Nem divat köszönni – 2006. június 26.

Hazai – 2006. június 26., hétfő | 0:05

A köztudatban az él, hogy a mai fiatalok nem tudnak köszönni. Kiveszett belőlük az idősek iránti tisztelet. Biztos, hogy ebben sok igazság van, de a kérdést nem intézhetjük el ennyivel. És főleg nem lehet az ítéleté a végső szó.

A köszönés azt jelenti, hogy üdvözlöm a másikat. Fontos számomra a jelenléte, mert tudatára jutottam annak, hogy magamban nem vagyok tökéletes, rászorulok a másikra, de van, amiben én segíthetek neki.
Minél jobban a fogyasztás válik istenné, annál inkább útban van a másik, teljesen indokolatlan köszönni is neki. Hogyisne, még nyitottá válna a létem a számára, és ez veszélyes.

Isten előre köszönt nekünk, amikor Szent Fiát elküldte. Köszön, üdvözül, mert üdvösségünket akarja. S mi ezt nem fogadtuk, sőt, még keresztre is küldtük. Az ember büszkeségében olyan elvakult tud lenni, hogy még Istennek is diktálni akar. De a szentháromságos Istent nem lehet kiforgatni, és összezavarni.

Sánta János