Negyven éve választották pápává VI. Pált

Vatikán: A június 25-ei, szerda délelőtti általános kihallgatáson II. János Pál pápa megemlékezett elődje, Giovanni Battista Montini bíboros pápává választásának 40. évfordulójáról. Elmélkedését János evangélista szavaihoz fűzte: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” Ez az evangéliumi jelenet arról szól, hogy Isten Fia Péterre bízza nyáját, egyházát. Előzőleg azonban háromszor felteszi ezt a nyugtalanító kérdést, utalva rá, hogy az apostol háromszor tagadta meg Urát. Péter pedig, a keserű emlék ellenére, alázattal válaszol: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged.” A szeretet Péter küldetésének titka. A szeretet a titka mindazoknak, akik követik a Jó Pásztor példáját Isten népe vezetésében. VI. Pál is gyakran idézte Szent Ágostont: „Az Úr nyájának legeltetése a szeretet szolgálatát jelenti.”
A szentatya emlékeztetett rá: „Isten szolgája, VI. Pál, tiszteletreméltó elődöm, hányszor és hányszor hallhatta lelkében visszhangozni ezeket a szavakat: ’Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?’ A pápa felidézte: negyven év telt el azóta, hogy Giovanni Montini bíborost 1963. június 23-án megválasztották Péter székébe és 25 évvel ezelőtt, 1978. augusztus 6-án halt meg. Fiatal korától kezdve az Apostoli Szék közvetlen szolgálatában állt, XI. Pius mellett. Sokáig volt XII. Pius egyik leghűségesebb és legértékesebb munkatársa. Közvetlen utódja volt XXIII. Boldog János pápának. VI. Pál 15 éves szolgálatát főleg a II. Vatikáni zsinat és a modern kor igényei felé való megnyílás jelölte meg – állapította meg II. János Pál. Hozzátette: „Számomra is megadatott az a kegyelem, hogy részt vehettem a zsinati ülésszakokon és megélhettem a zsinat utáni időszakot. Személyesen megtapasztalhattam VI. Pál elkötelezettségét, amely szüntelenül az egyház korszerűsödését, ’aggiornamento’-ját célozta, az új-evangelizálás igényeit követve. Péter székében utódaként gondot fordítottam rá, hogy tovább folytassam az általa megkezdett szolgálatot, mivel úgy tekintettem rá, mint Atyára és mint Mesterre.”
A szentatya leszögezte: VI. Pál erős, de szelíd apostol volt, aki szerette az egyházat, annak egységéért dolgozott és törekedett a missziós tevékenység fokozására. Ebben az összefüggésben tökéletesen megérthető az apostoli utazások újító kezdeményezése, amely ma Péter utódja szolgálatának szerves részét alkotja. VI. Pál azt kívánta, hogy az egyházi közösség nyíljon meg a világ felé, anélkül, hogy engedményeket tenne a világi profán gondolkodásmódnak. Óvatos bölcsességgel ellent tudott állni annak a kísértésnek, hogy a modern felfogás szerint alakítsa az egyházat, evangéliumi szilárdsággal szállt szembe a nehézségekkel és a meg nem értésekkel, sőt egyes esetekben az ellenséges hangokkal. A legnehezebb pillanatokban is megvilágosító szavakkal fordult Isten népéhez. Halálakor az egész világ elismerte nagyságát és meghatottan búcsúzott tőle.
VI. Pál gazdag tanítása nagyrészt az egyház iránti érzékre nevelte a híveket – állapította meg a szentatya és elődje számos megnyilvánulása közül emlékeztetett a pápasága kezdetén született, „Ecclesiam suam” k. enciklikára, majd arra a megható hitvallásra, amely 1968. június 30-án hangzott el a Szent Péter téren, és amelyet Isten népe hitvallásaként ismerünk. Nem lehet elfelejteni bátor állásfoglalását az emberi élet védelmében, amelyről Humanae vitae k. enciklikája tanúskodik, valamint a fejlődő népek érdekében fogant „Populorum progressio” k. enciklika, amely az igazságosabb és szolidárisabb társadalom építését sürgette. Lelkigyakorlatai során, amikor „visszavonult szíve cellájába”, feljegyezte megfontolásait. Gyakran elmélkedett arról, hogy Isten milyen feladatra hívta meg az egyház szolgálatában, amelyet mindig szeretett, Péter hivatásának megfelelően. Egyik lelkigyakorlata során pápai elhivatottságáról ezeket jegyezte fel: „Uram, milyen nagy valóság, milyen titok ez! Olyan kaland, amelyben minden Krisztustól függ!”
Végül II. János Pál pápa arra szólította fel a híveket, hogy adjanak hálát Istennek azért az ajándékért, amelyet VI. Pál jelentett, mint az egyház szilárd és bölcs vezetője. 1978. június 29-én, nemsokkal földi pályafutása befejezése előtt, ezeket mondta homíliájában: „A felvázolt veszélyekkel szemben egyre inkább azt érezzük, hogy Krisztus felé kell haladnunk. Csak Õ az igazság, csak Õ a mi erőnk, csak Õ a mi üdvösségünk.”
„Az örökkévalóság elérésének célja fényében még jobban megértjük, mennyire sürgető, hogy szeressük Krisztust, és örömmel szolgáljuk egyházát” – mondta a szentatya, majd Máriához fohászkodott, akit VI. Pál gyermeki szeretettel az egyház Anyjának nevezett. „A Szűzanya fogadja be hűséges fiát az örök boldogságba, amely az Evangélium szolgái számára van fenntartva.” VR/MK