Négymillió menekült Afganisztánban

Kitekintő – 2005. szeptember 29., csütörtök | 12:07

Szeptember 28-án emlékeztek a Menekültek Napjára. Az egyik olyan ország, ahol világviszonylatban a legtöbb menekült van, Afganisztán.

Az ENSZ menekültügyi bizottsága szerint a Hindukus-parti országban még mindig négymillióan élnek menekültként. A Malteser International különösen is azoknak a nehéz helyzetére hívta fel a figyelmet a világnap alkalmából, akik akár 20 év után igyekszenek visszatérni hazájukba Pakisztánból és Iránból. Egyedül ebben az évben várhatóan mintegy 800 000 ember tér vissza Afganisztánba.

Roland Hansen, a „Malteser International” ázsiai megbízottja elmondta: „Néhányan megpróbáltak visszatérni szülőfalujukba, mások egyenesen a városokba mentek, mert eleve kilátástalannak tartották, hogy a falvakba visszatérjenek, hiszen ott gyakran előfordul, hogy elfoglalják a földet, ha az ember 20 évig távol van. Ez pedig az újbóli beilleszkedésnek is súlyos problémája, mert olyan sokáig voltak távol, hogy nem olyan könnyű újból integrálni őket, szomszédaik sem fogadják vissza őket. Amikor hazajönnek, eleinte elvileg az utcán élnek, kunyhókat építenek maguknak, hogy télen legalább a hótól valahogy megvédjék magukat. Januárban én is ellátogattam ilyen táborokba, s azon az éjszakán, miután ott voltam, hét ember fagyott meg.”

Hansen szerint különösen is fontos azon közösségek rendszeres támogatása, amelyek nagyszámú visszatérő családnak adnak otthont. A Malteser International 2003 óta az ENSZ menekültügyi tanácsának támogatásával közel száz olyan projekt kivitelezésében vett részt, amelyek célja a békés együttélés biztosítása volt.

Hansen emlékeztetett: a tél különösen is kemény Afganisztánban. A hazatérők közül soknak nincsen megfelelő ruhája, sátortáborokban vagy romok között élnek. „Kályhákat, fűtőanyagot, takarókat, téli ruhát, szappant, tejet és cukrot szeretnénk osztani nekik”. Roland Hansen rámutatott arra is, hogy a világ könnyen megfeledkezik az afgán menekültek súlyos problémáiról. „Sürgősen adományokra van szükségünk, amelyek lehetővé teszik a hosszú távú segélyprogramokat. Már most érezhető a források hiánya, és úgy vélem, hogy a legalább 10 évig eltartó rehabilitációs folyamat sem rendelkezik a megfelelő anyagi háttérrel. Fennáll a veszély, hogy nem lesz lehetőség folytatni a megkezdett munkát, amely így holtvágányon reked.”

RV/www.alertnet.org/MK

Kép: Malteser International Germany