A négy új boldog rövid életrajza

Felinski Félix Zsigmond varsói érsek (1822-1895) püspöki szolgálatát abban a nehéz időszakban folytatta, amikor az ország három részre osztva idegen uralmak alatt állott. Miközben Felinski érsek jó pásztorként a katolikus hitet és igaz hazafiként az emberi méltóságot védelmezte, az orosz cári udvar elhallgattatta őt, és a birodalom távoli részébe deportálta, ahol 20 éven át élt száműzetésben. Ám ez időszakban is fáradhatatlanul végezte lelkipásztori munkáját azok körében, akik vele együtt szenvedtek. Felinski érsek az alapítója a Mária családja Ferences Nővérek Kongregációjának.
Jan Balicki (1869-1948) jeles professzorként és gyóntatóként főként a papnevelés szolgálatában állt. Személyes életében csodálatos módon tudta összhangba hozni szellemi adottságait imádságos lelki életének vonásaival.
Jan Beyzym (1850-1912) jezsuita atya mindenekelőtt a leprások apostolaként ismert. Szent Ignác alázatos és szolgáló szellemét követve minden erejével a leprától sújtott betegek szenvedésének enyhítésére szentelte magát, miután 48 éves korában Madagaszkár szigetére került missziós küldetéssel.
Sancja Szymkowiak (1910-1942) szerzetes nővér már egyetemistaként a tökéletes életszentségre kapott meghívást, majd a Fájdalmas Mária Leányainak Kongregációjában, mint szeráfi nővér, az evangéliumi kicsinyek és szegények életét valósította meg, miközben a II. világháború borzalmai közepette a felebarát szolgálatában emésztődött el élete. VR/MK