Napi sajtószemle – Ternyák Csaba ünnepi interjúja a Magyar Nemzetben

A karácsony eredeti tartalma Jézus Krisztus születése

Ternyák Csaba ünnepi interjúja a Magyar Nemzetben

Az egri érsek a lapnak elmondta: a kétkedők állításaitól függetlenül „mi valóban a szegények egyháza vagyunk. Kétkedők és bizalmatlanok pedig mindig lesznek. Jó, hogy Ferenc pápa újra felhívja a figyelmünket arra, ami egyházunknak mindig is a küldetése volt, a szegények megsegítésére. Ezt tették az egyház nagy példaképei is, Szent Márton, Szent Ferenc, Szent Erzsébet, Boldog Batthyány-Strattmann László, Boldog Teréz anya…” Ternyák Csaba arra is kitért, hogy a Vatikánban felhalmozott művészeti alkotások az egyház történelmi örökségéhez tartoznak. „Benedek pápa mondta egyszer az egyház által létrehozott kulturális értékekről és kincsekről szólva, vajon mi maradna Európából, ha elvennénk belőle az evangélium által inspirált alkotásokat? Talán azért nem lehetünk a szegények egyháza, mert Rómában ott magasodik a Szent Péter-bazilika? És mellette a Sixtus-kápolna? Vagy azért, mert a vatikáni könyvtárban kéziratos könyvek sora található? Olyan kódexek, amelyek a régmúlt tudományos és kulturális eredményeit őrizték meg a mai ember számára. Vagy a festészet, a szobrászat, a szépirodalom, esetleg a zeneirodalom egyházi kincseit kellene megtagadnunk?” Azzal kapcsolatban, hogy egyes vallásszociológusok szerint „irreálisan sokan” választják a hittant az általános iskolában  az erkölcstannal szemben, az egri érsek kifejtette: „Hasonlóan meglepő az is, hogy milyen sokan igénylik nálunk az egyházi iskolát. A demokrácia egyik nagyszerű megnyilvánulása, hogy az állam figyelembe veszi, a szülők milyen szellemben kívánják gyermekeiket neveltetni, iskoláztatni. Egyházmegyénk területén jelenleg mintegy tizenhatezer gyermek jár katolikus iskolába harminckilenc intézménybe. Vannak olyan települések, amelyekről korábban senki nem gondolta volna, hogy a lakosság igényli a katolikus iskolát. Márpedig ha a szülőknek ez a kérésük, az egyháznak kötelessége segíteni! Mielőtt átveszünk egy iskolát, alkalmat teremtünk, hogy mind a pedagógusok, mind a szülők megosszák velünk azokat az esetleges aggodalmaikat, amelyek egy ekkora horderejű átalakulással kapcsolatban szinte természetesek. Aztán rövid idő múltán azt észleljük, hogy az aggodalmat a bizalom váltja fel. Általában azokkal a pedagógusokkal folytatjuk a munkát, akik a váltás előtt is az adott intézménynél dolgoztak, feltéve persze, hogy munkájukban elfogadják az egyház irányítását. Azokat az új szempontokat, amelyek a nevelési elvekben jelentkeznek, szinte mindenki elfogadja. Érdekes módon fél év, egy esztendő múltán már megváltozik az iskola légköre, a tanulók és a tanárok egyaránt elégedettek a változásokkal.” A beszélgetést készítő Lőcsei Gabriella felidézte, hogy a hagyomány szerint az egri egyházmegye talán első püspöke, Buldus, Szent Gellérttel együtt szenvedett vértanúhalált, de őt szinte mindenki elfeledte, ám életpéldája mellett mégsem mehet el szótlanul az utókor s XXI. századi utóda sem. Ternyák Csaba válasza: „Annál is kevésbé, mert korunk is tele van feszítő ellentmondásokkal. Ma például karácsony ünnepe sokak számára egyszerűen csak a szeretet ünnepe, az ajándékozásé és a családi együttlété. Pedig semminek sem lenne szabad eltakarnia az ünnep eredeti tartalmát, Jézus Krisztus születését. Isten azért lett emberré általa, hogy megváltson bennünket. Ez az örömhír tölti ki a mai Krisztus-követők életét. Jézus Krisztus miatt szenvedett vértanúhalált Szent Gellért és Buldus is. Nem azért, mert forrófejűek voltak, és keresték maguknak a bajt, hanem mert életüket Istennek szentelték, és tették a kötelességüket. A hétköznapi helytállás az ő életükben idevezetett. Ezért példájuk nem is annyira a vértanúságról, mint inkább a kötelességről szól. Meg arról, hogy a nyájat minden időben és minden körülmény között meg kell védeni. Hogy milyen áron? Mindenáron!”

Magyar Kurír