ugyanezt az összetartozást volt hivatott kifejezni: a keresztény Európa befogadta Magyarországot. Csodálatos módon az univerzális krisztusi hitvilág a nemzeti érzést is erősítette, a magyar papaság és korábban nem csak a származás szerinti magyar mindig hazafi volt. A több mint ezer éve bekövetkezett fordulathoz nem csupán okosság és szentség, hanem vasakarat is kellett. Miként minden alapvető fordulathoz. Koppány felnégyelése nem krisztusi szelídségről árulkodik, bár Jézus maga is mondta, hogy meghasonlást hozott a földre, s ostorral kergette ki a templomból a kufárokat.” A cikkíró szerint amikor néhai Antall József, a rendszerváltozás miniszterelnöke halálos ágyán azt mondta – „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője…” –, „ugyanezen megosztottság egyik lényeges elemét érintette. Sokan sem itt, sem a művelt Nyugaton nem akarnak keresztény Magyarországot, s a Szent István-i álmot anakronisztikusnak tekintik, a vasakarattal véghezvitt tetteket pedig zsarnokságnak. Misztikus reményeink szerint azonban olykor hiszünk abban, hogy Száz Mária mégis elfogadta a neki felajánlott országot.” Kristóf emlékeztet rá, hogy az egyik legszebb magyar katolikus ének ezt kéri Máriától: „Édes hazánkról, Magyarországról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról.”

A Magyar Hírlapban (3.o.) Stefka István Szent István című vezércikkében leszögezi: „Szent István népe vagyunk. Eddig mindig talpra álltunk, akárhogyan alakult is a sorsunk. Miben hitt Szent István király? A kereszténységben, a népében és országában. Az őt követő Árpád-házi királyok, az Anjouk, aztán Mátyás végül is független uralkodóként önálló politikát folytattak. A Szent István-féle magyar törvénytárt továbbfejlesztették…” A szerző párhuzamot von államalapító királyunk tevékenysége és a rendszerváltás, illetve az azóta eltelt több mint húsz esztendő között, tényként állapítva meg, hogy 1990-ben az MDF nem készült a kormányzásra, aminek végeredményét tudjuk. Ezzel szemben a Fidesz „nyolc évig készült a hatalomba, azt az alkalmas pillanatban megragadta és él s vele… ez az új típusú párt már nem a félelmek, a múlt terheitől kísért gyomorgörcsök pártja, hanem a XXI. század modern európai alakulata. Alkotni, tenni akar. Ehhez megvan a bátorsága. Ezer éve Szent István és környezete is így kezdte a munkáját.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (13.,14.o.) Faggyas Sándor István és a Vazul-fiak címmel emlékeztet rá, hogy István király megvakíttatta, ezáltal megfosztotta az uralkodástól unokatestvérét, Vazult, fiait pedig száműzte, mégis Vazul unokája, László avatta őt szentté. Ráadásul Szent László, a lovagkirály mentette meg az összeomlástól Szent István művét. Ezért augusztus 20-án indokolt együtt emlékeznünk két szent királyunkra. „Hogy Szent István országa és népe ezer évig fennmaradt, abban Szent Lászlónak, a Szent István által kitaszított Vazul unokájának felülmúlhatatlan érdemei voltak” – írja Faggyas Sándor.

Magyar Kurír