„Nekünk itt, ma, Magyarországon is, Isten országának az építése a cél”

– 2005. augusztus 19., péntek | 10:21

Veres András ünnepi nyilatkozata a Magyar Nemzetben A mai Magyar Nemzetben (Szent István… 5. o.) Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke exkluzív interjút adott államalapító királyunk, Szent István ünnepe alkalmából. Joó István interjúkészítő emlékeztetett rá: a miniszterelnök egyik egyházügyi tanácsadója nehezményezte, hogy a püspöki konferencia azt kérte az új köztársasági elnöktől, megválasztása alkalmából „Szent István országát Isten szándéka szerint vezesse”, Veres András elmondta: „A tudatlanság vagy az egyházellenesség senkit nem jogosít fel arra, hogy megtagadja saját nemzete múltját… Még az ateista diktatúra kultúrpolitikusaiból sem hiányzott annak tudata, hogy ez az ország nemcsak történelmi elindulását köszönheti Szent Istvánnak. Még ők is hivatkoztak arra, hogy ’István király’ műve olyan fundamentum volt, amelyre egy évezred épülhetett. Nagyon fontosnak érzem annak tudatosítását, hogy Szent István a jövőnek épített. Bár a nagy király halála után hatalmi viszályok törtek ki, hosszú távon mégis bebizonyosodott, amit ma a sokak által szeretett rockoperában is hallani: „Nincs más út, csak az Isten útja.” Talány számomra, hogy amikor Szent István örökségére, és ezzel a zsidó-keresztény értékrend Kárpát-medencei féltett jelenlétére bátorkodtunk utalni, igazából milyen érzékenységet sértünk. A Tízparancsolat melyik pontja ellen van kifogásuk a tiltakozóknak. Az ellen, amelyek a szülő, gyermek közötti rendezett kapcsolatot szorgalmazza? Vagy a házasságon belüli a erkölcsi rend szükségességével kapcsolatban vannak kételyeik? Vagy a tulajdon védelme és a társadalmi igazságosság sürgetése bántja őket? Ha valaki azt állítja, hogy Szent István törvényei, vagy a fiához írt Intelmek nem a Bibliára épülnek, akkor értelmezési problémával állunk szemben. Hiszen minden elemző éppen ezt a bibliai alapokra építő erényét emeli ki az említett írásoknak. Ha pedig valaki az államrend mai értelmezését kéri számon Szent Istvántól, az valószínűleg maga sem tudja, mit kér. Nyilvánvaló, hogy amikor a Szent István-i fundamentumra hivatkozunk, tesszük ezt azért, mert hisszük, hogy az általa írásba foglalt értékrend ma is alapja lehet, mind az egyén, mind a közösség életének. S ehhez még nem is kell minden szempontból vallásosnak lenni.” Az iskolai szegregáció kérdésében az oktatási tárca és a püspöki konferencia között kirobbant vitával kapcsolatban az MKPK titkára elmondta: „A társadalom nagyobb része valóban nem értette, miről szól ez a vita. Ha ennek a középpontjában valóban az integráció mikéntje állt volna, akkor az Oktatási Minisztérium kezdeményezte volna a részünkről benyújtott szakmai véleményezést. Ha komolyan vesszük egymást, mint partnert, akkor a szakmai vitát nem a nyilvánosság előtt kell lefolytatni, legfeljebb annak eredményességéről, vagy eredménytelenségéről adunk hírt a sajtónak. Bírálóink szóhasználatából is az derül ki, hogy politikai kirohanással van dolgunk, és ennek aligha lehet más célja, mint az egyházak erőszakos bevonása a választási kampányba. Más kérdés, hogy aki az egyházellenesség kártyáját játssza ki, legalább annyi voksot veszít, mint amennyit esetleg szerez… Egyébként nemcsak a minket elitizmussal és már-már rasszizmussal megbélyegző nyilatkozatoknak, hanem az idevágó miniszteri rendelettervezetnek is jobban ki kellett volna térni arra, hogy mind a különös nevelési igény, mind a szociálisan hátrányos helyzet különböző szinteken jelenhet meg. Ez eltérő orvoslást igényel, sőt egyénenként szükséges elbírálni, mi a megfelelő mód és helyszín az adott gyermek fejlesztéséhez. Tárgyilagosan teszem hozzá, mindig is lesznek olyan fogyatékossággal rendelkezők, akik soha, semmilyen körülmények között nem tudnak abban a munkában teljes körűen részt venni, ami egy normál iskolában folyik.” Az egyház számára természetes, hogy a köztársaság megbecsülésre érdemes tagjai a mentális, a származási, a térségi okból hátrányos helyzetű gyermekek is: „Az egyház nemcsak elvi szinten tesz bizonyságot az elesetekkel való szolidaritásról és segítőkészségről. Annak tudatában például, hogy a halmozottan fogyatékos gyermekeknek szükségük van sajátos igényeket kielégítő fejlesztő intézetekre és módszerekre, működtetjük például Budán a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona, Óvoda, Általános Iskolát, Ipolytölgyesen a Szent Erzsébet Otthon intézményünket. Több olyan iskolánk van, amely kimondottan a szociálisan htárányos környezetből érkezett cigány gyermekek nevelésére szakosodott. A normál kaotlikus iskoláinkban a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek aránya kétszer nagyobb, mint az önkormányzati iskolák tanulói között. Ahol csak lehetséges, az egyház igenis az integráció mellett elkötelezett, és ebben több évszázados hagyománnyal rendlekezünk.” Az interjúkészítő kérédésre, „Szent István egy másik országban is gondolkodott. Hogyan függ össze a hívő ember életében a földi ország és a mennyország? Veres András azt felelte: „Isten országa nem itt van, vagy ott van, hanem köztetek van, mondta Jézus. Tehát nekünk itt, ma Magyarországon is, Isten országának az építése a cél, méghozzá olyan módon, hogy népünk körében minél többen igényt tartsanak a mennyei állampolgárságra is. Az utóbbi 15 évben az egyházi életnek számos területén mutatkoznak pozitív jelek, amelyek a keresztény hit Kárpát-medencei újra éledését, erősödését sejtetik. Krisztus második eljövetele pedig azok számára, akik elfogadják ezt a ’kettős állampolgárságot’, éppen annak a beteljesedése lesz, amiért már ebben a földi életben küzdünk, amit remélünk és elővételezünk.” MN/MK